Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-07 / 5. szám

8 * SZEKSZÁRDI VASABMAP 1999. február 14. FARSANGOLÁS, TÉLTEMETÉS „Báli hangulat" A Gemenc étteremben az utóbbi években nagyon forgalmas szezon a farsangi. Bált bál követ, s a város legnagyobb vendéglátóhelyén méltó környezetben búcsúztathatják a telet, s „fűszerezik" meg a hideg napokat a bálozok, egy-egy jól sikerült esttel. Herbert János üzletvezető elmondta; itt tartják már évek óta a vállalkozók bálját, az orvosbált, a jogászbált, a kerékpárosok bálját, s sajnos felsorolni sincs hely a jó hangulatú, s immár hagyományosnak mondható bálokat. A jókedv és a tánc legalább olyan fontosak ezeken az esteken, mint a jó vacsora. Erről is gondoskodik az étterem. Kiváló menüsorokból lehet választani a bál rendezőinek, s az igényes összeállításban ki-ki megtalálhatja a kedvére valót. Ízelítőül kiválasztottunk egy menüsort. Jércemell gazdagon sajtmártással Hátszínszelet fűszervajjal Rántott pulykamell Cigánypecsenye, hasábburgonya, rizs Kevert saláta Képviselőfánk Éjfélkor virsli, ásványvíz, kávé Böjt előtti lakomázás A farsangi mulatozás egyik legfontosabb „kelléke" a bőségesen terített asztal, a lakomázás. Különösen vonatkozott ez régen a böjtöt megelőző három napra. A farsang hagyományos ételei közül különösen kedvelt és szinte az egész magyar nyelvterületen ismert a fánk, amit pampuskának is neveznek az északi magyar falvakban. Népszerűségét mutatja, hogy már a legrégebbi szakácskönyvekben is szerepel a receptje. A jó fánk receptje: Finomliszt, élesztő, cukor, tej és tojás. A tésztát megkelés után egy, másfél ujjnyi vastagságúra kinyújtják és pohárral kiszaggatják. Kis ideig állni hagyják, majd közepét benyomva forró zsirban kisütik. Porcukorral meghintik, esetleg lekvárt tesznek a közepébe. A jól sikerült fánl könnyű, világos színű szegély veszi körbe. „ A Farsang régen" A farsangi hagyománykör kezdő időpontjaként január 6-át, vízkereszt napját jelöljük, utolsó napjaként pedig a húsvét előtti negyvenedik napot, húshagyó keddet, illetve hamvazó szerdát. A tényleges farsang a népi gyakorlatban lényegében három napra, a nagyböjtöt megelőző farsangvasámapra, farsanghétfőre, és húshagyó keddre korlátozódik. A farsangi szokások felvonulásokkal, utcai jelenetekkel, népi színjátékokkal nyilvánultak meg. Ezekben a játékokban az elmúlásra utaló mozzanatok teljesen egyértelműek. A farsangban a tél elmúlásának, egy idő és életszakasz befejezésének gondolata jelenik meg. A farsangolók maszkokat vettek magukra, - sajnos ez a divat már kihalóban van - versengő játékokat játszottak. Mind a falusi, mind a városi farsangot egyaránt jellemezte a bőséges evés-ivás, játék és táncmulatság. Régen gyakori volt a három napig tartó bál. Egyes országokban ugyanebben az időszakban hasonló és más szokások jelennek meg, s a farsangot karneválnak hívják. Például Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban. A farsang tánc nélkül elképzelhetetlen. A lakodalmak után a farsang jelentette a legjelentősebb táncolási alkalmat.