Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-03-19 / 11. szám

2000. március 26. SZEKSZÁRDI 11 EMLÉKKÉPTÁR A Szekszárdi Városi Televízió Naptár rovatában egy-egy percben idézi föl a megye és a város jeles, érdekes eseményeit, személyiségeit. Itt a Tisztelt Olvasó ezeknek a filmeknek a szövegét kapja kézbe kedvcsinálóul, tovább gondolásra némi toldalékkal, ami már nem fért a képbe és időbe. 85 éve, 1915. március 9-én született dr. Pataki Józsefné Faggyas Jolán. Vasutas édesapja a gimnázium után a pécsi egyetemet is lehetővé tette számára; itt Vörös•

karty pesszimizmusából doktoalt a filozófiai tanszék jövendő tanársegéde. A költő mélygyökerű világnézetét az ifjúi évektől a sötétfájdalmú, szabadságharc utáni időszakig elemzi a ma is páratlan értekezés, amelynek szerzője életével példázta Vörösmarty fennkölt gondolatait. A háborúba ifjú házasként belesodródó férje, dr. Pataki József évekig életjelt is alig tudott adni magáról, hiszen hadifogolyként, ahogy ő mondta, a keleti akadémián próbált mindent túlélni. Később mindketten a Garay János Gimnázium tanárai lettek, s Joli néni 1971-ig rótta a márvány lépcsőket, hogy 1991. október 13-án bekövetkezett halála után is ma•

adandó emléket hagyjon tanít(tinyaiban és kollégáiban. (Be merem vallani: éretlen, elsős gimnazistaként is elbűvölt addig senkinél nem tapasztalt bölcsessége és a világot békés derűvel megmosolygó arisztokratizmusa. Tíz év múlva tudtam meg, hogy nemcsak félje révén doktor, hanem önnön végzettsége okán is. Mindig gyanítottam, hogy saját életére is igazak lehettek az értekezés Vörösmartyról írott gondolatai, érzései: "Az idő azonban fut, lelke vágyai elől, a feledés hónába, a megsiratott szép Völgység is, szívem titkának régi hazája már csak halk reminiszcencia: ó itt keltek, itt szövődtek életem reményei. Itt repestek, itt enyésztek tarka álomképei. /Búcsúszó/ Szerelmi és egyéb szenvedések nem háborgatják lelkét, tud tűrni már s nyugodtan tekinti a napnak borúlatát. De az a nagy nyugalom nem az igazi, nem a lehiggadt, megállapodott lélek belső, zavartalan csendje, hanem csak vékony, mesterséges fátyol, az indulatok felszínén, melyet minden perc áttörhet. O maga is érzi, hogy a vidámság csak hamis födél, hol mélyen ülő gondjai tanyáznak .") Dr. Pataki Józsefné Faggyas Jolán 300 éve, 1700. március 13-án I. Lipót király a németalföldi Styrum-Lymburg Miksának adományozta 40,000 forintért Simontornya várát, mezővárosát és az azt körülvevő birtokokat. A török elleni harcokban kitűnt hadvezető a történelemben sordöntőnek bizonyult ütközetekben és diplomáciai szolgálatban egyaránt érdemeket szerzett, így a herceg Esterházy-családdal szemben őt részesítette adományban az uralkodó. A tegnap még elvadult vidéket az új tulajdonos hamarosan benépesítette és felvirágoztatta, olyannyira, hogy jeles vásárai nyomán Simontornya a megye székhelye, meggazdagodott ura pedig a legnagyobb tekintélynek örvendő birtokosa lett. Utódai egy évszázadig élvezték a nagy előd által megszerzett javadalmat, majd Styrum- Lymburg Károlyné elhunytával alapítványt hoztak létre: elaggott nemeseket és tanulni vágyó ifjakat egyaránt támogattak ebből. Többek között Garay János és Babits Mihály is a Styrum-Lymburg ösztöndíj segítségével végezte tanulmányait. (Dr. Kiss István Simontomya krónikája című művéből igazán teljes kép tárulhat elénk a jeles család tevékenységéről. Sok egyéb mellett elmondható, hogy megyénkben itt volt először magasszintű komolyzenei élet: Franz Krammer, ma is ismert, Európahírű zeneszerző és orgonista áll a házizenekar élén, s később, amikor már útja Pécsre és Bécsbe vitte, nyaranként itt üdült, itt gyűjtött népdalt, amit később műveibe is beleszőtt. Az alapítvány, amelyet már Styrum-Lymburg Károly létrehozott 1798-ban, de csak felesége 1800-ban bekövetkezett halálával kezdett működni, már önmagában is hatalmas összeg volt, 1828-ban pedig 240.000 forintra rúgott. Az összeg nagyságához viszonyításul elmondhatjuk, hogy a legmagasabb aratónapszám húsz krajcár akkoriban, egy forintban pedig 60 krajcár van. A kurátorok ennek ellenére nem támogatták belőle a szekszárdi, tervezett gimnázium létesítését a XIX. század elején. Az összeg sorsa igen szomorú lett, mert 1915-ben az egészet hadikölcsön-kötvénybe íratták s az elértéktelenedett.) Dr. Töttős Gábor / Ódon derű 66. \ József napi ibolya (1879) Ha négy emberöltővel előttünk járt újságíró elődünknek kedve támadt, vagy a korabeli lapban megtöltendő hely maradt, akkor már két oka is volt arra, hogy apró jelenségekről emlékezzék meg. Az alábbi társadalomfilozófiai értekezést például a Tolnamegyei Közlöny 1873. március 23-i számában találtuk. „József napja, a tavasz hirdetője, verőfényesen köszöntött b©; A sokak által várt szebb tavaszi napom talán mégiscsak beköszöntenek. Hogy időnk meggondolta magát s helyes úton jár, mutatja az, hogy ibolyákat csokrocskákba kötve hordanak eladásra házainkhoz, piacunkra pedig falusi leánykák szállítanak, félve-remélve kínálgatják azokat a vevőknek. Akad, aki vesz, s megbecsülve az alázatos jövevényt, kiszabadítja azt kényszerítette fogságából, akad aztán olyan is, aki lenézi a korai szülöttet, és figyelmére sem méltatja szegénykét. Szegény kis ibolya! Pedig hogy iparkodott nőni és kibújni a föld méhéből! (Nem bírom visszatartani magam: ilyen képzavarra csakis férfi képes! L.E.) Hogy sietett rügyelni, bimbózni, toilettot(!) csinálni s felpiperézni magát parfummal(!), az áthatóan kellemes illattal, miként így minél előbb gyönyörködtethesse a természet urát és örömöt szerezhessen az ifjú lánykának, ki oly epedve várta már születése napját. Üdv neked, kis virág, te ártatlanság symboluma, az új életre ébredés hirdetője, te legtermészetiesb önzéstelenség, mely szívesen feláldozza életét, csak azért, hogy néhány percig nyugodhassék egy résztvevő(!) keblén, vagy csak rövid ideig debutírozhasson (bemutatkozhasson) ízléses virágtartóban, gyengéd kezek ápolása között. S mily hízelgőn tud ilyenkor mosolyogni! Mily hálás azért a kegyért, hogy a meleg szoba gőzében kissé tovább képes nyújtani élete tartamát. Ami kéj csak telik tőle, azt mind átnyújtja nekünk, és ha lassankint sorvad és elhal, halála is oly nyugodt, mint születése és egész élete. Másért él s kinek kedveért él, épp az öli meg. Bizony, bizony, kis ibolyám, ebben az óvilágban ilyen az emberiség jutalma. Lanius Excubitor