Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-11-21 / 41. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1999. december 12. Amatőrként a profikkal is versenyre kel Adott egy faddi fiatalember, neveze­tesen Dobos Róbert, aki miután az erő sportokban, ha úgy tetszik a ne­héz atlétikában 13 éves korától kezd­ve mindent kipróbált (a súlyemelés­től a karatén át a thai boxig), de végülis túllépve a felnőtt kor küszö­bén a testépítés mellett cövekelt le. Na nem abból az aspektusból, mint a férfinép többsége hogy vonzó legyen a leánykák előtt, legyen tekintélye a diszkóban, ha éppen szórakozik, vagy éppen kidobólegényként telje­sítek szolgálatot, hanem bevette a fe­jébe, ha fene fenét eszik is, ő bizony profi testépítőként fog Versenyezni, rálépve a világot jelentő deszkákra. Hiába, no a Schwarzenegger, avagy a Mr. Universum mágia nála is meg­tette hatását. Nos, hősünk, amikor előállt gigantikus terveivel, ugyan­úgy megmosolyogták, mint az a vi­déki kisiskolást, aki vitathatatlan te­hetsége okán már arról ejt szót, hogy ő bizony egyszer majd a Fradiban vagy a Milán kezdőcsapatában fog szerepelni. Sokáig úgy tűnik, hogy a nagy álom-dossziéban marad mindez. Tudniillik az a minimum félszázezer havi kosztpénz, meg kiegészítők és más egyebek nem állt és most sem áll az ifjú titán rendelkezésére, így le kellett számolni az illúziókkal, ma­radt a barkácsoló, amatőr testépítés. Róbi persze lévén, hogy makacs és sok mindenre elszánt ember, nem ad­ta fel. Miközben a Gábor Dénes főis­kolán informatikus mérnökjelöltként az agyát is pallérozta, a maga ki­csinységével, a maga lehetőségeivel folyamatosan gyúrta magát a vádlitól ke?dve egészen a vállövig. Mindent csakis a legmondernebbnek mondott szakirodalom szerint, és persze már­már inkvizítori szigorúsággal az ét­rendjét is teljesen átalakította. No, de az út a nagy sikerig roppant görön­gyös, és gyaníthatóan még az, ám a 27 éves fiatalember még mindig re­ménykedik. Talán nem ok nélkül. Jó­magam nem nagyon hallottam több­nyire országos visszhangot kiváltó veretes sikereiről.., mígnem kezembe került a Super Body magazin rendkí­vül exkluzív kiadványa. Eléggé meg­késve, hisz ez még tavalyi kiadvány, ám a látványnak még most is hírérté­ke van számunkra. Merthogy a ver­seny egyik meglepetésemberéről, a szakma, a testépítés profi változatá­ban felettébb ismeretlen, bizonyos Dobos Róbertről közölnek egy fotót, amint díjat vesz át. Egy amatőr fiú a profik között... És egy olyan oldalon helyezi el a szerkesztő a képet, ame­lyen többek között a super body amerikai Numero l-e, Titó Raymond is szerepel. Tagadta a hatodik helyért kijáró gratulációkat, a kíváncsiskodó kérdéseket, kapta a biztatást: kezdd el komolyan csinálni, még többre vi­heted, ám a reflektorfény csóvái ha­mar kialudtak, s a tehetség rögvest szembesült a régi gondokkal, ami a támogatók, a mecénások hiányából eredeztethető. Miközben töpreng, té­pelődik, szinten tartja magát, tavaly nyáron visszatér a megyébe, és vár, hátha mégis valakinek, valaminek érdekes lesz. - Robi vágjunk a közepébe, mik az igényeid, és mit vállalsz, esetleg garantálsz, ha valaki látna benned fantáziát? - Nekem már az is óriási segítséget jelentene, ha valaki a táplálkozásom­ban segítene. Ebben a sportágban, an­nak profi változatában az eredmé­nyesség alapfeltétele, hogy mit eszünk a természetes táplálékokból és milyen kiegészítőket használunk. Ez egy profi testépítőnél magyar viszo­nyok közepette fogyasztói áron szá­molva ötvenezer forintnyi táplálékot jelent. Amit pályakezdőként képtelen vagyok előteremteni. Szóval, ha eb­ben segítenének, akkor én úgy gondo­lom, hogy 2000-ben a nemzetközi fel­lépésekkel is együttjáró magyar baj­nokság dobogós helyeinek egyikét is megcélozhatnám, erre mohácsi edzőm, szaktanácsadóm, a sportágban tekin­télynek számító Berényi Imre szerint is komoly esélyem lenne. A sportág úgy­mond reklámértékéről, médiaképessé­géről azt hiszem, nem kell különöseb­ben beszélni. Biztos vagyok abban, hogy e tekintetben hasznos tudnék lenni, annak a cégnek vállalatnak, aki­nek fontos, hogy a megyén kívül is fo­rogjon a neve, esetleg reklámoz is. Én most már Szekszárdban gondolkodok, szívesen képviselném a különböző megmérettetéseken valamilyen itteni cég, társaság nevét. Ugyanakkor n a^ gyon szívesen segítenék szakmail:^A és más szempontból is az itt-ott el^^ szórtan működő helyi kis kluboknak. S ha lenne rá pénz és igény, egy ama­tőröket és profikat tömörítő városi na­gyobb klub megszervezésében, mű­ködtetésében is vállalnék szerepet. — Az eltelt egy évben - komolyabb támogató hiányában - mennyire es­tél vissza, honnét kell újrakezde­ned? - Igyekeztem ottmaradni a tágabb hazai élmezőnyben. November 6-án elindultam a nagyon rangos MLO Ku­pán, mely az első pénzdíjas verseny volt Magyarországon. A lehetőségek függvényében - az, hogy én még min­dig amatőr státuszú vagyok - jónak értékelem a tizenhat induló között megszerzett tizenegyedik helyemet. — Én úgy gondolom, hogy elodáz­hatatlan egy gyors fellépés, hovato­vább verseny, amelyen megnyilvá­nulhatsz. - De még mennyire, hogy kell! íg; minden érdeklődőt várok novem 24-én este 9 órakor a szekszárl Rolling Rock Café-ba, ahol mohácsi versenyzőkkel közösen egy bemuta­tót tartunk. B.Gy. ír^P Hétvégi tájoló KÉZILABDA ÉS PINPONG - NEM KÖZÉPISKOLÁS FOKON Itt volt tavasszal is, és most is itt van - több nap­ra is - a magyar női kézilabda válogatott. Talán nem véletlenül, talán mert a tavaszi emlékek a városról, a klubról, az itteni kézilabdás miliőről kellemesek. Úgy gondolom, még sok helyen tárt karokkal fogadták volna Mocsai Lajos csapatát, az utóbbi időszakban prímán szereplő magyar női kézilabda válogatottat, ám újfent Szekszárd - és bekapcsolva a természetes kézilabdás vonzáskör­zetetjelentő városkörnyéket, sőt az eleddig több­nyire kézilabda mentes Paks is kap a „dózisból". Az utolsó simításokat Tolnában végzi el a világ­bajnoki fellépésre készülő nemzeti csapat, benne klasszis játékosok egész sorával. A nemzetközi torna ideálisnak tűnik a szurkoló számára is, mert a kapitány minden bizonnyal még kísérletező kedvében lesz, versenyeztet több poszton is a megközelítőleg azonos képességű játékosok kö­zött, de ezt azért úgy kell majd megoldani, hogy a magyar válogatott itt a főpróbán modellezze az erőviszonyokat, s ha mód van rá az itteni hívek­nek nem kis örömet okozva nyerje meg a nemzet­közi tornát, a románok, a csehek és a macedónok előtt. A kezdő téli holtidény veretes Tolna megyei eseménysorozata lesz ez a torna, amelynek prog­ramja a következő. Szombaton Faddon kezdenek a csapatok. 16 óra: Macedónia - Csehország, Magyarország - Románia (18). Vasárnap Pakson: Csehország - Románia (16), Magyarország - Macedóia (18). Hétfőn Szekszárdon: Románia - Macedónia (16), Magyaroszág - Csehország (18). Itt van még erre a hétre, a város immáron leg­rangosabb szakosztályának, klubjának, a Szuper ligában szereplő Szekszárd Asztalitenisz Klubnak a nagy rendezvénye a Szekszárd Kupa, amelyen a hazai elit mellett az előzetes nevezések alapján legalább hat ország képviselteti magát. Azért nem tudjuk pontosan, mert lapzátunkkor még országos szövetségben sem érkezhettek újabb bevetések, de lemondások is külföldről. Egy biztos: több mint száz felnőtt és utánpótláskorú versenyző áll asztalhoz, szombaton és vasárnap a szekszárdi vá­rosi sportcsarnokban. A mezőny erősségére min­den bizonnyal csak a helyszínen derül fény, ám élünk a gyanúperrel, hogy a szombati női egyes­ben lesz sansza az utóbbi hetekben nagy formában játszó hazaiaknak. Mint például Wirth Gabriellá­nak, avagy Larisa Stancunak. Hogy mire? A leg­jobb nyolc esetleg a kisdöntőbe kerülésére gon­doltunk... Aztán másnap, az utánpótlás versenyen mindenképpen érdemes lesz odafigyelni a nyári új szerzeményre Nagy Dorottyára. Am, majd elfe­lejtjük a felnőtt női párost! Azt mondják, egyre csak jobb a Wirth-Stancu duó. Most meggyőződ­hetünk róla akár a helyszínen is, a hétvégi Szek­szárd kupán. B.Gy. t 1 Dobos Róbert és a világot megváltó deszka... „Kajapénzért" cserébe komoly sikereket ígér

Next

/
Oldalképek
Tartalom