Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-03-26 / 12. szám

Éló csókok, hasúiról Barátságból ketten vitték és hozták az üzeneteket Szekszárd és Szeged között. Hogy ez számomra milyen fontos volt és fontos ma is, csak az érti meg, aki elszármazott valahonnan, élete árán itt van itthon, de olykor epesztően vágyik haza. Hírvivőim közül az egyik, a rokonabb lélek azt vállalta föl, hogy amint Baja felöl jövet átérnek a repülőtér utáni sínpáron, jobbra néz és beköszön a belvárosi temetőbe édesanyámnak. Soha nem felejtette el a rábízott kezitcsókolomot. Mű•

ödne még mindig ez a különös ^ntaktus, de az illető útjai nem vezetnek már arra. így se tudom eléggé köszönni azt a jót, amit szolgálata jelentett. A másik jóbarát - igen rátarti szekszárdi Szegedre adta férjhez ott iskolázott lányát és három unokája váija, ahogy ők nevezik Ninát, aki boldogan és büszkén veti alá magát időnként az unokauralomnak. S amint elfogynak a dobozokba csomagolt, itthon készített sütemények, a szegedi otthon akar elszállni a süteménykészítés illataitól. Ninát kifogyhatatlan jókedéllyel áldotta meg az ég, nincs olyan bú-bánat, keserűség, aminek jöttén ne vetne benne bukfencet az életszeretet. Nina mindig kiütéssel győz. Amikor Szegedre készülődéséről értesülve először kértem meg, hogy ha kijut a Tiszapartra, mondja meg annak a felejthetetlen szőkének, hogy szeretem, csókoltatom. Ami igaz, az igaz, először hibbantságra gyanakodva nézett. Később, ha kértem, ha nem kötelességszerűen vitte magával a Tisza .járandóságát", hadd tudja az a tavasszal fűzfákat illatoztató, különösen gyönyörű, hogy ugyanúgy szeretem, mint amikor a közelében éltem. És amikor nem volt nap, hogy ne néztem volna meg, nem sétáltam volna mélázva a partján egészen közel hozzá, hogy illatát beszívhassam. Dudorászva is olyakor, hogy „befelé folyik a Tisza, nem folyik az soha vissza, rajtam van a babám csókja, ha sajnálja, vegye vissza". Nina soha sem váratlan telefonja március elejének egyik estéjén ríkatott meg. Akkor már nem volt ember az egész országban, aki ne tudta volna, hogy meghalt a Tisza, és útjának teljes hosszán könnyeztek az emberek. Országos volt a gyász, gyertyák gyúltak, koszorúk és szőnyegszerűen haltetemek ringatóztak a vízen. - Az élő Tiszának adtam át három nappal ezelőtt a csókjaidat, viszonzásul még élő csókokat hoztam - szólt a jelentés. Akkor volt, hogy a fájdalom, keserűség, harag egyszerre és hangosan tört ki belőlem, holott szerencsétlenségemre nem ismerem a sírás lelket könnyítő áldását. Azon a napon, délelőtt hallhattuk, hogy a monstre gyilkosságért felelős ausztrálok úgy nyilatkoztak, egetverő cinizmussal, hogy szó sincs gyilkos mennyiségű ciánról, az a magyarázata a tömeges halpusztulásnak, hogy „megfáztak a halak". Azt hiszem, egyszerre hördült föl a hazai közvélemény, a nyilatkozók nyakába kellett volna szakadnia az égboltnak. Meglett férfiak tébláboltak napszámra a folyó partján, egyikmásik megszólalni se tudott a sírástól. Halászok, szél-, nap-, esőcserzette emberek mind, akiknek a Tisza jelenti a kenyeret, az életet. És kívülük még hány és hány embernek, családnak? Nem alaptalanul támadt a nemzeti gyász, nem is csak azért hogy ezután csak nóta őrzi milyen volt a Tisza, amikor virágzott. Bár semmi sem mellékes, ami ehhez a folyóhoz fűz minket. Ahány ember, annyi személyes emlék és ugyanannyi közös. Együtt a kettőt; a HAZA. Ahova évtizedek múltával is úgy gondolja, álmodja vissza magát az ember, hogy jó neki itthon, Szekszárdon, de igazán ott van otthon. Itthonról kérdezgetem, feltámade, mikor lesz megint élő a Tisza, fakaszt-e még derűt a szivemben a viszontüdvözlet? Még szembe sem néztünk amúgy istenigazából, hogy mit kell tenni az újraélesztésért, itt a soros istencsapás, megint elszabadult iszapban megülő nehézfémekkel, higannyal. Ugyanonnan megszólalt egy irántunk gyűlöletet keltő kórus; ha a magyarok követelésére bezárják a környezetet gyilkosan szennyező romániai üzemeket mert tenni ott ezenkívül nem leehet mást - két-háromezren válnak munkanélküliekké. Nem sokkal, nagyon sokkal kevesebben, mint akik a Tiszamentén a Tiszából éltek és szeretnének még élni?!? László Ibolya FOTÓSAROK Hogyan örökítsük meg életünk legszebb pillanatát ) KOMÁROMI GÁBOR FÉNYKÉPÉSZ TANÁCSAI - Mit tanácsol azoknak a pároknak, akik még az esküvői fényképezés előtt állnak? - Először is nagyon fontosnak tartom, hogy ha tehetik elsősorban ne anyagi szempontok alapján válasszanak fényképészt. Azt javaslom inkább, hogy olyat válasszanak, akiben megbíznak, vagy akinek ismerik a munkáját. Ez mindenképpen egy bizalmon alapuló szolgáltatás„ nak kell, hogy legyen. Amit aznap a fényképész > létrehoz, azt százak, esetleg ezrek fogják majd Játni, akár több generáció is. - Mennyire igénylik a párok, hogy szakember örökítse meg a nagy eseményt? I- Szerencsére ma már egyre többen. De még így is akadnak sajnos olyanok, akik azt hiszik, hoÉfy ha a családtagjuk rendelkezik egy jó fényképezőgéppel, akkor nem szükséges fényképészt megbízniuk, mert a lelkes rokon majd megörökíti őket. Ne felejtsük azonban el, hogy a legjobb fényképezőgép sem képes pótolni a gyakorlott fényképész szemét. Arra gondolok itt elsősorban, hogy lehet, hogy éles képeket készít a segítőkész rokon, csak az nem biztos azokról a pillanato.król, amelyekről kellene és valószínű, hogy ne m a megfelelő nézőpontból. - Kérem mondja el, miből áll egy esküvői fotózás önnél? - Ennek két lényeges eleme van, a riportfényképezés, amely a szertartások fontos pillanatait örökíti meg és van a beállított képek készítése. Beállított képeken belül is két féle lehet, a szabadtéri és a műtermi. Vannak, akik mindkettőt igénylik és olyanok is vannak, akik csak az egyiket. A párok gyakran a szertartás után jönnek beállított képet készíttetni, ami nem túl szerencsés, hiszen a sminket is fel kell újítani, a ruha megviseltebb és ők is fáradtabbak. Sajnos az a tapasztalatom, hogy gyakran nem szánnak elég időt a fotózásra. Kedvezőbb a végeredmény szempontjából, ha szertartás előtt fényképezkednek, mert így ők is frissebbek és a lakodalmi násznép sem várja őket türelmetlenül. Az esküvőt követő egy héten belül megkapják a nyersképeket, amit hazavihetnek és a családdal kényelmesen kiválaszthatják, hogy melyik felvételből hányat szeretnének. - Hogyan tud alkalmazkodni a különböző igényekhez és lehetőségekhez? - Amennyiben az érdeklődő pár felkeres a szekszárdi Garay téri üzletünkben, úgy vagy én, vagy a kollégáim, készséggel ismertetik a házasulandókkal a lehetőségeket. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek tudunk, az igényeinek megfelelőt nyújtani. Sajnos, előfordul, hogy a fotózáson igyekeznek spórolni, pedig ma már egy menyasszonyi csokor gyakran többe kerül. A különbség csupán az, hogy a csokor pár nap múlva elhervad, a fényképek akár több generációnak szerezhetnek örömet. Következő FOTÓSAROK-ban a jelenlegi és a leendő fényképezőgép tulajdonosokhoz szeretnénk szólni. PR LEFELÉ FOLYIK A TISZA 2000. március 19. 9