Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-17 / 36. szám

I 1999. október 17. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 5 r r AZ IDŐSEK VILAGEVE „SZÉP ESTÉNK LESZ... ...HA EGYSZER MAJD MEG­ÖREGSZÜNK." Tényleg, szép esténk lesz? Lehet szépen megöre­gedni? Kellér Dezsőnek mondta Esélyt kérnek... egyik barátja azt, hogy az öregkor­nak is megvannak a maga szépsé­gei. Kellér Dezső a maga fanyar I modorában csak ennyit mondok: - Egyet mondjál. Ha egy idős em­ber egy reggel arra ébred, hogy semmije se fáj, akkor biztos lehet abban, hogy már nem él. Vannak híres emberek, akik külsőleg is és belsőleg is szépen öregedtek meg, például Szent­Györgyi Albert, Kodály Zoltán, Páger Antal, stb. De hát ők fia­talon is kivételes egyéniségek voltak. De mi van a nagy több­séggel? Bizony - sajnos - a leg­több ember idős korára nagyon elhasználódik, és Európa, de az egész világ lakossága is lassan­ként elöregedik, ami egyrészt örvendetes, másrészt nagyon aggasztó dolog. Azt hiszem, ez nem szo­rul különösebb ma­gyarázatra. Az idő­sek gondja az egész világ problémája, az egész világ zavarta­lan „működőképes­ségét" veszélyezte­ti. Ezen kívül sok idős embernek van­nak filléres anyagi gondjai, és hát a szegénység fiatalon sem kellemes álla­pot, de öregen és betegen, magányo­san valóságos tra­gédia. Öreg néni a ház előtti kis virá­goskertet gondozza. Nem panaszkodik, mert idős korára is még elég jól bírja magát, egyedül csak az fáj neki, hogy a fiatalok nem szere­tik, tisztelik az öre­geket, és általam üzenné az ország vezetőinek - bár ő nem szokott politizálni - hogy jobban figyel­jenek oda az idősekre, jobban szeressék őket, ne mellőzzék annyira őket. Egy pillanatig azon tűnődtem, hogy kiábrándít­sam-e a nénit: nem ér el a sza­vam olyan magasra. De a néni olyan bizalommal nézett rám, hogy nem volt szívem csalódást okozni neki. Tehát most min­denkinek szólok, aki tehet vala­mit az idősek érdekében, min­denkinek szólok: kormánypárti­aknak is és ellenzékieknek is. Én szóltam... Bálint György Lajos W. A. MOZART: REQUIEM című oratórikus alkotása kerül bemutatásra október 23-án a belváro­si római katolikus templomban ökumenikus istentisztelet keretében. A kibővített, szekszárdi kamarazenekart és az előadó kórusokat vala­mint a világhírű szólistákat Földesi Lajos hegedűművész vezényli. A város valamint a Művészetek Háza és az Aliscavin Rt. által támo­gatott műsor része a városi ünnepségnek. NAGYMAMA Néha elgondolkodom azon, hogy milyen leszek idősen. Persze azt tudom, hogy a külsőm megválto­zik, de a belsőm? Vajon az élet dolgaiba beletörődött, savanyú öregasszony leszek, már csak a megváltó halálra várva, vagy pe­dig öreg koromra még mindig lesz ér­telme az életemnek? Talán olyan leszek, mint amilyen ő volt. Szerettem. Mindig mesélt nekem, babus­gatott, türelmes volt. Bármilyen apró-csep­rő - számomra nagyon fontos - problémámat elmondhattam neki, ő meghallgatott, és meg­értett. Az én nagyma­mám. A faluban, ahol élt, mindenki Irénke néninek hívta. Én na­gyinak. A nagyit min­denki szerette. Ked­ves kis öregasszony volt, aki mindig haj­nalban kelt, és mikor meglátogattuk sütött, főzött, rendezte a csi­béket, tyúkokat és közben még ránk is maradt ideje. Aztán mindent feladott és hozzánk költözött a városba. Már csak nekünk élt. Sosem felejtem el a meséit, amit lefekvéskor mondott nekem. Mindig nyúztam, követe­lőztem, sosem volt elég a mesék­ből, és bár a nagyi már fáradt volt, addig mesélt ameddig én akartam. Aztán valami megváltozott. Már nem tudott olyan fáradhatatlanul mesélni. A nagyi beteg lett. Mi ápoltuk otthon, de ez már nem volt elég és kórházba kellett vin­ni. Nem tudtam olyan sűrűn meglátogatni, ahogy szerettem volna. Aztán mindennek vége Itthagyott bennünket. lett. Itthagyott minket. Semmi más nem maradt utána, csak a Bibliája és egy régi fénykép róla. De a sok szeretetet még ma is ér­zem, és bár a nagyi emléke meg­kopott, sosem tűnik el. Brunner M. Szekszárd - Meppel találkozó 1999. október 23. - október 27. \ Nagy esemény megrendezésére vállalkozott a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola gitár és vonós tanszaka. Közös együttműködésben várunk e hónap 23-án, egy 45 ifjú zenészből és kísérőikből álló csoportot. A Meppel testvérvárosból érkező muzsikusok között szerepel majd 11 gitáros, 1 saxofon kvartett, 15 klarinétos, 6 kürtös és 9 felnőtt. A né­pes csoport, a már korábban alakult holland szinfónikus zenekar és a szekszárdi vonósok, gitárosok között fennálló barátság megerősítésére és annak további fenntartására látogat el hozzánk. E közös találkozók és az oda- visszautazások nagyban hozzájárulnak zenekaraink aktív, szorgalmas, de nem mindig örömteli munkájához. Reméljük, e kap­csolat még hosszú időn át fennmarad, és még sok örömet okoz gyer­mekeink és felkészítőik számára. Erős né Szőr Márta g. zen. vez. k

Next

/
Oldalképek
Tartalom