Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-11-28 / 42. szám

1999. december 28. 13 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Vendégem a Gemenc presszóban Bognár Cecil, a Decsi Faluház igazgatója, akit rengeteg ember ismer, nemcsak közvetlen személyisége, szerteágazó tevékenysége, de azért a hatalmas és következetes munkáért is, amit a Sárköz értékeinek megőrzéséért és bemutatásáért végez, jelenlegi hivatásában, éppen az idén hetedik esztendeje. - Cecil, ez a hét év akár a mesében, majd kérlek is, hogy meséld el, ám először a szintén mesébe illő történetet, hogy lettél Te Cecil, az egyetlen férfi aki a „női" nevet viseli? - Hát először is nem női név, hanem a Cecilia név férfi változata, s külföldön, Franciaországban, Angliában, Svédországban elég gyakori, olyan ez, mint az Emilia-Emil, vagy Kornélia-Kornél páros. A nevet pedig egy a Szegedi egyetemen tanító bencés paptanár után kap•

m, aki édesanyám bátyját tanítot, lélektannal és pszichológiával foglalkozott, s több mint tíz könyve jelent meg, sőt mint később kiderült, Csányi Lászlót is tanította. Azt hiszem, ezek után nagyon büszke lehetek a nevemre. „Embercentrikusság, szolgálat" - Ha már szóbahoztad a tanítást, mindkét szülöd kiváló pedagógus volt, miután mi osztálytársak voltunk, így tudom, a Te életed is mindig valamilyen szinten öszszekapcsolódott a pedagógiával... - Mezőgazdászként végeztem, s a gyakornoki évemben már Decsen tanítottam. Bár nem lettem katedrán álló pedagógus, de azt hiszem, a célt „egész népemet fogom..." mindig minden erőmmel igyekeztem elérni. Egy népművelőnek mindent tudni kell, mindennel kell ^^rlalkozni. Mindig igyekeztem - s hiszem ez bennem is van, nem tudnék másként dolgozni - embercentrikus lenni, minden tudásomat a mások szolgálatába állítani, s itt a szolgálatba szót nagy betűvel szeretném mondani. - Ti egy énekes család vagytok. Édesanyád, bátyád - aki már két évtizede Bátaszék város első embere - húgod a Madrigálkórus oszlopos tagjai voltatok, vagytok... - Ez is a kultúra egyfajta szolgálata, amit az anyatejjel szívhattunk be, s ennek az időszaknak köszönhető, hogy bejárhattuk azt a sok szép országot, ahová magánemberként talán sosem jutottunk volna el. Ami ezeknek az utazásoknak a nagy előnye volt, hogy rálátásom lett az európai kultúrára, s bevallom, az összes ország közül a mai napig is Erdély útjait járom a legszívesebben. - A szerelmed Erdéllyel már nem mostani keletű... - Érettségire kaptam egy Erdélyi utat, egy leveleős társam meghíváFérfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala sára utazhattam ki, s azóta tart ez a kapcsolat. Egyébként abban a kis faluban ahol felnőttünk, két nagyon fontos dolgot tanultam meg. A sváboktól a munkaszeretetet, a székelyektől az emberséget. Ezek végigkísérték egész életemet, hiszen mindig, minden munkámban az emberi értékeket próbálom figyelemmel kísérni, vallás és pártállástól függetlenül. Meggyőződésem, hogy ezzel lehet az embereknél a legnagyobb tiszteletet kivívni. - Már pedig Téged nemcsak tisztelnek az emberek, hanem szeretnek is. Ha valahol megjelensz, megpezsdül a levegő, azonnal mindenféle programok, tervek, kerülnek szóba, mindenki régi ismerősként tudja, hogy mániákusan rabja vagy a hivatásodnak, szervezel, intézkedsz, hogy az a kis közösség, amelynek a „gazdája" vagy mindig és mindig többet tudjon nyújtani azoknak az embereknek, akik megkívánják ismerni Sárközt és fővárosát, Decset... - Valóban sok mindent csinálok egyszerre, erről szól az életem. Kevés lenne ez az oldal felsorolni mennyi társadalmi funkcióm van, amelyeknek azért örülök, mert a mindennapi életben ezt kamatoztatni tudom, az egyik dolog a másikra épül, kapcsolódik és egy harmadikban teljesül ki. Úgy hiszem, az energia, amit erre fordítok, pénzben nem kifejezhető, erre vagy születik az ember vagy nem. Mindenesetre másképpen nem érdemes csinálni. Néha az az érzésem, hogy a gének is mozgatják az embert, s van még egy nagy igazság, ha az ember energiáját az emberek szolgálatába állítja, akkor az nagy erőt jelent visszafelé is. „Húsz év alatt 14 igazgató" - Cecil, beszéljünk a Decsi Faluházról. Hét éve vagy igazgató, előtted azért jöttek-mentek az emberek, s az, hogy Te ott milyen fantasztikus munkát végeztél és végzel, kézzel foghatóan bizonyított Jómagam is élvezhettem vendégszeretetét "nemegyszer a Háznak, ahol mindig pezseg az élet... - Előttem évenként váltották egymást az igazgatók, 20 év alatt pontosan 14-en. Azt gondolom, már ez is elég sok mindent mond. Pedig abban az időben még volt pénz, ma már minden fillérért nagyon meg kell dolgozni, s arról nem beszélve, hogy az állami támogatás mellé 13 fő volt biztosított, ma a helyi támogatás mellett 5 fő dolgozik. A bevételünk pedig a hatszorosára növekedett. Ennyit a számokról, ami természetesen az embereket annyira nem érdekli, mint a produktum, ami kézzel fogható. -Akkor beszélj azokról... - Először is nem zártunk be mint sok Faluház, Művelődési Ház, aki a központi pénzkeret megszűnése után nem tudott mit kezdeni. Nagyvárosi gyerekeket kezdtünk el nyaraltatni, ahol a kistérség minden értékét bemutattuk. A gazdag kisállatvilágot, tájat, számtalan olyan programot, ami egy városi gyerek számára hatalmas élményt jelentett. A gyerekek maguk készítette ajándékokkal térhettek haza, melyek a helyi népművészek figyelő szeme által készültek, szövés, tojásfestés, gyöngyfűzés és még sorolhatnám. Meggyőződésem, hogy a gyerekeket az eredeti forráshoz kell viszszavezetni, hogy meglegyen az alapjuk a fejlődéshez. Aztán működnek a klubok, nyugdíjas klub, versmondó szakkör, színjátszó szakkör, néptánccsoportok. - Amelyek messze földön híresek, mint ahogy a Faluház vendégszeretete is... - Minden olyan idegenforgalmi lehetőséget megragadunk ami a Faluháznak bevételt jelenthet. Szerencsére nagy az érdeklődés, a népművészek mestereinek munkái és a tánccsoportok iránt. Nagyon látogatott a Galériánk, ahol rendszeresek a kiállítások. S ha már a vendéglátásról beszélünk, akkor elmondhatom, hogy a konyhánk is nagyon híres, ami szintén növeli az idegenforgalmat. „A hobbym egybeesik a munkámmal" - Rengeteg terved, célod van még, mondj egyet a közeljövő programjai közül... - Talán a legnagyobb szabásút, a legtöbb embert érdeklőt, 2000ben, egy három napos történelmi konferecia keretén belül, a Sárközben élő emberek életét, kultúráját, kívánjuk bemutatni, s minden ehhez kapcsolódó eseményt megünnepelni, emlékezni. - Térjünk vissza Erdélyre egy pár gondolat erejéig... - Ha visszatérünk akkor mindennek előtt szeretném elmondani, hogy egy számomra nagyon szívetmelengető kezdeményezés indult el Biczó Ernő polgármester úr ötlete alapján, nevezetesen minden általános iskolás gyerek eljuthat egyszer azokra az Érdélyi tájakra, ahol a magyarság és történelem tudatát erősítheti. Megismerheti és láthatja Arad, Déva, Nagyvárad utcáit, s azt hiszem a tizenhárom Aradi vértanúra emlékezni más a helyszínen, mint az osztályfalak között. - Számodra, ahogy tudom, egyetlen nagy pihenés-feltöltődés van amikor elmész Erdélybe... - Gyermekkorom óta vágyom és élvezem azt a csodát, azt az egyszerűséget, tisztaságot amit csak ott kapok meg. Ott töltődöm emberileg, érzelmileg. Az ottani emberekben úgy él a magyarság, ahogy itt kellene élnie. - Cecil! Amit Te csinálsz ahhoz rengeteg hit, energia, türelem, áldozatkézség kell. - Az, hogy a hobbym egybeesik a mindennapi munkámmal, az az én és remélem mások szerencséje is. Nincs nyolc órás munkaidő, s otthon is sokszor azon jár az eszem, mit lehetne jobban, szebben csinálni. Néha lelkiismeret furdalásom van a családom miatt, azt gondolom, ezzel sem vagyok egyedül. Azt azért szeretném elmondani, csatákat csak jó háttérrel lehet nyerni, s nekem ez a háttér biztosítva van.