Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-26 / 33. szám

1999. szeptember 26. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 15 A Szekszárdi Szüreti Fesztivál al­kalmából rendhagyó helyszínre hívtam randevúra vendégemet. A régi Vármegyeháza Borozója a leg­jobb „háttérnek" szolgált egy olyan kiváló borszakértővel való beszél­getéshez, amilyen Wéber János. - Mint az Alisca Borrend Cere­mónia mestere igencsak elfoglalt az utóbbi napokban, hetekben... - Ez az elfoglaltság nemcsak az Alisca Borrendben lévő tisztségem miatt ilyen sűrű így szüret táján, ha­nem azért is, mert jómagam, mint szőlősgazda is a szüret előkészüle­teinek izgalmában élek. „Udvarlás a bornak" -Aki ismeri a borászokat, tudja, úgy beszélnek egy-egy jó rról, mint egy szép nőről, akibe szerelmesek. Ön mikor kezdett el „udvarolni" a bornak? - A történet ott kezdődik, hogy Pé­csett születtem s Sümegen jártam 4 gimnáziumi osztályt, majd Buda­pestre kerültem a Székesfővárosi Kertészeti Tanintézetbe, ahol érettsé­giztem. A szüleim is velem jöttek a fővárosba, apám a Földművelési Mi­nisztériumban dolgozott. Nehéz idők voltak, elmesélni pedig egy egész nap is kevés lenne. Zalába kerültünk 1944 őszén. Előtte nyáron elvégez­tem egy ezüstkalászos tanfolyamot. -Ami azt illeti elég hosszú út ez a borig... - Ez még csak a kezdet. Ausztri­ában éltünk fél évig 1945 tavaszán, ^tán hazakerülve a Bajai Kerté­•i Iskolában folytattam a tanul­mányaimat. Ezt egy újabb külföldi út szakította meg, hatezer jelentke­zőből választották ki azt a 46 pa­raszt fiatalt, akit Dániába küldtek, ahol egy mezőgazdasági üzemben dolgoztunk, s tapasztalatokat sze­reztünk. Ott jól elsajátítva a nyel­vet népfőiskolára kerültem. A kö­vetkező állomás Villány volt, ahol 1949-ben végeztem el a tanulmá­nyaimat szőlész-borász szakon. S hamár az iskoláknál tartunk Gyön­gyösön később kertész- üzemmér­nöki diplomát szereztem. „Főkertészként mentem nyugdíjba" -Az iskolák után mi volt az első munkahely? - Villány, ahol az Állami Gazda­ság megalakulásától kezdve, tehát 1949-től dolgoztam. Onnan vonul­tam be három évre katonának, s oda Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala mentem vissza a leszerelés után. Ezt követően hét évig dolgoztam a Balatonaligai ÁG-ban, ahol megke­resett a szekszárdi ÁG Főkertésze, Horváth József, s 1965. január 1-től már itt dolgoztam, mint az oltvány­készítő üzem vezetője. Tulajdonkép­pen két beosztásom lett, a munkafo­lyamat kezdete és vége, mert a pa­lackozónak is az irányítója lettem. Mint az Aliscavin főkertésze men­tem nyugdíjba, 1988. májusában. - ön, aki számtalanszor megfi­gyelhette, megtapasztalhatta azt a folyamatot, amely egy pohár fi­nom bor megkóstolásáig vezet, mi­hez hasonlítaná? - Olyan mint egy gyerek, az em­ber szeme előtt születik, nő és be­érik. Aztán az első termés, az min­den gazda számára óriási élmény. Amikor, ahogy mi hívjuk a szűz termés megjelenik, akkor igazoló­dik be az addig végzett munka. Ezt a termést az igazi borosgazdák le­palackozzák és nagyobb családi ün­nepekre tartogatják a megbontását. „A szüret gond, de megkönnyeb­bülés is" - A szüret lázában ég egész Szekszárd. Olyanok még a szüre­tek, mint valamikor voltak? - Gyermekkoromban a szüret egy nagy ünnep volt, mint egy búcsú, összejött a család, ünnepi ebéd, s a munkát, az előkészületeket, a hátte­ret mint gyermek nem láthattam. Ma már sok gonddal jár, még akkor is, ha nem a hagyományos művelésű szőlőt kell szüretelni, de a gond mel­lett azért megkönnyebbülés is. Azért még ma is egy nagy találkozás ez az alkalom a családdal, a barátokkal töltött szép nap, amit aztán illik vi­szonozni, a többi szőlősgazda felé. - János bácsi, melyik munkát szereti, illetve nem szereti a szőlő­müvelésben? - Metszeni nagyon szeretek, de a venyigét kihordani már nem annyi­ra.... Gépesítve van a szőlő, így a régi időkhöz képest minden munka lényegesen könnyebb. Természete­sen az egész évi munkára a szüret teszi fel a koronát. - Mint az Alisca Borrend Cere­mónia mesterének most ugyan­csak nagy feladatai lesznek a Szü­reti Fesztivál alatt Kérem, hogy azoknak, akik csak gyönyörköd­nek abban a szép zöld bársony ru­hában, arany sujtásokkal, mondja el, hogy tulajdonképpen kik is le­hetnek ennek a rendnek a tagjai? - Az Alisca Borrendnek eddig 70 tagja van, 70 tiszteletbeli tagja, és 45 külföldi. Évente kétszer van bor­rendi tag avatás, februárban a bo­rászbálban, amit szakmai avatásnak hívunk, s egyszer szeptemberben, ahol többek között a társborrendek­ből veszünk fel tagokat. A Nagyta­nács, amely a Borrend 9 tagjából áll, adhat javaslatokat, s ők döntik el, hogy a különböző próbatételek után ki érdemli meg ezt a kitüntető címet. A Szekszárdi Szüreti Feszti­válra az ország minden részéből hí­vunk meg Borrendeket, ezzel is emelve a Fesztivál fényét, s büsz­Szegzárdi bordal Már ha aztán bor: legyen bor Hegyi bor, ne szilvalé! Még a vízből is csak az a jó, Mely hegyekből zúg elé! A lapályra béka menjen, Igya meg bűzös lávát, Hegyre hág fel a szegzárdi, Onnan hozza tűzborát. Mint a legszebb kék leányszem, Mint a nyájas őszi ég, A szegzárdi szőlőfürtnek Szeme oly tiszta kék, S hogyha már szőlő korában Ily varázsjátékot űz: Hogy ne volna hát borában, Hogy ne volna égi tűz." /Garay János/ kék vagyunk arra, hogy az Alisca Borrend tagjait is sokszor hívják az ország minden tájára. „A Kadarka újra sláger lett" - Ön, aki sohasem hiányozhat egyetlen borversenyről sem, le­gyen az a városi a történelmi bor­vidék, vagy megyei verseny, hogy értékeli a szekszárdi bor jelenlegi „helyzetét"? - A borversenyek is igazolják ta­pasztalataimat, hogy a kadarka új­ra sláger lett, s hamarosan vissza­nyeri régi és méltó helyét a szek­szárdi borok között. Sok kiváló fi­atal borszakember lépett az én kor­osztályom helyébe, akiknek kívá­nom, hogy vigyék sikerre a szek­szárdi bort hazánkban és külföldön egyaránt. - János bácsi a szőlőtermesztést az emberi élethez hasonlította. Születni, felnevelni.. Mindenki tudja, hogy mennyire szereti a gyerekeket... - Lányom, Battyonyainé Dr. Wéber Izabella jogász a Közigaz­gatási Hivatalban és vőm, aki a Paksi Atomerőműben dolgozik, nagycsaládot szerettek volna, per­sze nem ennyire nagyot. A negye­dik unokám, aki az én nevemet kapta már „ráadásként" született, s azt szoktam mondani mind a két lány és fiú unokámat egyformán szeretem, azért Jánoska - aki állí­tólag teljesen rám hasonlít - a ked­vencem. Remélem, igazi szőlész­borászt sikerül belőle nevelni. Sgmmtö mmáewé

Next

/
Oldalképek
Tartalom