Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-14 / 6. szám

1999. február 14. V\SAIÍ\ ponti mmimmwim Előrebocsátom, hogy semmi érzékem az üzlethez, még kevesebb a politikához, az üzletpolitika szó meg kínaiul hangzik számomra. Akkor ne szóljak bele! Mondhatná jogosan bárki. De ha egyszer nem bírom kiállni! Egyébként is mentségemre legyen mondva, hogy nem én leszek az egyetlen, aki manapság olyasmibe szól bele, amihez nem ért. Arról nem is beszélve, hogy véleményemet csak a jóindulat vezérli, ami mint tudjuk, akár a pokolhoz vezető út is lehet. Pedig én egy egészen máshová vezető útról szólnék. Történt, hogy ködös szombat délelőtt - jobb időtöltést nem találván - elindultunk a férjemmel bevásárolni. Na hová? Hát persze, a Penny Marketbe. Időnk és kedvünk volt, így került a kosárba ez-az. Máskak is, amiért hosszú sorok álltak a ^«iztárak előtt. Mint tudjuk ott beszélgetni nem ajánlatos, mert az előttünk és utánunk lévők természetesen akaratukon kívül arra is „vásárlók", így aztán bambul az ember ameddig a szeme lát. Szorosan az egyik gondola mellett haladva megcsodálom és olvasgatom a borospalackok címkéit. Az Egri leánykától a Badacsonyi hárslevelűig, a Balatonbogiári muskotályostól a Badacsonyi olaszrizlingig volt ott minden, ami szem-szájnak ingere. Több méteren át. A szisztematikus olvasás közben csak egyet nem láttam. Olyan borcímkét, amin Szekszárd neve is szerepel. Aki annyit hallott már a szekszárdi bor kiválóságáSok helyen hiányzik a polcokról ról, mint jómagam - negyed százada minden borversenyen íródeákként részt veszek -, annak pláne érthetetlen mindez. Aztán férfi kollégáim egyike morgolódásomat meghallgatva elnézően legyint, s azt mondja: ezt nem érted, ez üzletpolitika. Valóban! Kettessel kezdődő személyi számomnak, vagy minek köszönhetően egyre arra gondolok, hogy valami nincs rendjén. Már az elnéptelenedett falvakban is tudja mindenki, hogy megyünk Európába. Mindenhová kértük a felvételünket és ott szeretnénk lenni. Végre mi magyarok is, hogy letudjuk az ötven év lemaradását. Aztán az én balga nagyapám első világháborús történetein, édesapám igazságérzetén és a szekszárdi borversenyeken hallott tapasztalataim alapján azt képzeltem, hogy hát mivel is menne ez a szőlőborította, tüke szemléletű, Vitéz Horváth Józsi bácsis város Európába, mint a legnagyobb kincsével, a borával. Micsoda nagyravágyás, micsoda beképzeltség, micsoda eltúlzott lokálpatriotizmus! Mert, ha elindultunk is, nagyon lassan haladunk, még a város széléig sem jutottunk el. Az igaz, hogy a magyar mindig arról volt híres, hogy vagy belecsapott a közepébe, vagy el sem kezdte. Azért annak az üzletpolitikának utána nézek. Legfeljebb megtanulok kínaiul. *** Módos Ernő, az Aliscavin Rt. vezérigazgatója a fénti jegyzetemet elolvasva a következőket mondja: „Valóban fájó, hogy ennek a fantasztikus bortermelő vidéknek az üzleteiben a fentieket lehet tapasztalni. Amiatt, hogy a multi cégek, egyre jobban ellepik a városokat, központosított az árubeszerzésük, s a láncba tartozó valamennyi üzletben ugyanazt az árut találja a vásárló. Az általuk meghatározott áruk beszerzésére kötnek szerződést. Ettől az üzlet vezetői még akkor sem térhetnek el, ha igény van rá. S valóban a legjogosabb igény, hogy a Szekszárd város területén lévő üzletekben lehessen szekszárdi borokat kapni. Sajnos azonban az igény és a mi kínálatunk ellenére ezek a szerződések nem jöhetnek létre, méghozzá árproblémák miatt. Azok a borok, amelyek ezekben az óriási áruházláncokban kaphatók gyanúsan olcsók, s ezért nem tudni miből készülnek. Ebben az árharcban mi veszteséget szenvedünk. Nekünk itt Szekszárdon kiváló minőségű boraink vannak, s nem azonosíthatók a polcokon található borok minőségével. így annak örülünk egyenlőre, hogy a SARSZEG ÁFÉSZ-el kötött szerződéseink alapján a Dália üzletekben lehet szekszárdi borokat kapni a legkiválóbb pincékből, s hogy Szekszárdon egymás után nyitnak azok a borházak, amelyekben a turisták és a helyiek is megtalálják a kedvükre való, minden manipulációtól mentes ízletes szekszárdi fehér és vörösborokat." Sas Erzsébet Az ezredforduló bikavére Kétezer gazda borából, igazi kuriózum A bikavérrel a nagyvilágban Eger neve forrt össze. Pedig e csodás nedű őshazája a Szekszárdi történelmi borvidék. így az sem véletlen, hogy ez lett az Alisca Borrend zászlósbora. S egy zászlósbortól joggal elvárható, hogy irányt mutasson az új évezred borászainak. A borrend nagymesterének, Módos Ernőnek az ötlete - amennyiben megvalósul - igazi gasztronómiai ínyencséget eredményezhet. Nem is beszélve a „2000 gazda borának" reklámértékéről. — Egyszerűen vétek nem kihasználni azt a lehetőséget, hogy 4700 pincében állítanak elő bort a történelmi borvidéken. Az az ötletem támadt, hogy 2000 gazda borából előállítjuk az ezredforduló bikavérét. Természetesen csak a rendkívül szigorú minőségi előírásoknak megfelelő borok jöhetnének szóba. A paramétereket meggyőződésem szerint a Hegyközség borászainak kell megállapítani. Remélhetőleg akad 2000 olyan gazda, akinek bora megfelel majd a minőségi kritériumoknak. Módos Ernő - „2000" — Milyen előnyei származnak abból a gazdáknak, ha támogatják a kezdeményezést? gazda borából az ezred- — Természetesen mindenki, aki segít összeállítani az alapanyagot, az elkészült borból réforduló bikavére szesül. Hogy milyen mennyiségben, azt az dönti el, kitől mennyit kérünk. Azt ugye mindenki el tudja képzelni, milyen kincs lesz ez a bor minden borász és borbarát gyűjteményében. A tervekben egyébként az is szerepel, hogy a különleges címkével ellátott egyedi üvegre felírjuk mindenki nevét, akinek bora befért a 2000-ek „klubjába". Ha ez mégse sikerülne, egy emléklapot akkor is nyomatunk a résztvevőknek, mely tanúsíthatja, az illető bora is megfelelt a kiírásnak. — Megítélése szerint lehet ezt reklámcélokra is használni? Ráférne a borvidékre egy ilyen akció országos népszerűsítése. — Mindenképpen el kellene érni, hogy ne csak a pincékben vagy a vitrinekben álljon egy-két üveg az ezredforduló bikavéréből. Természetesen ez is a mennyiség függvénye. Ha sikerülne körülbelül 15 ezer palackot- vagy még egy kicsit többet- készíteni, akkor ezt reprezentációs és kereskedelmi célokra is fel lehetne használni. — Mi lesz akkor, ha ne adj Isten, az idei bortermés méltatlan lesz az akcióhoz? — Ez benne van a pakliban, de akkor sincs semmi baj, hiszen a bikavérre vonatkozó szabályok engedélyezik az óbor felhasználását. így könnyen áthidalható lesz a probléma. — Lehet, hogy a 2000 borász bikavére az évtized terméseként emlegetett 1997-es termésből áll össze? — Nincs kizárva, de ezt bízzuk a jövőre. Most a legfontosabb feladat, hogy megalkossuk a minőségi kritériumokat és elkezdjük megszervezni a gazdákat. Aztán jöhet az üveg és címke kiválasztása és tervezése, nehogy kicsússzunk az időből. -t^q i