Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-01-31 / 4. szám

1999. január 24. F SZKKSZÁRDI VASAMAP 5 Piaci lemaradás ­Évszázados hagyományok Új forgalmi engedély és törzskönyv a gépkocsiknak Hamarosan minden gépkocsi tulajdonosnak új okmá­nyok kerülnek a birtokába, hiszen január 1-től gépjár­mű törzskönyv, új típusú forgalmi engedély, majd janu­ár második felében érvényesítő címke kerül bevezetés­re. Illés László r. alezredes, a Tolna Megyei RFK Közle­kedési Osztályának vezetője: — A mindenki számára új gépjármű törzskönyv for­máját és anyagát illetően is szokatlan. Egy plasztiklap­ból készült, a gépjármű tulajdonjogát egyedül igazoló okmány, amelyet nem kell a gépkocsiban tárolni, iga­zoltatáskor nem kell felmutatni. Otthon biztonságos he­lyen kell tartani, hiszen eltűnése súlyos következmé­nyeket vonhat maga után. — 1999. június 30-tól mindazok megkapják ezt az okmányt, akik adás - vétel keretében gépkocsit vásárol­nak. — 2001. december 31 -ig pedig már mindenki rendel­kezni fog az új törzskönyvvel. — Az új típusú forgalmi engedély a most még hasz­nálatban lévőtől annyiban különbözik, hogy 3 lapból áll és mindhárom lap fénycsíkkal ellátott, így megnehezít­ve az okmány hamisítását. — Adás - vétel esetén célszerű az eladónak a vevő aláírásával ellátott kartonlapot letépni és bevinni a rendőrkapitányságra, igazolva a gépkocsi továbbérté­kesítését. — A kör alakú, számokkal ellátott érvényesítő címkét (ami külföldön nem számít újdonságnak) január máso­dik felétől a rendszámtáblán kell feltüntetni. A rendőr­hatóságoknál, valamint a Közlekedésfelügyeletnél fog­ják megkapni a járműtulajdonosok 275 forintos áron. — Aki a gépjármű törzskönyvet és az új típusú for­galmi engedélyt egy eljárásban kapja meg, összesen 3750 forint illetéket kell hogy fizessen. Hauszer Edit „A Fidesz-Magyar Polgári Párt Szekszárdi Csoportja megkéri a szek­szárdi polgárokat, hogy az ausztriai buszbalesetet szenvedett diákok és tanárok temetésének nemzeti gyász­napján (1999. január 31.) helyezzenek ki egy-egy szál gyertyát részvétük jelképeként az ablakba." A szekszárdi ember tudja, hogy már ősapái is művelték a várost öle­lő lágy dombokat, száz éve is szőlő­tőkék jelezték az idegennek: ezek a parcellák „Szegszárd" határát jelö­lik. Tudják is és büszkék is a jó szek­szárdi vörösre. De a mai idegennek már nem biztos, hogy városunk neve hallatára azonnal kényszerű képzete támad a hegy vérszínű levéről. És itt kezdődik minden bajnak a gyökere. Nem elég ugyanis a minőséget meg­termelni, el is kell tudni adni. A szö­vetkezeti rendszer nem tett túl jót a borágazatnak, de igazából a kilenc­venes években feleszmélő gazdák csaknem azonos esélyekkel indultak az új, piaci „rajtnál" a szintén ezek­ben az években újra magánosított eg­ban Vesztergombi Ferenc az év bor­termelője lett, igaz, azóta sem büsz­kélkedhet más földije a nemes cím­mel. A Vesztergombi fivérek család­neve már évszázadokkal ezelőtt is ide kötődött, s nem mással foglala­toskodtak a nemes Vesztergombiak, mint szőlőműveléssel. A hagyomány, a magántulajdon szeretete és a minő­ség fogalma tulajdonképpen összefo­nódik, így a tökéletességre való tö­rekvés e családnál ma is egyértelmű. A kilencvenes évek elején a hazai pi­acon a Vesztergombiak borát azono­sították "a szekszárdival", pedig sok­féle harmóniájú nedű terem errefelé, hasonlóan jó minőségben. A családi örökség hagyomány, sok pincészet vette fel az ideiglenesen elvesztett fonalat és igyekszik visszaszerezni a ri, vagy villányi pincészetekkel. Az új, kemény feltételek a fogyasztónak kedveztek, ha megkíván egy palack minőségi bort, ízesebbnél ízesebb italt kortyolgathat. A minőségi bor­termelésben Szekszárd is élen jár, a borászok hivatalos listáján egyes borfajtákból évek óta a legjobbat ad­ja Alisca termőföldje. A dicsőség azonban ritka madár errefelé, a pro­fiknak járó valódi elismerést rendre elhalásszák a hazaiak elől. Nyolc éve hirdetik meg minden esztendőben az „Év bortermelője" címet, amely nem csupán kororta, de hatalom is. Méghozzá gazdasági: az év bortermelője az lesz, akire a ne­ves csúcsgasztronómiát kínáló étter­mek, elsőrangú szállodák szakem­bereiből álló zsűri jól megalapozott döntése esik. Nos, érezhető mit je­lent, ha egy Gundel étterem minde­nekelőtt egy palack szekszárdit kínál a kedves vendégnek? Kínált. 1993­jó hírnevet. Vesztergombi Ferenc szerint bár lemaradásunk van a piaci versenyben akár Eger, akár Villány mögött, de a szekszárdi bort már is­merik és elismerik. Szekszárdi bo­rokkal vélhetően találkozhat az utazó a fent említett városok borházaiban és ez fordítva is igaz. Pár üveg Toka­ji Hárslevelű, Villányi Cabernet dí­szíti a Vesztergombi Borház vendég­polcát is. S a lényeg: néhány palack reprezentálja más, szekszárdi terme­lő arra érdemes borát is. A kölcsönös megbecsülés, elismerés a '93- as Év Borásza szerint a bormarketingnek is jót tesz hosszú távon, hiszen egy-egy pince mindig egész Szekszárdnak hoz dicsőséget. Úgy véli, ha a többi pincészet is ugyanilyen elhivatott­sággal és szeretettel viseltetik a sző­lő iránt, mint eddig, akkor a piaci kudarcot lassanként fel lehet számol­ni. N.M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom