Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-31 / 38. szám

600 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1999. október 17 v, mmmm mmmm mm Az 1999-ben létrehozott Tolna Megye Temetőiért Alapítvány azt a célt tűzte maga elé, hogy feltárja, felkutatja és rendbeteszi a megyében azokat a temetőket, sírokat, amelye­ket már senki nem gondoz. Szakálos Mihály az alapítvány vezetője szerint az "utolsó utunk", éppúgy fontos állomása életünknek, mint a keresztelő, az esküvő, ezért nem mindegy, hogy hol és milyen környezetben búcsúznak tőlünk az ittmaradottak. tokból, illetve ahol ez lehetséges a leszárma­zottak adakozásából. Több cég a megkeresés­re örömmel és jelentős összegeket ajánl fel, nagyon jó a kapcsolatunk a Panteon K.ft-vel, akivel közösen végezzük a helyreállítási mun­kákat. Az idei évben a milleniumi műemlékvé­delmi program keretében három város, Szek­szárd, Tolna, Bátaszék temetőinek rendbetéte­lére nyertünk pályázati úton pénzt. Szekszár­don ebből a pályázati pénzből valósul meg az I. Béla Gimnázium mellett egy emlékszobor, amelyet a '48-as hősök emlékére emeltetünk. Talán már kevesen tudják, hogy itt régen teme­tő volt, benne 48-as katonasírokkal. Ahol erre mód van, levelet írunk az elhuny­tak családjának, hiszen nagyon sok sír azért elhanyagolt, mert a leszármazottak elköltöz­tek a településről más városba, országba. Ezekre a levelekre megható, köszönő sorok érkeznek hozzánk, és aki teheti, adakozik az alapítvány javára. Az alapítvány minden te­metőről külön nyilvántartást vezet, minden pénzt azon a településen használunk fel, ahonnan azt kapjuk, illetve ahova azt az adományozó szánta. -Ez a munka Ön szerint mikor ér véget, mi­korra lesznek temetőink olyan állapotban, hogy az alapítványnak nem lesz „munkája"? sírjára. Amikor édesapám meghalt, elhatároz­tam, hogy továbbviszem a „családi hagyo­mányt", de már egy más formában. 6 magán­személlyel ekkor hoztuk létre az alapítványt. Nem vállaltunk keveset, hiszen a megyében 92 település temetőinek gondozását, rendbe­tételét szeretnénk elvégezni. Természetesen ez egy több évtizedes feladat, de már vannak eredményeink. Halottak napján, október 31­én a tolnai temetőben avatjuk az I. világhá­borúban elesett hősök emlékművét. - Nyilván „felmérést" készítettek a teme­tők állapotáról, van-e különbség, pl. a vá­rosi és falusi vagy akár az egyik falu és a másik falu temetői közt? - Egy-egy falu kulturáltságát, hagyomány­tiszteletét a temető állapotánál szerintem ke­vés dolog tükrözi vissza jobban. Persze objek­tív körülmények is meghatározták a temető állapotát, pl. van-e köves út, vezetékes víz stb. Sajnos az utóbbi időben már a falvakban is ta­lálunk elhanyagolt temetőket, pedig ott ez ré­gebben kevésbé fordult elő. De városon belül is vannak különbségek, elég csak a szekszárdi két temetőt végigjárni. Hogy pozitív példát mondjak, nagyon szép pl. a mözsi temető. - Honnan teremti elő az alapítvány a teme­tők vagy az egyes sírok helyreállításához szükséges pénzeszközöket? - Részben támogatásokból, részben pályáza­- Nem tudom, mi azt szeretnénk, ha temető­ink rendezettek, ápoltak lennének. Többször jártam Németországban, Hollandiában, ott a temetők parkok is. Olyan parkok, ahol lehet sétálni, leülni elgondolkodni minden év­szakban. Nincs zsúfoltság, utak, fák vannak, padok vannak. Merem remélni, hogy a me­gyében is lesznek ilyen temetőink, hiszen a temető egy nyitott történelemkönyv, ahol a sírok a könyv lapjai, és ezek között a „la­pok" közt sétálva újraélhetjük azokat a na­pokat, melyeket a már nem élő szeretteink egykor velünk töltöttek. Az Tolna Megye Temetőiért Alapítvány számlaszáma: Kereskedelmi és Hitelbank, 10404601- 4600042800000000 n • . . .. rr I r A beletorodes napja A halottak napja az emlékek, a fájdalmak és a beletörődés napja. Ezen a napon mindannyian emlékezünk. Azokra gondolunk, akiket szeret­tünk - és szeretünk ma is -, de már nincsenek közöttünk. Ha az év többi napján - a hétköznap­okba ragadva - nem is jutnak eszünkbe ők, aki­ket elvesztettünk, ezen a napon tisztelgünk az emlékük előtt. Meglátogatjuk Őket, beszélünk hozzájuk, emlékezünk mosolyukra, kedvessé­gükre és igyekszünk minden rosszat feledni. Ezen a napon én is meglátogatom. Régen be­szélgettem vele, legutoljára akkor, amikor már alig tudott felkelni az ágyból, és üveges szemek­kel nézett maga elé. Amikor megtudtam, hogy halálos beteg, nem akartam elhinni. Hogy ő, aki annyira életvidám, kedves, szeretetreméltó, hogy pont ő. ^fe Már nem jött velünk bulizni. 23 évesen a kS^ házba járt kemoterápiás kezelésre. Mikor utoljá­ra nála voltam, sokat beszélgettünk életről és halálról. Félt, de hinni akart a csodában, hogy meggyógyul és a betegség, mint egy rossz álom eltűnik, és soha nem jön vissza. De a lelke mé­lyén tudta - mint mindannyian -, hogy nincs re­mény. O mondta egyszer: „Megszületünk, élünk és meghalunk. Ennyi!" Igen, és közben reménykedünk, hogy hagyunk a világnak valamit magunkból, és halálunk után is élni fogunk a szívekben tovább. Brunner Mónika Molnár Tünde: NAGYMAMAHOZ Tekinteted fénylő madárként Körbezárta szívemet Mosolygós szemedet örököltem... Utolsó állomás Lezárt kikötő Melletted a pirkadó napfény ül Búcsú nélkül hagytalak magadra Nem foghattam kezed, Nem láthattam arcodat. Az elnémult üresség Gyökeret vert lelkemben. Aki szeret, egyedül van S Te így távoztál tőlem, Isten segítsen következő Életedben. I-^gBBMfc.,- ".- Mi motiválta ^f^^NljBk önt az alapít­"11 vány létrehozá­; ' - 1993-ban rneg­, jAjrfj '" halt édesapám, ő, ^ "^j de már a nagy­szüleim is a tol­nai temetőben dolgoztak, gye­rekkoromban számomra a temetés szinte mindennapi ese­mény „élmény" volt. Aztán már felnőttko­romban sajnos láttam olyat, hogy az I. világ­háborúban elesett katonák sírhelyeit eladták, de láttam olyan szülőket is, akik évtizedeken keresztül almát vittek 1956-ban elesett fiúk A temető egy nyitott történelemkönyv

Next

/
Oldalképek
Tartalom