Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-31 / 38. szám

1999. október 31. SZEKSZÁRDI 11 TANÍTÓEGYLETEK Céljuk a magyar népnevelés ügyének előmozdítása, a tanítok és óvónők jólétenek elősegítése Amikor Nagy Márton és Zimmermann Jakab bölcselkedő doktorok és magyar nevelők 1841-ben kiadták az Ifjúságot képző ismeretek tára című könyvüket, az általános műveltséget segítő, több kötetnyi népszerű sorozatot indítottak el. Tanító és népnevelő egyesületek, korszerű oktatási törvények kellettek ahhoz, hogy a legkisebb faluban is legyenek terjesztői a tudásnak. Eötvös József népoktatási törvényének megszületésével egy időben, 1868-ban országszerte nagy gyorsasággal alakultak egyesületek ^üyen programmal. Akkor indult ,és évtizewlekig szolgálta a hazai alsófokú oktatás ügyét a Néptanítók Lapja és Népművelési Tájékoztató című, minisztériumi kiadású, kéthetente megjelenő szaklap. A Szekszárdon kezdeményezett Tolna Megyei Népnevelési Egylet alapszabályzatát 1868. április 24-én hagyta jóvá a kultuszminiszter. Az egyesület céljának tekintette ...a népnevelést a megye egész területén részint közvetlenül, részint pedig a járási, vidéki és községi fiókegyletek közvetítése mellett lehetőleg minden irányba előmozdítani és fejleszteni. Működését a báró Rudnyánszky Iván vezette egyesület ki akarta terjeszteni a népiskolákra, az elemi tanodákra, a polgári iskolákra, a nyilvános és magán fiú- és leánynevelő intézetekre, a vasárnapi iskolákra és a kisded óvodákra is. kezdeményezés nyomán tanítók nagy ^^záma vállalt az iskolai kötelezettségen túli népnevelési feladatokat. Új egyesületek is alakultak, melyek élére az oktatásügy legjobbjait, nagy tekintélyű pedagógusokat választottak. 1870-ben bejegyezték a Szekszárd Vidéki Tanító Egyletet, 1875ben a Református Egyházmegyei Néptanító Egyletet. Működésük tapasztalataira építve más szervezetek is alakultak, köztük a Szekszárd Vidéki r. k. Tanító Egylet és a Tolna Megyei Altalános Tanítóegylet, mindkettő 1884-ben. Ez utóbbi tekinthet vissza a leghosszabb múltra. Kisebb megszakításokkal hatvan évig tevékenykedett, és népszerűségét részben annak köszönhette, hogy az ismeretterjesztési teendőkön kívül a pedagógus társadalom érdekképviseletét is ellátta. 1933-ban a Szekszárdon rendezett Tanítónapon több mint 200 tanító vett részt és hallgatta Perczel Béla alispán köszöntőjét, Halmos Andor tanfelügyelő szakmai értékelését. Ekkor Pákai Mihály paksi községi iskolaigazgatót választották elnökké, alelnök a szekszárdi Malonyai Elemér igazgató lett. Különböző tisztségeket kapott a szintén szekszárdi Kőnig Géza, Majnay József, Makk Károly és Simon Simon is. Tíz évvel később Szebényi Lajos dombóvári igazgató az egyleti elnök, amikor a megyeszékhelyen tartott utolsó összejövetelen még részt vettek a város és a környék jeles pedagógusai, köztük Bárd Flórián, Gerse József egyleti pénztáros, Raffay Sándor, Szállásy Ernő, Szíjártó Sándor és Tóth Nándor. Programot készítettek a tanítási továbbképzések és a mintatanítások rendjére, követeléseket fogalmaztak meg a tanítók anyagi-erkölcsi érdekeinek előmozdítására. A szekszárdi központú, megyei hatókörű egyletek mellett alakultak olyanok is, amelyek a vezetőik és tagságuk összetétele révén még közelebb kerültek a kistelepülési tennivalókhoz. Ilyen céllal szervezték a dombóvári székhellyel működő Állami Tanítók és Óvónők Országos Egyletének Tolna Vármegyei Körét. Az országos célokat már 1896-ban megfogalmazták, a dombóvári Sztolarik Lajos elemi iskolai igazgató elnökletével szervezett egyesület 1933. november 23-án jött létre. Céljának a hazafias, valláserkölcsös közszellemű nevelést tekintette. Alapszabályzatában a közös érdekek előmozdítására, a népnevelés ügyének pártolására, a népoktatás fejlesztésére, a nemzeti irányú és vallásos népnevelésre fogalmaztak meg feladatokat. A tanítók és óvónők szociális, kulturális és gazdasági jólétének elősegítése végett tanulmányi és segélyalapok valamint intézmények létesítése, a kartársi együvé tartozás gondolatának ápolása, az egymás iránti szeretet és áldozatkészség gyakorlása, végül megfelelő módok és eszközök megjelölése is szerepelt az egyleti teendők között. Céljaik elérésének feltételét az összefogásban, az alkalmazotti rangsorban mindig alulfizetett tanítók egzisztenciális érdekeinek határozottabb képviseletében látták. Működését az egyesület 1946. december 7-én fejezte be, amikor is az országos közgyűlés a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetébe való beolvadásról határozott. Kaczián János Ódon derű 48. Fanni hagyományai 71889/ Kármán József regényének címét azért voltam bátor elorozni, mert ott is, itt is azt jelenti a név utáni szó, hogy ránk hagyott gondolatai. Igaz, hogy a mi hölgyünk, Batiné Stancsics Fanni másról, a gyermekek sanyarú sorsáról írt a Szekszárd Vidéke 1889. október 20-i számában. „A régi erőteljes magyar nők, daliás magyar férfiak alakjai mind ritkábban találhatók közöttünk. Fejlődésben hátramaradt, sápadt, görnyedt alakok szolgáltatják túlnyomó részét a még néhány évtized előtt is erőteljes magyar nemzet népességének... A fönt vázolt állapotoknak egyik fő okát a mostani beteges irányú nevelési rendszerben kell keresnünk. A család- és iskolai nevelés egyaránt azon megbocsáthatatlan hibába esett, hogy a gyermek egészségének és kedélyvilágának teljes veszélyeztetésével, sőt feláldozásával minden józan felfogással ellenkező mértékben terheli testi-lelki erejét meghaladó munkával, tőle korát meg nem illető komolyságot követel, és ezáltal a fejlődés természetes menetét alapjában teljesen megzavaija. Tanulás és minden áron tanulás, az, amit a gyermektől öt-hat éves korától fogva iskoláztatási idejének befejezéséig kívánnak. Ez magában véve nem látszik jogosulatlan követelménynek, de azzá lesz azáltal, hogy a gyermeknek napokon át egy órai pihenést sem adnak. E tény bizonyítására nézzük az iskolás gyermek napirendjét! Reggel jókor fel kell kelnie, hogy a nehéz leckéjét még egyszer átnézhesse, mert úgy érzi, nem sok haszna van annak, ha könyveit vánkosa alá rejtve azok társaságában alszik. Nyolc órától aztán tízig, a nagyobbak 11-12-ig az iskolában vannak. Hazatérve a jobb módúak magán tan- vagy zongoraórával és gyakorlattal vannak elfoglalva ebéd idejéig. Ebéd után a délutáni leckékre kell készülnie, vagy ha a tanulás nehezebben megy, a másnapiakat kell betűzni. Délután 2-től 4-ig, 5-ig iskola és azután következnek ismét a privát órák és zongoraórák, végre pedig igen szorgalmas tanulás a másnapi leckékre." Vajon mit szólna mai állapotainkhoz rég porladó drága Fanni nénénk?! Lanius Excubitor 4 »