Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-11-28 / 42. szám

1999. december 28. 13 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Vendégem a Gemenc presszóban Bognár Cecil, a Decsi Faluház igazgatója, akit rengeteg ember ismer, nemcsak közvetlen szemé­lyisége, szerteágazó tevékenysé­ge, de azért a hatalmas és követ­kezetes munkáért is, amit a Sár­köz értékeinek megőrzéséért és bemutatásáért végez, jelenlegi hivatásában, éppen az idén hete­dik esztendeje. - Cecil, ez a hét év akár a me­sében, majd kérlek is, hogy me­séld el, ám először a szintén me­sébe illő történetet, hogy lettél Te Cecil, az egyetlen férfi aki a „női" nevet viseli? - Hát először is nem női név, ha­nem a Cecilia név férfi változata, s külföldön, Franciaországban, Ang­liában, Svédországban elég gyako­ri, olyan ez, mint az Emilia-Emil, vagy Kornélia-Kornél páros. A ne­vet pedig egy a Szegedi egyetemen tanító bencés paptanár után kap­• m, aki édesanyám bátyját tanítot­, lélektannal és pszichológiával foglalkozott, s több mint tíz köny­ve jelent meg, sőt mint később ki­derült, Csányi Lászlót is tanította. Azt hiszem, ezek után nagyon büszke lehetek a nevemre. „Embercentrikusság, szolgálat" - Ha már szóbahoztad a taní­tást, mindkét szülöd kiváló peda­gógus volt, miután mi osztálytár­sak voltunk, így tudom, a Te életed is mindig valamilyen szinten ösz­szekapcsolódott a pedagógiával... - Mezőgazdászként végeztem, s a gyakornoki évemben már Decsen tanítottam. Bár nem lettem kated­rán álló pedagógus, de azt hiszem, a célt „egész népemet fogom..." ­mindig minden erőmmel igyekez­tem elérni. Egy népművelőnek mindent tudni kell, mindennel kell ^^rlalkozni. Mindig igyekeztem - s hiszem ez bennem is van, nem tudnék másként dolgozni - ember­centrikus lenni, minden tudásomat a mások szolgálatába állítani, s itt a szolgálatba szót nagy betűvel sze­retném mondani. - Ti egy énekes család vagytok. Édesanyád, bátyád - aki már két évtizede Bátaszék város első embe­re - húgod a Madrigálkórus oszlo­pos tagjai voltatok, vagytok... - Ez is a kultúra egyfajta szolgá­lata, amit az anyatejjel szívhattunk be, s ennek az időszaknak köszön­hető, hogy bejárhattuk azt a sok szép országot, ahová magánem­berként talán sosem jutottunk vol­na el. Ami ezeknek az utazások­nak a nagy előnye volt, hogy rálá­tásom lett az európai kultúrára, s bevallom, az összes ország közül a mai napig is Erdély útjait járom a legszívesebben. - A szerelmed Erdéllyel már nem mostani keletű... - Érettségire kaptam egy Erdélyi utat, egy leveleős társam meghívá­Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala sára utazhattam ki, s azóta tart ez a kapcsolat. Egyébként abban a kis faluban ahol felnőttünk, két nagyon fontos dolgot tanultam meg. A svá­boktól a munkaszeretetet, a széke­lyektől az emberséget. Ezek végig­kísérték egész életemet, hiszen mindig, minden munkámban az emberi értékeket próbálom figye­lemmel kísérni, vallás és pártállás­tól függetlenül. Meggyőződésem, hogy ezzel lehet az embereknél a legnagyobb tiszteletet kivívni. - Már pedig Téged nemcsak tisztelnek az emberek, hanem sze­retnek is. Ha valahol megjelensz, megpezsdül a levegő, azonnal mindenféle programok, tervek, kerülnek szóba, mindenki régi is­merősként tudja, hogy mániáku­san rabja vagy a hivatásodnak, szervezel, intézkedsz, hogy az a kis közösség, amelynek a „gazdája" vagy mindig és mindig többet tud­jon nyújtani azoknak az emberek­nek, akik megkívánják ismerni Sárközt és fővárosát, Decset... - Valóban sok mindent csinálok egyszerre, erről szól az életem. Kevés lenne ez az oldal felsorolni mennyi társadalmi funkcióm van, amelyeknek azért örülök, mert a mindennapi életben ezt kamatoz­tatni tudom, az egyik dolog a má­sikra épül, kapcsolódik és egy har­madikban teljesül ki. Úgy hiszem, az energia, amit erre fordítok, pénzben nem kifejezhető, erre vagy születik az ember vagy nem. Mindenesetre másképpen nem ér­demes csinálni. Néha az az érzé­sem, hogy a gének is mozgatják az embert, s van még egy nagy igaz­ság, ha az ember energiáját az em­berek szolgálatába állítja, akkor az nagy erőt jelent visszafelé is. „Húsz év alatt 14 igazgató" - Cecil, beszéljünk a Decsi Fa­luházról. Hét éve vagy igazgató, előtted azért jöttek-mentek az em­berek, s az, hogy Te ott milyen fantasztikus munkát végeztél és végzel, kézzel foghatóan bizonyí­tott Jómagam is élvezhettem ven­dégszeretetét "nemegyszer a Ház­nak, ahol mindig pezseg az élet... - Előttem évenként váltották egymást az igazgatók, 20 év alatt pontosan 14-en. Azt gondolom, már ez is elég sok mindent mond. Pedig abban az időben még volt pénz, ma már minden fillérért na­gyon meg kell dolgozni, s arról nem beszélve, hogy az állami tá­mogatás mellé 13 fő volt biztosí­tott, ma a helyi támogatás mellett 5 fő dolgozik. A bevételünk pedig a hatszorosára növekedett. Ennyit a számokról, ami természetesen az embereket annyira nem érdek­li, mint a produktum, ami kézzel fogható. -Akkor beszélj azokról... - Először is nem zártunk be mint sok Faluház, Művelődési Ház, aki a központi pénzkeret megszűnése után nem tudott mit kezdeni. Nagyvárosi gyerekeket kezdtünk el nyaraltatni, ahol a kis­térség minden értékét bemutattuk. A gazdag kisállatvilágot, tájat, számtalan olyan programot, ami egy városi gyerek számára hatal­mas élményt jelentett. A gyerekek maguk készítette ajándékokkal térhettek haza, melyek a helyi népművészek figyelő szeme által készültek, szövés, tojásfestés, gyöngyfűzés és még sorolhatnám. Meggyőződésem, hogy a gyereke­ket az eredeti forráshoz kell visz­szavezetni, hogy meglegyen az alapjuk a fejlődéshez. Aztán mű­ködnek a klubok, nyugdíjas klub, versmondó szakkör, színjátszó szakkör, néptánccsoportok. - Amelyek messze földön híre­sek, mint ahogy a Faluház ven­dégszeretete is... - Minden olyan idegenforgalmi lehetőséget megragadunk ami a Faluháznak bevételt jelenthet. Szerencsére nagy az érdeklődés, a népművészek mestereinek munkái és a tánccsoportok iránt. Nagyon látogatott a Galériánk, ahol rend­szeresek a kiállítások. S ha már a vendéglátásról beszélünk, akkor elmondhatom, hogy a konyhánk is nagyon híres, ami szintén növeli az idegenforgalmat. „A hobbym egybeesik a munkámmal" - Rengeteg terved, célod van még, mondj egyet a közeljövő prog­ramjai közül... - Talán a legnagyobb szabásút, a legtöbb embert érdeklőt, 2000­ben, egy három napos történelmi konferecia keretén belül, a Sár­közben élő emberek életét, kultú­ráját, kívánjuk bemutatni, s min­den ehhez kapcsolódó eseményt megünnepelni, emlékezni. - Térjünk vissza Erdélyre egy pár gondolat erejéig... - Ha visszatérünk akkor minden­nek előtt szeretném elmondani, hogy egy számomra nagyon szívet­melengető kezdeményezés indult el Biczó Ernő polgármester úr ötle­te alapján, nevezetesen minden ál­talános iskolás gyerek eljuthat egyszer azokra az Érdélyi tájakra, ahol a magyarság és történelem tu­datát erősítheti. Megismerheti és láthatja Arad, Déva, Nagyvárad utcáit, s azt hiszem a tizenhárom Aradi vértanúra emlékezni más a helyszínen, mint az osztályfalak között. - Számodra, ahogy tudom, egyetlen nagy pihenés-feltöltődés van amikor elmész Erdélybe... - Gyermekkorom óta vágyom és élvezem azt a csodát, azt az egyszerűséget, tisztaságot amit csak ott kapok meg. Ott töltődöm emberileg, érzelmileg. Az ottani emberekben úgy él a magyarság, ahogy itt kellene élnie. - Cecil! Amit Te csinálsz ahhoz rengeteg hit, energia, türelem, ál­dozatkézség kell. - Az, hogy a hobbym egybeesik a mindennapi munkámmal, az az én és remélem mások szerencséje is. Nincs nyolc órás munkaidő, s otthon is sokszor azon jár az eszem, mit lehetne jobban, szeb­ben csinálni. Néha lelkiismeret furdalásom van a családom miatt, azt gondolom, ezzel sem vagyok egyedül. Azt azért szeretném el­mondani, csatákat csak jó háttérrel lehet nyerni, s nekem ez a háttér biztosítva van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom