Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-24 / 37. szám

1999. október 24. SZEKSZÁRDI 11 CIVIL SZERVEZETEKRŐL - A tíz éves egyesülési törvény évében Az 1989: II. sz. egyesülési törvény 10. évfordulója alkalmából több fórum és tanácskozás foglalkozott a civil szervezetek múltjával és jelenével. Részletes elemzés készült Tolna megyéről is. A megyeszékhelyre vonatkozó adatok néhány olyan tanulsággal szolgálnak, amelyeket érdemes közelebbről is megvizsgálni. Szekszárd elsőként alakult egyesületét - az 1841-ben életre hívott Szegzárdi Kaszinót s több mint száz évvel megelőzte a Bátaszéki Lövészkör (1736). Igaz, egyetlen példaként maradt sokáig, de az általa teremtett hagyományok híressé tették hosszú időre. A civil szervezetek elterjedésének első időszaka a reformkor tájára tehető. á

kkor nőtt fel a zenét kedvelő szekszárdiak körébn az a dalárda is, amely a kórus muzsikálásban hagyott szép emlékeket. A kiegyezés után, majd a honfoglalás millenniumi ünnepsége éveiben volt újabb felbuzdulás az egyletalapítás terén. Ezt a folyamatot az első világháború szakította meg. A következő évtizedeket az ismét színesedő egyleti élet és az állam megszorító intézkedései egyidejűleg jellemezték. 1940-1949 között a háború, a kitelepítések és a politikai üldöztetés hatására tizedére csökkent az egyesületek száma. Szekszárd hagyományos egyletei közül csak néhány sportegyesület tudta átmenteni magát. Rövid összefoglalónkban csak vázlatos áttekintést adva, a kezdetektől 1950-ig terjedő időszak szekszárdi civil szervezeteit a következők szerint csoportosíthatnánk: Szakmai és érdekvédelmi egyesületek (iparosok, kereskedők, alkalmazottak, gazdák, gyógyszerészek, tisztviselők, orvosok, tanítók, postások stb. egyesületei): 35 ^^Társasági, kulturális egyesületek (társaskörök, ^roszinók, olvasókörök, dalárdák): 57 Önsegélyező és másokon segítő egyletek (halotti társaságok, segélyegyletek, önkéntes tűzoltó társaságok, Chevra Kadisa, Vöröskereszt Egylet stb.): 30 Sportegyletek (korcsolyázók, teniszezők, vívók, vadászok, horgászok, lövészek): 21 Gazdasági céllal alakult egyesületek (pl. takarékegyletek, méhészek, szőlő- és gyümölcstermelők stb.): 21. A hitéletet erősítő egyletek (pl. oltáregyesületek, rózsafüzér társulatok, kongregációk, KALÁSZ, KIE stb.): 25. Politikai programmal létrejött egyesületek: (pl. Revíziós Liga, Ébredő Magyarok, Véderő Egylet (MOVE), MADISZ, SZIT, FISZ): 25. A jelzett hét csoportba sorolható egyesületek nem egyidejűleg tevékenykedtek. Közülük több már a megszületése után elhalt, de voltak évtizedekigjelentős közéleti szerepet vállalók is. A megyeszékhelyen alakult, ül. szekszárdi központtal működött a Tolna megyében bejegyzett 2315 egyesület körül 214 (9%). Egy részüket (39) megyei, regionális és országos hatókörrel hozták létre. Alapszabályaik, működésük dokumentumai és a visszaemlékezések alapján általánosságban elmondható róluk: - Többségük politikamentességet deklarált, de a tagok politikai nézeteinek mindig volt hatása. -Az egyesületek egy része eszköze lett az adott kor hatalmi, politikai törekvéseinek. - A tagság és a tisztikar összetétele gyakran a kor társadalmi hierarchiáját tükrözte. - Többségük helyi igényeket fejezett ki, a saját ügyeikben önállósággal rendelkeztek. - A haladó hagyományok fellazultak, ugyanakkor az új törekvések gyökértelenné váltak. - Az egyesületek képesek voltak az önfenntartásra és a működési feltételek gyarapítására. - Minden korban volt hajlam az egyesületek életébe való állami beavatkozásra. Autonómiájukat legjobban az 1920-30-as évek jogszabályai korlátozták. Aki napjaink szekszárdi egyesületeinek névsorát olvassa megállapíthatja, hogy a tevékenységi kör szerinti besorolás részben ma is érvényes. Az egyesülési törvény tíz esztendeje alatt Tolna megyében bejegyzett (az időközben törölt szervezeteken kívüli) egyesületek száma 954, ebből szekszárdi székhelyű 241 (25%). Szakmai és érdekvédelmi céllal alakult 55 Sportegyesület 94 Kulturális feladatokat vállalt 52 Gazdasági célja van 9 Karitatív jellegű programmal jött létre 26 Politikai szerepkört jelölt meg 5 A felsorolásban nem szerepelnek azok a korábban létező egyesületek, amelyek a hitélet és az egyházak belső életének erősítésére jöttek létre. Nyilvántartáson kívül is működnek civil szervezetek, ugyanakkor a bejegyzettek között is vannak halódók. Ha nem is igényelte mindegyik az önálló jogi személyiséget jelentő bírósági bejegyzést, attól még hatékony tevékenységet fejthet ki. Az 1997 CLVI. törvény kínálta lehetőséggel élve a szekszárdi egyesületek közül mindöszsze 14 rendelkezik közhasznú, és 1 a kiemelt közhasznú minősítéssel. Szekszárdon is érvényes az a megállapítás, hogy az egyesületek mennyiségi növekedésének ideje véget ért. A közhasznúság, a hatékonyság, a végzett munka minősége lesz mindinkább döntő. Nagyobb összefogással, az önkormányzat partnereként a civil szervezetek jelentősebb tényezői lehetnek a lakóhely társadalmi, gazdasági, sport- és kulturális közéletének. Kérdés, hogy az őket érintő ügyekben a mindenkori önkormányzat mennyire igényli, ill. az egyesületek mennyire képesek érvényesíteni a vélemény nyilvánítás jogát és lehetőségét? A válasz olyan párbeszédet feltételez, amelynek már létező példái - civil fórumok, egyesületek háza, pályázati formák, adattárak, külkapcsolatok stb. - együtt vizsgálhatók. Kaczián János i Ódon derű 47. Garay Alajos dohogásai Ha a nagy Garay Jánost, a nemzet koszorús költőjét néhány elcsépelt versén kívül már csak tájékozódási pontként ismerik, hogy ne feledték volna el öccsét, az 1818-ban született Alajost?! Pedig akadna tőle újra olvasható, kiadható gondolat, hiszen némely közülük olyan nagyon mainak hat. Például 1856-ban ezt írta: „Mennyi gonoszság van a föld kerekségén! Ha a végetlen, a kimeríthetlen irgalmú Isten nem ígérte volna meg Noénak ott az áldozati lángok lobbanásánál a szívből emelkedő szeplőtelen hálaáldozat miatt: hogy nem törli el többé az emberi nemet a földről vízözön által: hányszor nyíltak volna már meg az ég kifogyhatatlan csatornái az idő óta s megárasztván a zúgó hegyi patakokat szintúgy, mint a hömpölygő folyamot és a tengerek megmérhetetlen medrét, a legmagosabb hegyet is átözönlötték volna?! S ha Isten nem volna béketűrő, várakozó, ki nem kívánja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen: hányszor bocsátott volna már azóta kénköves esőt a földre a Sodorna és Gomorha sorsára juttatta volna az egész föld színét?!" Pár évtized múlva már nem prófétai hevülettel, hanem inkább szelid gúnnyal szólt hozzá a névmagyarosítás kérdéséhez a Tolnamegyei Közlöny 1884. évi számaiban: „Az sem képez akadályt, ha valaki egyikmásik hírneves ősnek veszi fel nevét; nagy szerénytelenség ugyan a Hunyadiak, Báthoriak, Bethlenek, Rákócziak, Thökölyek nevét bitorolni s velők kérkedni, dicsekedni; de azért csak tessék! - a magyar ember az ilyesmire azt szokta mondani: sasnak sas a fia; verébnek veréb a magzatja; botból nem válik borotva, sem a kutyából szalonna. Az ilyenek a névvel nem nyerik el sem a nemesi, sem a bárói, grófi, hercegi címet és minősítést és így azokkal való rokonságra, vagy pláne örökösödésre jogot nem formálhatnak maguknak; meg kell maradniok a puszta névnél, predikátum (előnév) soha sem járul hozzá!" Elnézegetve a mai világot nem vagyok benne biztos, hogy rohamosan polgáriasodó társadalmunkban ez mindig így is marad. Lanius Excubitor L *