Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)
1999-11-07 / 39. szám
12 SZEKSZÁRDI 1999. november 7. Ki és mi menti meg a szekszárdi kerékpársportot? Ahogy mondani szokás, már több éve ezer sebből vérzik, de mégis van, létezik, mi több: sanyarú helyzetében - számottevő felnőtt versenyzők nélkül is produkál. A maroknyi néhány személyhez kötődő szekszárdi kerékpársport azért különböző korosztályú magyar bajnokot - köztük hölgyeket is - csak összehozott most is. Az sem a véletlen műve, hogy egy későn felismert izsáki tehetség nem Pestre, nem Szolnok irányába indult el, hogy valamiféle visszajelzést kapjon a bringához való páratlan adottságairól, hanem a szekszárdi trénerrel, Schneider Konráddal teszteltette magát. Aki ha csak puszival, pusziért is, de mindjárt maradásra bírta az izsáki tehetséget. Igen a Csomor név már az idén ismert lett kerékpáros berkekben. Három bajnoki címével igencsak megleckéztette a magyar ifjúsági mezőnyt az időfutam-specialista. Eljutott a vébére is, de ennek így ebben a mostani formában nem sok értelme volt - tudtuk meg a trénertől. De nem csak egy üstökösként berobbant fiúval „takarózhatnak" a szekszárdiak. Madaras az itteni nagy hagyományoknak megfelelően versenyzett, nem véletlen, hogy az egyik legkeresettebb áru a magyar mezőnyben kutakodó menedzserek, edzők között. Aztán a vitézkedő, bajnoki címeket szerző leányzók, Arató Gabriella, Borbély Lívia. A családi tradícióknak megfelelően remekelt Rádi Norbert. Számottevő versenyzőnek mondható Fritz János, és egy új generáció felbukkanását is jelzi. „Az alma nem esik messze a fájától" jegyében Hettig János és Liska Pali fia, Liska Gergő egyre markánsabb beköszönése. Látszólag nincs gond, de az alábbi Schneider-intetjúból kiderül: ingatag, önfelszámolóan robbanásveszélyes a helyzet a szekszárdi kerékpár sportban. - Kétségtelen, hogy vannak újabb tehetséges gyerekek, akik miatt lenne egy álmatlan éjszakám — ha felhagynék az edzősködéssel, a szakosztályi mindenes nagyon háládatlan szerepével de ha itt néhány héten belül nem változik gyökeresen a helyzet tényleg abbahagyom - mondja a sikeredző! - Ezt a szöveget már több éve ismerjük, úgyse hagyja abba, mert az érzelmi szálak nagyon erősek, egyszerűen nem tudja megtenni, hogy kapitányként távozzon a süllyedő hajóról, ahol meg vannak matrózok. Egyáltalán süllyed? - Most jött el az az év, amikor képes leszek félre tenni az emlékeimet. Amikor számítani fog, hogy megkapom-e azt a pénzt, amit az év elején megszavaztak nekem azért, hogy próbálom ezt a hagyományos szekszárdi sportágat életben tartani, azzal, hogy tehetséges gyerekekkel foglalkozom. Tényező lesz az is, azt hiszem perdöntő, hogy taHogyan megy tovább a bicikli? lálunk olyan gazdasági embert a klub élére, aki a sporthoz ért, szereti azt, és képes lesz az önkormányzati támogatás mellé újabb pénzeket szerezni. Azt hiszem, az elmúlt évek vérveszteségei ellenére helyi szinten változatlanul eladható szponzori támogatásokra váltható a szekszárdi kerékpársport. Ezt a személyt, ha kell országos pályáztatással is, de keresni kell! A lehető legsürgősebben, mert Madaras Zoltán minden valószínűség szerint a komoly olasz szponzorra lelt Nagykanizsához tart. Nagy az esélye annak is, hogy Rádi Róbert is követi, és nagyon nagy a veszélye annak is, hogy holnapután Csomor Zoli is bejelenti átigazolási igényét. Hogy lesz ebből szekszárdi kerékpársport? Már az erkölcsi motiváció is elveszik. Tényleg nem viccelek, hanem visszavonulok. -Ha a Taksonyi - Herczig kettős lemond a klub élén, ez aligha oldja meg a helyzetet. - Az utóbbinak, mármint Herczig Gábornak egyáltalán nem kell lemondania, sőt! Úgy gondolom, ha ő nem tesz ennyit, akkor ma már nem mim Szekszárdi Kerékpáros Klub, hanem valamiféle klubon kívüli szervezetlen gyülekezetként létezünk, az ő munkáját köszönöm. Viszont az ügyvezető poszton elodázhatatlan a változás. - Nem gondolja, hogy az lehetne a megoldás, ha az Önök kezdeményezésével véget érne a hidegháború a Gemenci Nagydíj szervezőkettősével, Arató Vilmossal és Szabó Kovács Jánossal? Kapcsolataikkal ők esetleg segíthetnének, ha akarnak... - Nézze... Bizonyos szinteken már ez is szóba került. Ebben személy szerint nem nagyon hiszek, hogy ez a problémáink megoldását jelentené. - Akkor mégiscsak az elnökségben már bent levő két legendás versenyzőnek, Liska Pálnak és Halász Lászlónak kéne most ebben a szituációban valamiféle missziós szerepet vállalni? - Igen, ez már nekem is eszembe jutott, de megértem őket. Nagyon elfoglalt emberek, így is a tőlük telhetőt megteszik. Persze jó kérdés, hogy ügyvezetőként, vállalkozóként, az ő nevükkel, hiteleségükkel mire, meddig mennének a mostani helyzet gyökeres változtatása terén... B.Gy M A hallomásból és persze a sajtóból tájékozódó honpolgár nem nagyon érti: a Ferropatent SEnél mintegy varázsütésre bekövetkezett edzőkérdést. Mert eddig úgy tudta, úgy tájékoztatták, hogy ez a szimpatikuson szerény jugó-magyar Katona Sándor érti a dolgát. Eddig csupa jókat, hallott olvasott róla, most meg azt sugallják, állítják, hogy nem ért úgy a kézilabdához, ahogy NBI-es szinten kéne. A felszíni jelenségek alapján tájékozódók most aztán össze vannak zavarodva rendesen. Ezek szerint a tréner hasonmása ült a kispadon, amikor igaz a mainál sokkal jobb játékerővel bíró csapat egyfajta történelmet írva a szekszárdi női kézilabdában legyőzte a Vasast, a Cerbonát, Győrt, és éles meccset játszott a Fradival...? Töredelmesen bevallom, jómagam is zavarban vagyok. No nem azért, mintha nem állnák meg a helyüket azok a jelzők, amelyeket használtam az említett győzelmek után, abban a sikeres Szekszárdban, a taktikai megújulásban, a tökéletes védekezésben Katona vastagon benne volt, ha úgy tetszik: ő indukálta a pozitív folyamatokat, ám felettébb meglep, hogy a mai tinicsapatnál könnyűnek találtatik a nem éppen kezdőnek számító tréner. Azért is zavarban vagyok , me rt it t nem a klaszszikus edzőmenesztési históriáról van szó. Nem a csapat számottevő felnőtt játékosai súgtak-búgtak össze vélt vagy valós sérelmeik alapján. Itt a csapat körüli szakmai közeg mondta ki a verdiktet. Egy tucatnyi ember véleményét - ha ennyire több tekintetben is egybecsengenek - nem lehet nem figyelembe venni. A hangadók a mértékadó körök egyébiránt a mostani vereségek, az egyfajta kilátástalanság érzését meglovagolva jöttek [ Kulissza elő aggodalmaikkal. Információink szerint egy bizonyos „dolgozat" nem sokkal a bajnoki nyitány után, de még az is lehet, hogy előtte elkészült. Az elnöknek... Aminek a vádpontjai aligha kerülnek nyilvánosságra, de nem járhatok meszsze az igazságtól, ha azt mondom, hogy nagyjából ugyanaz a gond, mint Csonti Rudolffal a hajdani szintén magyar-jugó trénerrel volt. Korszerűtlen, megszerzett kondíciót aláásó edzéseket tart. Ami a fiatalok elkallódásának veszélyét hordozza magával. De akkor miért nem bukott ez ki min dj árt az első hóna p ut án? Akkor minden rendjén volt..? Nem volt minden rendben - legalábbis a kulisszák mögött. Voltak morgolódások, ezt magam is tapasztaltam, ám az elnöki kemény kéz hatástalanította az esetleges támadásokat. De nem kellett hatalmi védőszárny sem, mert a csapat produktuma beszédesebb volt mindennél: Katona ez időszakban azt bizonyította, hogy ha van játékos-anyaga, tud dolgozni, érti a szakmáját. Ezt akkor is fenntartom, ha hitelt érdemlő az ellenzék azon állítása, hogy sikeresség erőnléti zálogát a Laurencz-Tabajdi kettős alapozta meg, s ebből éltek a játékosok. Ha játékerőben alapvetően nem változik a kieséstől igencsak fenyegetett Ferropatent SE, a bentmaradás - bárki is jön Katona után - erőn felülinek látszik- Egy jobb képző, a játékosok nyelvén jobban értő, a pszichológiára jobban figyelő edzővel is. De ki lesz a befutó, aki még idejében kap lehetőséget? Először lesz házon belüli megoldás, és visszatér az UKSE által itt tartott, respektált Tabajdi, vagy Sklart, közismertebb nevén „Lénát" bedobják az NBI mélyvízbe? Vagy edzőkérdésben - kevés pénz, szegénység ide vagy oda - folytatódik hagyomány: a neves, pillanatnyilag szabad edzők valamelyike érkezik?!... B.Gy. H Eligazolhatnak az új tehetségek - Schneider Konrád a visszavonulást fontolgatja
