Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-03 / 34. szám

12 r SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1999. október 10. Pazar ötös UFC-módra Kiket rúgnak ki emiatt Kaposfcireden? Már a tűzön-vízen át, mindenkor és mindenütt kitartó helyi futballhíveknek is kezdett megcsappanni a hite, önbizalma. A meglehetősen lidércnyomásos, komor sötét felhőket előidéző zsinórban elszenvedett négy vereség miatt. A vészharangkongatók nagyobb zuhanórepülést sejtettek, mint az ami az évtized elején bekövetkezett. Láttatni akarták ama csúfság bekövetkeztét, hogy a Szekszárd legközelebb legföljebb csak a megyebajnokságban indul. Mint az ötvenes években - persze akkor a megyei Inek egészen más respektje volt, mint most. Mintegy varázsütésre alábbhagytak a fenti kuvikoló hangok: Kis János csapata elkezdett nyerni. Egyszer, kétszer, majd zsinórban háromszor. Minekután eljutottunk a nyolcadik fordulóig. Amikor is a mezőny egyetlen veretlenje a hat győzelmet és egy döntetlent engedélyező Kaposfüred látogatott Szekszárdra. Érték-, de egyben helyzetfelmérő meccsnek ígérkezett a derbi. Amelyről elöljáróban legyen elég annyi: a látványos győzelmek fejezetet szaporítja a Szekszárdi futball közelmúltja című képzeletbeli krónikáskönyvben. Ki hitte volna ezt? Egész pontosan azt, hogy a szemre, bemelegítő mozgásra is jó kiállású remek fizikumú listavezetőnek csupán csak nyolc percig van esélye a valamikori Dózsa-stadionban. Márpedig ez történt. Erődominanciájú, tért ölelő ívelgetős futballjuk ennyi ideig érvényesült. De ekkor sem voltak ordító helyzetek. Ezt követően jobbára már csak egy csapat volt a pályán. ... mert az UFC középpályásai ezúttal idén még nem látott mennyiséget futottak, miközben az ellenfél labdásának két embernek a letámadásával azonnal visszaszerezték a labdát, és a több kombinációt magában rejtő rövidpasszos összjátékkal operáltak, amely nagyon hatékony tudott lenni. ..., mert az UFC-nek volt egy szó klasszikus értelmében vehető karmestere, akit Boros Attilának hívnak. Aki alapfeladatát túlteljesítve a befejezésekhez odaért. ..., mert az UFC-nek immár nyolc fordulón át permanensen van egy Galambosa, aki nehezen tanítható, a benne hol lappangó, hol pedig lávaként felszínre törő gólérzékenységét sokadszor bizonyította. Éppen az őszi idény felénél tartunk és már 11 találatot jegyez a „bőrhajú gólvadász". ..., mert a Kaposfüred lelkileg már a második találatnál feladta. Ami egy olyan alakulatnál, ahol a vezetők büszkeséggel mesélik, hogy náluk az sem jelentene gondot, ha a csapat a bajnoki átszervezések jóvoltából megnyerné azt az osztályozót, amely azonnal a PNB utáni NBI-re kvalifikálná csapatukat, nos felettébb furcsa mentalitás. Amely persze nem volt minden előzmény nélküli. Mint megtudtuk a játékosok egynémelyike egy valamilyen apropóból rendezett buli apropóján, ahogy mondani szokás alaposan kirúgott a hámból... Olyannyira, hogy az még a másnapi edzésen is éreztette hatását. Amire a kaposfüredi főnökség - eddigi jó szereplés ide vagy oda - az egész csapatot büntetve keményített be: elvették több győztes meccs prémiumát tőlük, hogy a módszerrel nem értettek egyet, az a játékfelfogásukon, a nem küzdőszellemükön tetten érhető volt. A szekszárdiak eddigi legbravúrosabb győzelmük okán kivehetik a kaposfuredinél minden bizonnyal szerényebb prémiumot. (Ott a fejenként súlyos ezrekben mérhető pályáralépési pénz mellett mintegy százötvenezret osztanak szét győzelem esetén - természetesen differenciáltan - a játékosok között.) De aligha a pénzre gondoltak a szekszárdi játékosok a hármas sípszót követően. Talán arra is, ami a háromszáz néző szinte mindegyil^| ben felvetődött: négy vereség - négy győzelem: most akkor melyik lesz az igazi arca az UFC-nek? Kis János, az UFC Szekszárd vezető edzője: - Nem keseredtem el a vereségsorozat után sem, és most sem fogom túllihegni a győzelmi sorozatot. Közhely, de igaz: a nyári a csapat számára előnytelen változások után most kezdünk összeállni, mint csapat. Önilök annak, hogy játékban is csaknem maximálisan sikerült megvalósítanunk azt, amit gyakorlunk, amiről beszélünk, így látványos gólratörő futballal leptük meg szurkolóinkat. És helyzetkihasználásunk is minden várakozást felülmúló volt, így csak kevésszer jön ki a lépés e tekintetben. Hiszem, hogy a mostanihoz lesz közelebb eső az igazi arcunk, és változatlanul azt mondom, amit az árnyékos oldalon állva néhány héttel ezelőtt, hogy be kell férkőznünk az első hatba, én alább nem szeretném adni. Amíg futballunk nagyszínpadi szereplői és a közvetítő sajtó azzal van elfoglalva, hogy a nyugodt erőnek tűnő MLSZ-elnök konszenzusteremtő erő lesz-e; legyőzzük-e az osztrákokkal közösen a spanyol-portugál duót a jövő évezred első EB-jének megrendezéséért folytatott küzdelemben, addig futballjövőnket meghatározó hátországban, a hányatott sorsú utánpótlás-nevelés különböző frontjain, finoman fogalmazva sem repesnek az örömtől. Pedig az év elején még tudtak örülni eddig még sosem látott kormányzati bejelentéseknek, köztük többek között annak félmilliárdnyi összegnek, amit a már működő magyar szinten bizonyított műhelyek, csoportok, DSK-ák felkarolására szánt a bevallottan futballbarát kormányzat. Csakhát Isten malmai igencsak lassan őrölnek! Közeleg az év vége, és több helyütt se pénz, se kiértesítés. Az ország elfogultság nélkül jó műhelyei között számontartott szekszárdi zrínyisek alapítványi számlája is érintetlen, pedig!... Kalászék ismerik azt a forródrótos vonalat, ami a minisztériumi referenshez vezet. A főtanácsos Dunai Antalnak pedig bemutatkozniuk sem kell. Maradjunk annyiban, szándék és pénz változatlanul van, csak valahol elakad, mint mondjuk az agrártámogatás, vagy a nem éppen puskagolyó express sebességű vonatunk egyike, teszem azt Sárbogárd és Szekszárd között. Bizonyára nem lesz így, ha az UEFA szeleinek újfuKulissza vallataként, sógori dominancia mellett _ EBházigazdává válunk. Itt időarányosan pumpáim kell a milliárdokat az arra kijelölt stadionjaink újjáépítésére, nincs apelláta. Nincs is ezzel semmi gond abból az aspektusból nézve, hogy az EB kell az országnak, a népnek, a már csak a múltjából élő futballunknak is. S ha esetleg mégis veszteséges lesz, mint a Forma I. volt sokáig, akkor ellentételezésül ott vannak a huszonegyedik századnak megfelelő stadionok. Am, hogy milyen futball lesz azokban az EB-után, az - ha a hátországban nem lesznek alapvető financiális és szervezeti változások, márpedig több évtizede nincsenek - az többékevésbé megjósolható. Éppen ezért most, amikor tucatszámra kell milliárdokat beinvesztálni tulajdonképpen a magyar futballba, cseppet sem a realitástól elrugaszkodó a kérdésfeltevés: nem juthatna egy-két milliárd a magyar futballjövő szempontjából egy Eb-rendezésénél mégiscsak hangsúlyosabb minőségi utánpótlás-nevelés rendszer valamilyen beváltszisztémájának egész országot átfogó kiépítésére. Ha már egyszer a retorika szintjén mindenki elismeri ezt, ez a futballjövő alfája és ómegája. Ha tényleg milliók álma az újfent jó magyar futball... Bizonyos számítások szerint évi másfélmilliárddal ezen a területen már öt év alatt kisebb fajta csodát lehetne tenni. Amely összeg végül is nem több, mint négy-öt tehetősebb csapat éves költségvetése...