Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-07 / 5. szám

Vendégem a Gemenc Presz­szóban Béres Vilmos, az ÁFÉSZ-ek Tolna Megyei Szövetségének elnöke, akit lassan negyedszázada isme­rek, s bár vele ritkábban, ám ^Munkásságával rendszeresen Találkozom, ilyenkor farsang idején évek óta elhatározom, meghívom egy „randevúra". Nagy elfoglaltsága ellenére szerencsére a férfiakról szóló sorozatba szóló randevút nem utasítja vissza. — Vili! A régi hagyomány szerint ilyenkor farsang táján sokkal őszin­tébben nyílhatnak meg az emberek ­mármint bizonyos rendezvényeken -, ezt mi együtt, s pár kollégánkkal jó eredménnyel kipróbálhattuk a város­házi farsangi bálokon, Te pedig az ÁFÉSZ bálokon. Milyen volt az idei farsangi rendezvényetek? — Már harmadik éve nem olyan, mint amilyen az előző években volt. _Úgy érzem, hogy annyi feszültség Jtrmelődött az utóbbi években az emberekben, hogy egy-egy kimon­dott szónak sokkal nagyobb a súlya, mint régen. Érzékenyebbek, sértődé­kenyebbek lettek. Amikor a városhá­záról másfél évtizeddel ezelőtt az ÁFÉSZ-hez kerültem nagyon jó han­gulatú bálokat szerveztünk műsorral, újsággal, grafikákkal, s óriási volt a siker. Bár tudod ezt Te is, hiszen a városházán együtt kezdtük, s Te ott folytattad, én az ÁFÉSZ-nél. — Az ÁFÉSZ-ek évkönyvéből lopva, „elnöki posztra cserélted szí­nészi képességeidet". Kevés olyan első vezető van, aki munkatársai szó­rakoztatására önmagát, a helyzetet, a problémákat, poénokba öntve része­se, sőt a szervezője egy-egy ilyen rendezvénynek. Ezek szerint Te is belefáradtál? — Az idén megírtam a Tolna Pro­Coop történetét, meglepetésnek szán­tam az előadását a bálon, aztán még­sem tettem. Még a humor nyelvén sem kívántam beszélni azokról a kudarcok­ról, nehézségekről, ami csak ránk tar­tozik, s nem arra a sok idegenre, aki nem érti és nem érzi ezeket a poénokat. A legrosszabb, ha még félre is érti. — Mindenki tudja rólad, hogy ki­váló közgazdász vagy, hogy 15 évvel ezelőtt, amikor ebbe a pozícióba ke­rültél .megjósoltad" a kereskedelem ma már minden ÁFÉSZ-t érintő ne­hézségeit... — A Közgazdaságtudományi Egyetem után a megyei és a városi tanács dolgozója voltam, s akkori fő­nökeim közül szeretnék egyet meg­említeni — bár a sor hosszú, s senkit sem szeretnék kihagyni — Ribling Ferencet, akitől szakmailag és embe­rileg is sokat kaptam. Amikor az ÁFÉSZ-hez kerültem, úgy éreztem elfogadtak, befogadtak, ám a sikeres „csendes" éveket nagy változások követték. Ma egy év alatt több változás történik az ÁFÉSZ éle­tében, mint azelőtt 10-15 év alatt. A változásokra csak változásokkal lehet reagálni, ám ezek a változások emberek sorsát határozták meg. A konfliktushelyzeteket felvállalni, sorsok felett dönteni nem könnyű ve­zetői feladat. Mindenki látja ezeket a változásokat a kereskedelemben, azt, hogy két év alatt mennyi nagy területű, nagy áru­készletű üzlet lépett be olyan forga­lommal, amelyek meghaladják a SÁR­SZEG ÁFÉSZ egész forgalmát. Óriási eredménynek tartjuk azt, hogy ez alatt az idő alatt mindezek ellenére mi is megdupláztuk a forgalmunkat. Mindenki tudja, hogy ezek a multi cégek olyan adókedvezményekkel rendelkeznek, amikkel mi nem tudunk versenyezni, másrészt az ÁFÉSZ-ek sosem tartoztak a tőkeerős cégek közé. — Milyen kényszerű lépéseket tett az ÁFÉSZ a fennmaradásért? — A kevésbé hatékony üzleteket meg kellett szüntetni, s a pénzt más­ba befektetni. Akik nem érzékelik a gazdaságban végbement változáso­kat, azok azt sem érthetik meg, hogy miért volt szükség ezekre a lépések­re. S akkor még nem szabad elfelej­teni, minden változtatás mögött em­berek vannak. Az árucikkek milliós nagyságrendjéhez komoly számítás­technikai háttér szükséges, mindeh­hez természetesen oktatás és szemlé­letváltozás. Szerencsére az üzlet ve­zetői már érzik és értik, valamint lát­ják ennek előnyeit. Ha kihasználják a számítógép előnyeit, több időt tud­nak tölteni a vevőkkel, ami meghatá­rozó. Nyugodt lelkiismerettel elmond­hatom, hogy rengeteget tettünk azért, hogy az ÁFÉSZ ma, a konku­rencia ellenére talpon maradjon. Az ÁFÉSZ üzletek rendelkeznek egy olyan nagy értékkel - mondhat­nám, ezzel „adu" van a kezükben -, amivel a multi cégek nem tudnak ver­senyezni. Ezeket az értékeket az em­beri kapcsolatok jelentik. Itt már sok változtatást láttunk az ÁFÉSZ részé­ről, ám... — Tudom, hogy mire gondolsz. Valóban, a versenyt az nyeri meg, aki az önkiszolgáló rendszerbe be tudja csempészni a hagyományos kereske­delem legfontosabb elemét, a vevők­kel való kapcsolatteremtést A dolgo­zóknak, az eladóknak tudniuk kell, hogy a bolt versenyképességét ők döntik el. Különböző ünnepek alkalmával betérve az ÁFÉSZ üzleteibe „vevő­csalogató" kedvességekkel találkozunk.... — Ami üzleteinkben lesz farsang, Valentin Nap, s minden ünnepet sze­retnénk a vevőnek is ünneppé tenni abban az üzletben, ahol évek óta vá­sárol. Dolgozóink többsége érzi, hogy az ő kezében van a vevő, tőle, udvarias­ságától, szolgálatkészségétől függ, hogy egy ilyen üzletbe tér be, vagy a személytelen gondolák között vásá­rol. — Mindenki tudja rólad, aki is­mer, hogy megszállottja vagy az ÁFÉSZ-nek, a munkádnak. Azt talán kevesebben, hogy gyermekkorodban színész vagy focista szerettél volna lenni, s amikor időd és lehetőséged volt, ezeket a hobbykat nagy tehet­séggel művelted is. Ma mire van időd? — Minden gondolatomat leköti a munka. Már nem sportolok rendsze­resen, csak szervezem a foci- far­sangot, már csak néha horgászok, a baráti társaság is egyre ritkábban lát. Új célt tűztem ki, szeretnék megtanulni angolul, bár a nagylá­nyom, aki az idén érettségizik, már lekörözött, letette az angol nyelv­vizsgát. Szeretnék minél többet együtt lenni négy éves kisfiammal és három éves kislányommal. Sze­rencsére a feleségem óriási szerepet és felelősséget vállal a gyerekek ne­velésében, s abban, hogy a sok stresszt és konfliktust el tudjam vi­selni. Az általa nyújtott biztos háttér nélkül ez nem sikerülne. Ebben a ro­hanó világban csak akkor lehet tal­pon maradni, ha a családon belül bé­ke van. — A békéről a politikát juttattad eszembe. Te sosem politizálsz? — Maximálisan távol tartottam magam a politikától, ennek ellenére, vagy éppen ezért azt hittem, hogy a rendszerváltással, a demokráciával olyan emberi értékek, mint a becsü­let, a tisztaság, a tolerancia, s min­den igaz emberi dolog felértékelő­dik majd, ám csalódnom kellett, ezek az értékek sajnos a legtöbb em­bernél inkább devalválódtak. Ezért úgy döntöttem, hogy továbbra is úgy politizálok, hogy nem politizá­lok. 1999. február 07. 15 kereskedői bölcsesség: \ versenyt az nyeri meg, aki iz önkiszolgálói rendszerbe >e tudja csempészni a ha­gyományos kereskedelem egfontosabb elemét, a /evőkkel való kapcsolat­eremtést. Az eladóknak udniuk kell, hogy egy üzlet /ersenyképességét ők döntik :1. Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala K&^éh&^ü rrmmée^é Heti könyvajánlat: Joe Girard: Üzletkötés „Hogyan adjunk el bármit bárkinek" A könyv alcíme utal a tartalomra, amiben . következő fejezetekből sokat tanulhatnak z eladók: Hogyan olvassunk a vevő gon­lolataiban? Hogyan tartsuk meg egy életen .t? Hogyan használjuk az élőszót, az eladás eghatékonyabb eszközeként? A szerző géri, hogy a könyvben lévő tanácsokat negfogadva, mindenkiből válhat jó izletember. (50-es melletti könyvpavilon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom