Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-07 / 5. szám

1999. február 07. R SZEKSZÁRDI YAS\KV\I» 11 KÖZTÉRI SZOBRAINK V. m Az elmúlt néhány hétben vázlatosan ugyan, de leltárát adtuk a városban lévő köztéri alkotásoknak, épületdíszeknek és emléktábláknak, ez utóbbiakból csak példákat említve. Még szólni kell néhány olyan alkotásról, amelyek talán kevésbé ismertek, mert többnyire csak a velük díszített intézmények rendszeres látogatói találkoznak velük. Ilyen Bazsonyí Arany 1987-ben készült Életút című freskója az Ilylyés Gyula Gyakorló Általános Iskola aulájában. A 600 x 300 cm-es alkotás három fő részből áll. Gyermekkortól öregedésig megélt idő, mesék csodái, mondavilágunk képzelt, lehetséges és valóságos alakjai finom színekkel kínálják a látványt, köztük az alkotó kislánykori alakját is. A megyénk szülötte festőműész így ajánlja az életmesét: „Köszönöm, hogy i itt járt iskolába, itt dolgozik, vagy ide hozza útja, megismerkedik munkámmal.... Megóvja és ha elkerül innen, magával viszi tarisznyájában a képek szeretetét...." Szatmári Juhos László /. Béla király portréjával díszített kerámia domborművet készített az apátságalapító uralkodó nevét viselő gimnázium számára (1993). A művészre oly jellemző szép munkákat láthatnak azok is, akik a KSZE Agrárfejlesztő és Kereskedelmi Rt. vendégházába látogatnak. A borpince falfelületére több helyen felrakott, égetett kerámia domborművek a szőlőművelés munkálatait és a jó szekszárdi nedűt iszogató mulatozókat ábrázolják. (1992) A Farkas Pál alkotta Illyés Gyula bronz portré a megyei könyvtár látogatóit köszönti egy versrészlettel: „Karolva könyvem kebelemre, Nevetve nézek ellenemre" (1995) András bácsi nevet kapta az a terrakotta szobor, amely a megye-háza pinceborozójában keIrült elhelyezésre. Freund Antal valóságos személyről, a gyerekkori emlékként megmaradt szőlőművelő ismerősről mintázta 1995-ben. Megújult képekkel várja a híveket és a kirándulókat a Remete-kápolnai domboldal. Bucsányi Kálmán restaurátor mester valójában új műveket EPÜLETEK BELS0 DÍSZEI ES EMLEKTABLAK Munkás-paraszt-értelmiség szövetségét ábrázoló.secco ráfestés előtti maradványai az 1950-es évekből, a főiskola Mártírok terei épületében

. alkotott, amikor a felújíthatatlan régiek helyett, a belvárosi római katolikus templom XIX. századi, a Golgotára vezető út stációiról 14 képből álló bronzhatású, különleges műanyag domborításokat készített (1990). A képekkel egyidejűleg a homokkő keretek és tégla építmények is felújításra kerültek. A főkapu fölötti képet Ferencz Lajos szekszárdi festő készítette az 1930-as években. Millenniumi emlék a Bezerédj utca 2. számú ház Béla király tér felőli kapualjában lévő márványtábla: „Ezen épület emeltetett a HONFOGLALÁS 1000-ik, a Szegzárdi Takarékpénztár alapításának 50-ik évfordulójának emlékére 1896." A háromszög alakban szétnyíló épület díszei is mutatják, hogy pénzintézetnek épült. Az ablakok timpanonjait a takarékosság jelképe, egyegy méhecske díszíti. A homlokzat kis tornyai mellett még látható a két méhkas, csak az apszist hajdan díszítő szobrocska hiányzik. Talán az épület nagy részét lakó intézmények vállalhatnák pótlását. Érdekes emléktábla áll a Babits Mihály utca 16/b. számú ház falán: „EBBEN A HÁZBAN MŰKÖDÖTT LENGYEL PÁL NYOMDÁJA, AHOL A LINGVO INTERNACIA ESZPERANTÓ NYELVŰ LAPOT ADTÁK KI 1901-1904. KÖZÖTT. EN CI-TIU DOMO FUNKCIIS LA PRESEJO DE PAULO LENGYEL, KIE LI ELDONIS LA ESPERANTLINGVAN GAZETON „LINGVO INTERNACIA" INTER 1901-1904. Állíttatta a Szekszárdi Városi Tanács és a Lengyel Pál eszperantó csoport 1986-ban." Az eszperantó hazai történetében szenzációs lapkiadás fennmaradt emlékei a házzal szemközti, lelkes hozzáértéssel gondozott gyűjteményes kiállításon láthatók. A köztereket és az épületbelsőket gazdagító alkotások adatszerű felsorolása mellett nem feledkezhetünk meg azokról a festményekről és grafikákról sem, amelyek a város számos helyét - lakásokat, irodákat, termeket, folyosókat - díszítenek. Mivel ezeket látják a legkevesebben, csak fényképeik közlésével volna érdemes szólni róluk. Igyekszünk ezt is pótolni, hogy a szekszárdiak körében legismertebb művészek Mattioni Eszter, Neográdi Jolán, Baky Péter, Cseh Gábor, Kovács Ferenc, Lázár J. Pál, Lőrincz Vitus, Martinék József, Molnár M. György, Schubert Péter, Staub Ferenc, Szabó Dezső, M. Szabó István, Szily Géza, Vecsési Sándor, Végh János, Wallacher László és mások - alkotásai közül is minél többet bemutathassunk. Kaczián János Ódon derű 17• Amikor még nem érték egymást Szekszárdon a mulatságok és mulatóhelyek, meglehetősen nagy szenzációnak számított, ha egy új nyílt meg. A közalapítványi uradalom nagyvendéglője, amely fokozatosan szállóvá és táncos meg színi rendezvények kedvelt helyévé bővült, az 1858. évi farsangkor örülhetett újabb gyarapodásának. A múlt század végén a Tolnavármegye című lap jóvoltából maradt fenn annak a Perger-nyomda készítette díszes meghívónak a szövege, amely hivatott tükrözni az egykori örömöt. „Táncvigalmi bejelentés. A farsang közeleg zajos édes reményeivel-fárodalmaival, belép a nyilvános mulatságok rendes időszaka, minTáncvigalmi bejelentés /1858/ denfelé felrajzik az élet. Ily ünnepélyes alkalomra nyílik meg Szekszárdon 1858-ik évi január 18kán és február 9-kén a nagyvendéglő díszes tágos tereme, hol mindenben a legpontosabb szolgálat /ma úgy mondanánk: kiszolgálás/, és különösen átválalt /!/ ízletes /=ízléses/ rendezés mellett a császári és királyi Ferdinánd Max dzsidás ezred hatalmas zenekara s a helybeli magyar jeles zenészek egymást felváltó működése fogja a kedélyeket fűszerezni. Fel hát tiszteletre méltó hölgyeink és iíjaink, fűzzetek egy tágas szép koszorút megjelenésiekkel. Bemenet 1 forint 30 pengőkrajcár. Kezdet pontban 9 órakor." Érdemes a hajdani bálozok nyomába szegődnünk. Nem lehetett egyszerű a későbbi Szegzárd Szállóhoz jutniuk, mert a megyeszékhelyen nem volt kövezett út, a közvilágítást pedig mindöszsze 12 kormos olajlámpa képviselte. A hölgyek azért is bajban lehettek, mert az ekkoriban divatba jött krinolinszoknya, amelynek belső vázát valódi abroncsok tették, ugyancsak nagy helyet foglalt el. Ha már odaértek, gondosan meg kellett válogatniuk táncosaikat, akik nevüket a díszes táncrendbe írták. Az ilyesmit magára valamit is adó nő nagymama koráig őrizgette, de úgy látszik magát a meghívót is, azért közölhettük most. Lanius Excubitor