Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-14 / 6. szám

1999. február 14. V\SAIÍ\ ponti mmimmwim Előrebocsátom, hogy semmi érzé­kem az üzlethez, még kevesebb a po­litikához, az üzletpolitika szó meg kí­naiul hangzik számomra. Akkor ne szóljak bele! Mondhatná jogosan bár­ki. De ha egyszer nem bírom kiállni! Egyébként is mentségemre legyen mondva, hogy nem én leszek az egyetlen, aki manapság olyasmibe szól bele, amihez nem ért. Arról nem is beszélve, hogy véleményemet csak a jóindulat vezérli, ami mint tudjuk, akár a pokolhoz vezető út is lehet. Pe­dig én egy egészen máshová vezető útról szólnék. Történt, hogy ködös szombat délelőtt - jobb időtöltést nem találván - elindultunk a férjemmel be­vásárolni. Na hová? Hát persze, a Penny Marketbe. Időnk és kedvünk volt, így került a kosárba ez-az. Más­kak is, amiért hosszú sorok álltak a ^«iztárak előtt. Mint tudjuk ott be­szélgetni nem ajánlatos, mert az előt­tünk és utánunk lévők természetesen akaratukon kívül arra is „vásárlók", így aztán bambul az ember ameddig a szeme lát. Szorosan az egyik gondola mellett haladva megcsodálom és ol­vasgatom a borospalackok címkéit. Az Egri leánykától a Badacsonyi hárslevelűig, a Balatonbogiári mus­kotályostól a Badacsonyi olaszrizlin­gig volt ott minden, ami szem-szájnak ingere. Több méteren át. A szisztema­tikus olvasás közben csak egyet nem láttam. Olyan borcímkét, amin Szek­szárd neve is szerepel. Aki annyit hal­lott már a szekszárdi bor kiválóságá­Sok helyen hiányzik a polcokról ról, mint jómagam - negyed százada minden borversenyen íródeákként részt veszek -, annak pláne érthetetlen mindez. Aztán férfi kollégáim egyike morgolódásomat meghallgatva elné­zően legyint, s azt mondja: ezt nem érted, ez üzletpolitika. Valóban! Ket­tessel kezdődő személyi számomnak, vagy minek köszönhetően egyre arra gondolok, hogy valami nincs rendjén. Már az elnéptelenedett falvakban is tudja mindenki, hogy megyünk Euró­pába. Mindenhová kértük a felvéte­lünket és ott szeretnénk lenni. Végre mi magyarok is, hogy letudjuk az öt­ven év lemaradását. Aztán az én balga nagyapám első világháborús történe­tein, édesapám igazságérzetén és a szekszárdi borversenyeken hallott ta­pasztalataim alapján azt képzeltem, hogy hát mivel is menne ez a szőlőborította, tüke szemléletű, Vitéz Horváth Józsi bácsis város Európába, mint a legnagyobb kincsével, a borá­val. Micsoda nagyravágyás, micsoda beképzeltség, micsoda eltúlzott lokál­patriotizmus! Mert, ha elindultunk is, nagyon lassan haladunk, még a város széléig sem jutottunk el. Az igaz, hogy a magyar mindig arról volt hí­res, hogy vagy belecsapott a közepé­be, vagy el sem kezdte. Azért annak az üzletpolitikának utána nézek. Legfeljebb megtanulok kínaiul. *** Módos Ernő, az Aliscavin Rt. ve­zérigazgatója a fénti jegyzetemet elol­vasva a következőket mondja: „Való­ban fájó, hogy ennek a fantasztikus bortermelő vidéknek az üzleteiben a fentieket lehet tapasztalni. Amiatt, hogy a multi cégek, egyre jobban el­lepik a városokat, központosított az árubeszerzésük, s a láncba tartozó va­lamennyi üzletben ugyanazt az árut találja a vásárló. Az általuk meghatá­rozott áruk beszerzésére kötnek szer­ződést. Ettől az üzlet vezetői még ak­kor sem térhetnek el, ha igény van rá. S valóban a legjogosabb igény, hogy a Szekszárd város területén lévő üzle­tekben lehessen szekszárdi borokat kapni. Sajnos azonban az igény és a mi kí­nálatunk ellenére ezek a szerződések nem jöhetnek létre, méghozzá árprob­lémák miatt. Azok a borok, amelyek ezekben az óriási áruházláncokban kaphatók gyanúsan olcsók, s ezért nem tudni miből készülnek. Ebben az árharcban mi veszteséget szenve­dünk. Nekünk itt Szekszárdon kiváló minőségű boraink vannak, s nem azo­nosíthatók a polcokon található borok minőségével. így annak örülünk egyenlőre, hogy a SARSZEG ÁFÉSZ-el kötött szerződéseink alap­ján a Dália üzletekben lehet szekszár­di borokat kapni a legkiválóbb pin­cékből, s hogy Szekszárdon egymás után nyitnak azok a borházak, ame­lyekben a turisták és a helyiek is meg­találják a kedvükre való, minden ma­nipulációtól mentes ízletes szekszárdi fehér és vörösborokat." Sas Erzsébet Az ezredforduló bikavére Kétezer gazda borából, igazi kuriózum A bikavérrel a nagyvilágban Eger neve forrt össze. Pedig e csodás nedű őshazája a Szek­szárdi történelmi borvidék. így az sem véletlen, hogy ez lett az Alisca Borrend zászlósbora. S egy zászlósbortól joggal elvárható, hogy irányt mutasson az új évezred borászainak. A bor­rend nagymesterének, Módos Ernőnek az ötlete - amennyiben megvalósul - igazi gasztronó­miai ínyencséget eredményezhet. Nem is beszélve a „2000 gazda borának" reklámértékéről. — Egyszerűen vétek nem kihasználni azt a lehetőséget, hogy 4700 pincében állítanak elő bort a történelmi borvidéken. Az az ötletem támadt, hogy 2000 gazda borából előállítjuk az ezredforduló bikavérét. Természetesen csak a rendkívül szigorú minőségi előírásoknak meg­felelő borok jöhetnének szóba. A paramétereket meggyőződésem szerint a Hegyközség borá­szainak kell megállapítani. Remélhetőleg akad 2000 olyan gazda, akinek bora megfelel majd a minőségi kritériumoknak. Módos Ernő - „2000" — Milyen előnyei származnak abból a gazdáknak, ha támogatják a kezdeményezést? gazda borából az ezred- — Természetesen mindenki, aki segít összeállítani az alapanyagot, az elkészült borból ré­forduló bikavére szesül. Hogy milyen mennyiségben, azt az dönti el, kitől mennyit kérünk. Azt ugye minden­ki el tudja képzelni, milyen kincs lesz ez a bor minden borász és borbarát gyűjteményében. A tervekben egyébként az is szerepel, hogy a különleges címkével ellátott egyedi üvegre felírjuk mindenki nevét, akinek bora befért a 2000-ek „klubjába". Ha ez mégse sikerülne, egy emléklapot akkor is nyomatunk a résztvevőknek, mely tanúsíthatja, az illető bora is megfelelt a kiírásnak. — Megítélése szerint lehet ezt reklámcélokra is használni? Ráférne a borvidékre egy ilyen akció országos népszerűsítése. — Mindenképpen el kellene érni, hogy ne csak a pincékben vagy a vitrinekben álljon egy-két üveg az ezredforduló bikavéréből. Természetesen ez is a mennyiség függvénye. Ha sikerülne körülbelül 15 ezer palackot- vagy még egy kicsit többet- készíteni, akkor ezt reprezentációs és kereskedelmi célokra is fel lehetne használni. — Mi lesz akkor, ha ne adj Isten, az idei bortermés méltatlan lesz az akcióhoz? — Ez benne van a pakliban, de akkor sincs semmi baj, hiszen a bikavérre vonatkozó szabályok engedélyezik az óbor felhasználását. így könnyen áthidal­ható lesz a probléma. — Lehet, hogy a 2000 borász bikavére az évtized terméseként emlegetett 1997-es termésből áll össze? — Nincs kizárva, de ezt bízzuk a jövőre. Most a legfontosabb feladat, hogy megalkossuk a minőségi kritériumokat és elkezdjük megszervezni a gazdákat. Aztán jöhet az üveg és címke kiválasztása és tervezése, nehogy kicsússzunk az időből. -t^q i

Next

/
Oldalképek
Tartalom