Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-11-07 / 39. szám

1999. november 28. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Vendégem a Gemenc presszóban Dr. Soczó László rendőr alezredes, a Szekszárdi Rendőrkapitányság vezetője. Ahhoz, hogy rendőrrel, bármilyen poszton is „álljon", beszélgessünk - úgy gondolom a kedves olvasó egyetért - nem kell különösebb apropó. A rendőrség ott van a mindennapjainkban, nincs olyan perc, hogy valamilyen formában ne találkoznánk velük, akár a közlekedésben, akár az igazgatásban, s még sorolhatnám. Valahogy „divat" lett manapság a rendőröket szidni, de hát ez egy igazi magyar sajátosság, könnyebb elégedetlenkedni, kritizálni, mint a dolgok mögé nézni, igyekezni megérteni, együttműködni, esetleg elismerni. Szerencsére Tolna megye bűnügyi vonatkozásban, az országos átlagot tekintve, jóval az országos átlag fölött van -, ennek ellenére ez nem jelenti azt, hogy nincs min és j^Ht javítani. Dr. Soczó László kapitány urat ma nem azért hívtam randevúra, hogy bűnügyekről, a rendőrség munkájáról beszélgessünk, hanem azért, hogy megismerkedjünk az emberrel, akit éppen egy évtizede, 1989. november 1-én neveztek ki a Szekszárdi Rendőrkapitányság vezetőjének. - Kapitány úr! Gondolom életében már megírt egy pár önéletrajzot, így nem jelent gondot egy öszszefoglaló... - Budapesten születtem, szüleim állami alkalmazottak voltak. Tíz évet Pakson éltünk, s 1965 óta Bonyhádon. Egy igen jó testvérem van, édesapám, aki pedagógusként ment nyugdíjba, már nincs közöttünk, édesanyámmal egy városban, é

külön lakásban élünk. Pécsett, a échenyi gimnáziumban érettségiztem, majd két év katonaság következett, a BM Tartalékos tisztjeként szereltem le. A Rendőrtiszti Főiskola Bűnügyi Szakán szereztem diplomát 1977-ben. A Bonyhádi Rendőrségen először mint nyomozó, majd mint bűnügyi parancsnok dolgoztam 1989-ig. Ugyanebben az évben-doktoráltam Pécsett a jogi egyetemen - summa cum laude -, s ha már a tanulásnál tartunk, 1991-ben ügyészi szakvizsgát tettem. - S az iskolák, a diplomák megszerzése mellett, között, illetve vele párhuzamosan „zajlott" a magánélete... - Hamarosan egy újabb kerek évforduló elé nézek, nézünk, jövőre lesz huszonöt éve, hogy megnősültem. Feleségem pedagógus, a Közigazgatási Hivatal Gyámhivatalában dolgozik, a leglelkiismeretesebb ember, akivel életemben találkoztam. Számára a hivatás legalább olyan „életbevágóan" fontos, mint a család, s azt hiszem ez a mi kettőnk legfontosabb közös tulajdonsága. Két gyermekünk van, László, aki főiskolás Pécsett, Katalin, aki szintén főiskolás Szegeden. - Ritka, hogy mindkét gyerek a szüleik utónevét kapja, - bár bevallom ez a régi hagyomány nekem nagyon tetszik - hiszen manapság az utónevek adása is a pillanatnyi divattól függ... - Nálunk ez olyan természetes volt, hogy nem is gondoltunk más névre, így aztán ha keresnek bennünket telefonon, vagy érdeklődik valaki bármelyikünk után, akkor van a kis Laci, a nagy Laci, a kis Kati meg a nagy Kati... - Tíz esztendő bármilyen foglalkozásban nagy idő, s az Öné nem bármilyen. Ezerfelé kell megfelelni, felfelé, a főnökei felé, a beosztottjaifelé, a lakosság felé... Változott az elmúlt tíz év során? - Az értékítéletem semmit sem változott, s azt hiszem ehhez anynyira ragaszkodom, hogy ezután sem fog változni. - Mi az a legfontosabb erény, illetve tulajdonság, ami az Ön hivatásában elengedhetetlen, ha valaki sokáig és jól akarja csinálni? - Végtelen humanizmus. Másmás igényeknek, elvárásoknak kell megfelelni. Amelyeket a fentiekben említett azokat szinkronba kell hozni, s ez nagyon nehéz. Azt szoktam mondani, hogy addig fogok rendőr maradni, amíg a tükörbe tudok nézni. - Van vezetői ars poeticája? - Ennyi idő alatt ki kellett, hogy alakuljon. Egy vezetőnek az a feladata, hogy olajozza a szerkezetet, hogy az gördülékenyen működjön, s semmiképpen sem az, hogy homokot szórjon bele. Fontos bizalom és a hit fenntartása, biztosítása. Van jogrend, a törvényesség, s van a bűn szakadéka. A szakadék szélén nem lehet eredményes, hatékony rendőri munkát végezni, bele kell menni a rendőrnek a szakadékba, de úgy, hogy ne essen bele, mert akkor maga is bűnözővé válik. Ehhez az kell, hogy fél kézzel kapaszkodjon a szakadék peremébe, hogy bármikor ki tudja magát húzni. Ahhoz kell a hit, hogy valaki bele merjen menni a szakadékba, s csak fél kézzel kapaszkodni, s hinni, hogy ki tudja magát húzni, s itt jön a bizalom, hogy tudja, ha csúszik a keze, akkor számíthasson a kollégáira. - A kollégái, a beosztottjai azt mondják Önről, hogy birkatürelme van, a hátán fát lehet vágni, igazságszerető, korrekt, sokszor a naivitásig jóindulatú, határtalan toleranciával rendelkezik, viszont vannak dolgok, amiket nem tud elviselni. Melyek ezek? - Nehezen tűröm, a rosszindulatot, a butaságot, ha nem tisztelik más személyiségét. Szeretem azokat az embereket, akik egyéniségek, akiknek önálló véleményük van, s ezt meg is védik. Szeretem a nem könnyű embereket, akikben a hivatásszeretet és a szakmai tudás önállósággal, őszinteséggel határozottsággal társul. - Még akkor is ha ezek a vélemények nem egyeznek az Önével? - Természetesen! Sőt elvárom a beosztottjaimtól - bár én ezt a szót nem szeretem - kollégáimtól, vagy vitatkozzanak, érveljenek, hiszen a konkrét ügy az ő kezükben van. Éppen ezért nagy önállóságot biztosítok számukra a munkájukban, ami a számomra egyik legfontosabb emberi értéket, a bizalmai ezzel kétoldalúvá teszi. Heti bölcsesség „Az emberi lét legkritikusabb, legnehezebb és egyben legnemesebb próbatétele, hogy mindenkoron és minden körülmények között embertársaival és önmagával szemben EMBER maradhasson. Mindez fokozottan igaz a köz szolgálatában állóra." /Dr. Soczó L./ - Milyen érzés manapság rendőrnek lenni? Az médiák nem valami kíméletesek, sőt... Aztán ha valami nem igaz, akkor már nehéz az állampolgár bizalmát visszaállítani, s mondjuk meg őszintén, azzal már nem is foglalkozik anynyit a sajtó... - Rettenetes érzés, még akkor is, ha mondjuk minket, szekszárdiakat konkrétan nem érint. Mi azt érezzük, hogy a lakosság mind több esetben fordul hozzánk bizalommal, igénylik a jelenlétünket, segítségünket. Aztán van ennek egy másik oldala is, azt szabadna csak a rendőröktől számon kérni, amiről ők tehetnek. A munkakörülményeiről, munkájának a feltételeiről, a fizetéséről, a technikai felszereltségről már kevesebbet írnak a rendőröket kritizáló újságírók. Természetesen a rendőr sem angyal, ugyanolyan esendő mint más ember, de ez nem mentség és nem szabad általánosítani. A bírálatot mindig konkrétan kell elmondani, hiszen csak akkor lehet tisztázni a dolgokat. - Mennyire számít a rendőrség a lakosság segítségére? - Nagyon számítunk. Elsősorban, hogy jobban vigyázzon saját és mások vagyonára. Ha megtörtént dologról van szó, segítse a rendőrség munkáját, szeretnénk ha az állampolgárok elhinnék végre szerencsére egyre többen - hogy a rendőrség azon van, hogy segítse őket, még akkor is ha ez nem mindig látszik, s sokszor nem is sikerül. Az együttműködést mi annyira komolyan gondoljuk, hogy a polgárok minden ötletét javaslatát, jobbító szándékú kritikát jó szívvel fogadunk. - A beszélgetés elején „megfogadtuk", hogy szakmáról keveset, többet Dr. Soczó Lászlóról. Hát ez annyira nem sikerült... - Gondolom ezzel mindenki, aki szereti a hivatását így van. Kicsit ellensúlyozandó elmondom, hogy rendkívül családszerető ember vagyok. Minden szabad percemet velük töltöm. Imádok főzni, sütni, hálás is érte a család. A hobbym ugyanaz, ami gyermekkoromban volt, az olvasás és a sakkozás a barátommal, ami a legjobb kikapcsolódás a számomra.