Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-17 / 36. szám

1999. október 24. SZEKSZÁRDI 15 Vendégem a Gemenc presszóban Rottenbacher Ádám Szekszárd Megyei Jogú Város Szociális Központjának igazgatója, akit hármas apropóból hívtam randevúra. Az 1999-es esztendő az idősek éve, ezen belül október 1. az idősek világnapja, az első Megyenapon „Kiváló Közalkalmazott" kitüntetést vehetett át, valamint egy szintén szép évszám, ebben az esztendőben lesz két évtizede annak, hogy elkezdte szép, nemes ám nehéz hivatását. - Ritka gyermekkori elhatározás, hogy valaki az életét az idősek szolgálatába állítsa. - Mint szinte minden gyereknek — fiatalnak nekem is megvolt az álomhivatásom, orvos szerettem volna lenni. Bár Vácott születtem, igazából egy kis sváb faluba való vagyok Szendehelyre. Véletlenül Jjjcültem Esztergomba. Addig azt W tudtuk, hogy van egyházi iskola, édesapám egyik ismerőse révén kerültem oda, s 1975-ben érettségiztem a Ferenceseknél. - Ezt követte a felvételi az orvosi egyetemre? - A felvételi jól sikerült, ám az akkori politikai elit és az egyház nem voltak közös nevezőn, így a szokásos magyarázat következett: helyhiány. Elég makacsul ragaszkodtam az álmomhoz, ezért elmentem műtőssegédnek egy évre Vácra. A második évben újra elutasítottak, ám kárpótlásul „megkínáltak" az egészségügyi főiskolával, ami akkor indult. - Erre szokták azt mondani, hogy nincs más választásom... - Ma már azt mondhatom, hogy jó volt, hogy így történt. A Főisalatt találtam meg életem ]®|át, az utolsó évet már mint házaspár végeztük, s 1979-ben diplomáztunk, mindketten közegészségügyi szakon. - Mikor került kapcsolatba az idősekkel? - A Tengelici Idősek Otthonának igazgatójává neveztek ki 1987. október 1-el. Ezzel a beosztással egy teljesen új területtel, egy új szemlélettel kellett megismerkednem, amelynek a középpontjában az idős ember áll. Olyan rohanó világban élünk, hogy az emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy otthon maradjanak az idős, sokszor depressziós szülőkkel. a városban a lakásviszonyok sem teszik ezt lehetővé, hiszen közel sem arról van szó, hogy ápolniuk kell a szüleiket, ami pár hét esetleg hónap, hanem itt évekre kell megoldani az idős ember teljes ellátását. Szerencsére ez a rendszer, s minden párt ezt kiemelten Férfiakról nemcsak férfiaknak fontosnak tartja, javítani és segíteni kíván az otthonok építésével az idős embereknek és a hozzátartozóknak egyaránt. - Még nehezen tudunk megbarátkozni a gondolattal, még sokan rossz szájízzel veszik, ha valaki az idősek otthonába került, holott vannak hozzátartozói... - Ideje elfelejteni a régi típusú szegényházakat, szociális otthonokat. Az az idős ember, aki akár önként, akár kényszerűségből bekerül egy ilyen otthonba sokkal magasabb színvonalú ellátásban részesül, mint amit bármilyen család megadhatna számára. Gondoljunk csak a rendszeres étkezéssekre, az állandó orvosi és nővér felügyeletre, a szabadidejük eltöltéséhez pedig különböző programok állnak rendelkezésre. Minezeket egy családban élő idős ember nem élheti meg, még akkor sem ha egyvalaki a családból teljesen neki szenteli idejét, ami ugye teljesen lehetetlen. Természetesen vannak idős emberek, akiknek semmi sem jó, de úgy hiszem nekik a család sem tudna a kedvükre tenni, szerencsére nem ez az általános. - Azért otthonok és otthonok között vannak különbségek... - Természetesen, egy vadonatúj épület más ad mint egy régi, ám a cél közös, az ezredfordulón meg kell valósítani azt a szolgáltatást, ami az idős ember igényének a legjobban megfelel, amiért fizet, s nem kell azt éreznie, hogy útban van és eltartott. - Az idősek számára több intézmény rendszer is kínálja a lehetőséget... - Az idős ember szociális helyzetétől, egészségügyi állapotától függően választhat ezek között. Van házi segítségnyújtás, gondoskodás, ahol a házimunkában segítenek, bevásárolnak a gondozók, van a nappali intézményi rendszer, ahol egész napját kulturáltan eltöltheti az idős ember, s meleg ebédet kap, valamint a bentlakásos intézmény, amire a legnagyobb igény mutatkozik, Szekszárdon 50-60 regisztrált férőhelyigényünk van. - Igazgató Úr említette, hogy egyre több idősek otthonára van szükség, ami adódik abból is, hogy nagyon „elöregedett" az ország... - Szerencsére egyre többen leszünk a pályán, s „hirdetjük az igét". Nagy szükség van a szakképzett emberekre, a szociális munkásokra, ezért nagyon örülök, hogy a munkám mellett taníthatok a Szentgyörgyi Albert középiskolában óraadóként szociálpolitikát. Egyébként nem politizálok, de a szakmapolitikát nagyon fontosnak tartom. Ezt a Tolna megyei Közgyűlés Szociális Bizottságában, mint szakértő hasznosíthatom is. - Hat éve a Szociális Központ vezetője, ami egy nagyon összetett feladatot jelent Ón felkészült erre a feladatra, hiszen nem állt meg egy diplománál... - A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán szociális munkás szakon szereztem meg a második diplomámat, s emellett még több olyan tanfolyamot, pénzügyi és másokat elvégeztem, amelyekről úgy gondoltam szükség van ahhoz, hogy gazdája tudjak lenni költségvetési pénzügyi területen is egy intézmény hálózatnak. - Ön a Tolna Megyei Szociális Intézmények Egyesületének a Titkára. Mikor jött létre ez az Egyesület és mi a feladata? -Az Egyesülethez 17 bentlakásos intézmény tartozik, s amiért az egyesületi forma mellett döntöttünk az az, hogy közös érdekképviseletet kívántunk létrehozni, úgy az intézményekben lakók, mint a dolgozók számára. Az önkormányzatok elfogadtak bennünket, s a Megyei Önkormányzat is partnernek tekinti az Egyesületet, s ennek kézzel fogható jele az, hogy minden szociális intézkedésénél döntéshozásánál kikéri az Egyesület véleményét. - Idősek világnapja volt október 1-én. - Megünnepeltük. Az ünnep Bárczi Gusztáv gondolatára épült: ,A múltra épül fel a jelen és a jövő." Az idős emberek tették le az asztalra azt, ami lehetővé teszi számunkra az utódaink nevelését. Tisztelni és szeremi, és tudni kell elfogadni a múltat, s vele az idős embereket. Nagyon fontosnak tartom, a megbecsülésen túl, hogy arra ösztönözzük az idős embereket a saját érdekükben, hogy tartsák meg önbecsülésüket, s legyenek tevékenyek, hiszen abban a pillanatban megöregednek és küszködnek a feleslegesség érzésével, ha leteszik a munkát a kezükből. Ösztönözzük őket, hogy mindennap tegyenek valamit, bármilyen keveset önmagukért. Sokszor harcolni kell velük, értük. Aki hivatásul választotta az idősekkel való törődést, annak nagy türelemre, segítő szándékra, empátiakészségre van szüksége. Az idős emberek számára szeretnénk elviselhetővé tenni a mindennapokat, s mindent elkövetünk, hogy ünnepnapjaink is szépek legyenek. Igyekszünk minden ünnepet az ő igényének megfelelően szervezni, kirándulásokat teszünk, üdülésre visszük őket, gyógyfürdőbe. Ezek az utak mindig nagy élményt jelentenek, s hetekig lehet rá készülni, majd utána az élményekről beszélgetni. - S mi az amivel a mindennapok fáradalmait Ön ki tudja pihenni? - A hivatásom a hobbym, ami éjjel-nappal működik, s most hogy taníthatok még jobban kiteljesedik. A maradék szabadidőmben a családommal kívánok lenni három gyermekemmel és a feleségemmel. - Tisztelt Igazgató úr! Kitüntetéséhez szívből gratulálunk, két évtizedes pályafutásához további sikereket, egészséget kívánunk, s sok-sok olyan elismerést, amit Ön a legfontosabbnak tart: „egy megcsillanó mosolyt az idős emberek arcán." Sas Erzsébet oldala Kámlházi irmmá^w