Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-02-27 / 8. szám

2000. február 119. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 11 Tavaly januárban hatályba lé­pett egy állatvédelmi törvény, melyből — az állatvédők véle­ménye szerint - hiányoznak a kerettörvény végrehajtási ren­deletei. Ezek mellett pedig a törvényi előírás ellenére sem hozták létre az állatvédelmi felügyelői hálózatot. Törvényszegés?! - EGYELŐRE SZEKSZÁRDON SINCS ÁLLATVÉDELMI FELÜGYELÓI HÁLÓZAT ­Az állatvédelmi törvény tavaly ja­nuár elsején lépett hatályba, azon­ban a kerettörvény csak a végre­hajtási rendeletekkel együtt mű­ködőképes. A közelmúltban ezek közül több is elkészült, hiányzik viszont a cirkuszokra és az állat­kertekre vonatkozó jogszabály ­olvashattuk nemrégiben egy or­szágos napilap oldalán. Ország­• zerte a települések állattartási jtabályozása is megoldatlan. Van, ahol a régi előírások élnek, de több helyen nincs hatályos rende­let. Az új törvényre azonban szük­ség volna, de egyelőre Szekszár­don sem alakult ki felügyelői há­lózat. Bár a hivatal tervezi egy megállapodás megkötését a Tolna Megyei Állatvédő Alapítvánnyal, akik új helyen foglalkoznak az el­hagyott, magukra maradt állatok­kal. A Magyar Honvédség egyko­ri katonai bázisán, a lőtéren ma már állatmenhely működik kb. 120 kutyával. Fiath Szilvia és Nagy Piroska állatvédők el­mondták: ők természetesen fel­lépnek az állatok védelmének ér­dekében, de véleményük szerint hatásosabb volna együtt létrehoz­ni egy olyan szervezetet, amely végre hivatalosan is működne. Egyesek szerint a törvény csu­pán papíron fest jól, a gyakorlat­ban nem működik, mert hiányoz­nak a kerettörvényhez tartozó végrehajtási utasítások, ráadásul amelyek megszülettek azok sem védik kellő eréllyel az állatok jo­gait. Hogy állatkínzásnak számít­e az, ha valaki rövid láncon, rossz körülmények között tarlja kutyá­ját, vagy sem, és milyen módon büntethető ez esetben a kutyatu­lajdonos. Nem tudni, mert a bün­tetőformának még nem alakult ki a gyakorlata. Egy biztos. Ha vala­ki úgy gondolja, hogy nem tud megfelelőképpen bánni házőrző­jével, az állatmenhely biztos ott­hon lehet a kutyus számára. A lelkes állatvédők mindent megtesznek azért, hogy váro­sunkban is működhessen az állat­védelmi felügyelői hálózat, a kér­dés: mikortól? Célját, szerepét nem is kell megfogalmazni, hi­szen nevében minden benne van. Az állatvédelmi törvény nem hol­mi maszlag - ahogy azt sokan ál­lítják -, mert el kell végre dönte­ni, ki tarthat háziállatot, és kit, mennyiért bírságolhatunk meg, talán éppen állatkínzásért. H.E. Nem esznek embert! ^•allom, látom, tisztes pánik keletkezett abból, nogy a főváros egyik lakótelepének néhány pa­nelmonstrumát ezrével lakták be a korai denevé­rek. Egyik kereskedelmi tévénk szenzációva­dász stábjának még arra is volt gondja, hogy le­hetőleg kitöijön bennünket a frász. Nyílt ugyan­is, mintegy varázsütésre, egy nem túl zsúfolt hű­tőszekrény ajtaja, s annak középső fakkjában ott hevert négy kinyuvasztott denevérke. Tovább zabáltatva fertőző krimiéhségünket, láthattunk néhány élő példányt is mielőtt még papírdoboz­okba gyömöszkölve elszállították őket az állat­kertbe. És a csúcs! Sírtak is a denevérek. Azok, amelyeket befalaztak a panelrésekbe. De semmi baj, mi humánusak vagyunk. A befalazási mun­kálatokat végző vállalatot kötelezték arra, hogy nyisson réseket. Hadd menekülhessen, „aki" az emberek kegyetlenségétől eliszonyodva nem a kinyuvadást, hanem az életet választja. Őszintén szólva, ma sem értem a pánikot. Természettudósok még sehol sem írták le, hogy az igen aprócska korai denevérek embert is esznek. Az emberrol már írtak ilyet, még át­vitt értelemben is több közöttünk a kannibál, mint a békésen egymás mellett élő. Arra kü­lönben itt vagyok élő példa, hogy a denevér nem eszik embert. Mondjam, hogy jobb ízlése van? Annak idején - két éve - világgá kürtöl­tem, hogy beköltözött hozzám egy denevér, akivel beszéltem csúnyán, nem használt. Szé­pen is, az se használt. De buzgón Denikéztem, pedig éjjel untam már a légiparádéját. Az im­posztor azóta nyilván az ivarérettség okán el­költözött tőlem, de látogatóba visszajár. Kons­tatálja, hogy még megvagyok és nyugi van. Régen nem idegesít. De rendszerint fölhúznak azok az ismerősök, akik még mindig érdeklőd­nek felőle, mert ugye tényleg a káröröm a leg­tartósabb öröm? Megsúgom, hogy eleget, és mégsem sokat tudok a denevérekről a huzamos együttélés után. De azt igen, hogy az emberközelből fa­kadó konfliktusok ellenére megtartják toleran­cia-készségüket és van humorérzékük. Szó­val... megérdemelnék, hogy hagyjuk békén őket. Önzésből legalább. Igen rossznéven ven­nénk, ha nemzetségüket kiirtván nekünk kelle­ne elpusztítanunk azokat a kártékony rovaro­kat, amelyekkel ők táplálkoznak. -lászló i­Meghívó Szeretettel meghívunk a 2000. március 3-án megendezésre kerülő TENISZBÁLUNKRA A rendezvény helye: Rolling Rock Café Szekszárd Széchenyi u. Kezdés: 79 órától Műsor: Élőzene, a nosztalgiáti Fellép a CHB zenekar! \\ ^^ Díjátadás - Tombola — Táncverseny Asztalfoglalás: £7 Személyesen vagy telefonon Kerekes Lászlónál, 20/9726-776, 2000. február 29-ig, menüválasztással Részvételi díj: Qf 3000 Ft/fő Tisztelt Könyvtárhasználó! Ha minket tíijm^at adójaT^^fel, szolgáltatá­sainkkal még gyorsabban juttatjuk a keresett információkhoz, segítjiBc az ÖQ és gyermeke tanulását, szabadidejük íiasznoS eltQltését. Adószámutdr 1541 2 } 7-----­Illyés Gyula Megyei Könyvtár

Next

/
Oldalképek
Tartalom