Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-05 / 30. szám

15 1999. szeptember 12. SZEKSZÁRDI Vendégem a Gemenc presszóban Mó­dos Ernő, az Aliscavin Rt. ügyvezető igazgatója, akivel már számtalan alka­lommal készítettem interjút, ám ezek a beszélgetések mindig és kizárólag csak a borról, Szekszárdról mint borvidék­ről, borversenyekről szóltak. Mai be­szélgetésünkben Módos Ernőt a kitűnő társasági embert, a mások által kevésbe ismert oldaláról szeretném bemutatni. Gyermekkoráról, fiatal éveiről, pálya­kezdéséről, váltásairól, sikereiről, s a számára mindennél fontosabbról, a csa­ládról kérdezem. Miután ezer éve is­merjük egymást - ahogy ezt mondani szokták - s ezt a fél város tudja is ró­lunk, nehéz lenne egy bensőséges be­szélgetés Veled magázódva. Ernő! Ha valaki idegen Szekszárdon kicsitől vagy nagytól azt kérdezné, hogy mondjon egy nevet, akinek sok köze van itt ebben a városban a borhoz, több mint biztos, hogy a válasz az lenne: Módos Ernő. „Édesapám jó pedagógus és jó apa volt" - Szeptember eleje van, új tanév kez­dődik, sok kisgyermeknek egy új élet. Te, • nt pedagógus szülök gyermeke, hogy ilékezel a kezdetekre. Kezdjük mind­járt a születéseddel... - Szüleim Mindszenten kezdték a peda­góguspályát, aztán több kényszerű állomás után Nagyszékelyben telepedtek le. Kései gyermekként, a család harmadik fiaként születtem egy nehéz terhességből. Ennek „köszönhető" hogy Szekszárd a szülőváro­som, s a kórház melletti kis kápolnában ke­reszteltek meg. Véglegesen a család 1958­ban költözött Szekszárdra, édesapám a Ba­bits iskolában tanított, majd a Tm. Tanács Művelődési osztályának a vezetője lett a nyugdíjba vonulásáig. Édesanyám óvodá­ban dolgozott, s onnan ment nyugdíjba, há­la Istennek ő még közöttünk van, fantaszti­kus szellemi és testi frissességgel. Édesapám egy rendkívül jó pedagógus és apa volt, büszke vagyok arra is többek között, hogy ő kereste meg Illyés Gyulát Tihanyban először. - Emiitetted, hogy jó pedagógus, jó apa volt, s ti hárman voltatok, vagytok fiútestvérek. Szigorú volt? - Igen! nem tartozott a nyájas pedagó­gusok közé, de sosem ütött meg bennün­következetes, tekintélyelvű nevelésé­vel mindig elérte mindhármunknál, amit akart. A mi családunkban a szülői tekin­tély szent volt, szerény anyagi tartalmú, ám annál gazdagabb szellemiségű polgári nevelést kaptunk. Mindhárman jó tanulók voltunk, s az idő bebizonyította, hogy a nagy betűs életben is megálljuk a helyün­ket, ahogy annak idején az iskoláinkban. „A tolarencia fontos" -Amíg nem kezdesz el a borról beszélni, mindenki azt gondolná, hogy jómagad is pedagógus vagy, remek előadóképességed­del, sokoldalú érdeklődéseddel.. - Úgy gondolom, ezt örököltem édes­apámtól, aki magyar-irodalom szakos volt, rengeteget olvastam gyermekkorom­ban, s ma is imádok olvasni. - Másik - mindig fontos, de a mai vi­lágban elengedhetetlen - kiváló képessé­ged a mindenki által ismert tolerancia készséged... - Ezt a képességet, ami valóban manap­ság mindennek az alapja édesanyámtól örököltem, s napról-napra igyekszem min­den erőmmel megőrizni. Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala &\yék&zi n - „Szaladjunk" végig az iskoláidon, hogy a máról tudjunk beszélni... - A Garay Gimnáziumban „átigazoltam" a szőlő és bortermelői szakközépiskolába, ami ugyanott volt, csak egy pluszképesítést adott. A család megdöbbent a döntésemtől, s jómagam amikor utánagondoltam, rájöt­tem, hogy mint felsőutcai gyerek a szőlővel én hamar jó barátságba kerültem, s játékos segítés közben sokat megtudtam róla. Érettségi után Berlinbe felvételiztem az Élelmiszeripari Egyetemre, s amikor nem vettek fel, megmakacsoltam magam, s el­mentem pincemunkásnak. Miután a közép­iskolában már gyakorlatra is az Állami Gazdaságba jártunk, nem volt számomra idegen sem a munka, sem a hely. Haraszti Ferenc az ÁG. főborásza, és Kovács Ferenc pincemester szeretették meg velem és mu­tatták meg nekem ennek a mesterségnek a szépségeit és a titkait, s tárták fel a savát­borsát, amiből a mai napig is merítek. -Arján mégsem maradtál pincemunkás... -A Kertészeti Egyetemen 1969-ben in­dult egy szak, ahol borász mérnököket ké­peztek. Az egyetem mint első évfolyamo­sokat rajtunk akarta bebizonyítani annak a szaknak a fontosságát, ami akkor szörnyen nehéznek tűnt, ám óriási tudást adott. - Egy idő után bármilyen jó dolgom volt, hazahúzott a szívem. Éppen akkor ke­resett meg Heimann Ferenc, hogy alakít­sunk egy társulást, amelynek az lett a neve, hogy Szekszárdi Szőlőtermelő és Borászati Társaság. Gazdasági társulás volt, amelyet cégek alakítottak. Mint a paripa, amikor meghallja a kürtszót, rohantam haza s bele­vágtunk. Abban az időben kellett megala­pozni a végtermék kialakítását, hiszen ad­dig csak elvitték a szőlőt, itt nem volt palac­kozás. Mi akkor egy önellátó export jogot harcoltunk ki, s egy szakmai gárdát hoz­tunk össze: Kovács Ferenc, Vesztergombi Ferenc, pozícióját megalapoztuk. Dinami­kusan fejlődött az export, önálló palackozó üzemet hoztunk létre. Több átalakuláson ment át ez a társulás, míg 1994-ben egy magán-részvénytársasággá alakultunk, Aliscavin Borászati Rt. néven. - Mindez a folyamat 17 esztendeig tartott.. - Ez alatt a 17 esztendő alatt, úgy gon­dolom letettem a névjegyemet a város és a szakma asztalára. S amire büszke va­gyok, a családomon kívül, azaz, hogy mindig a közösség érdeke volt fontosabb számomra, mint egyes embereké. „Hobbym a triatlon" Születésnap Egy éves lett a Férfiakról, nemcsak férfiaknak című sorozat. Az elmúlt számban Dombai Gyula fogtechni­kus volt a vendégem, vele emlékez­tünk a sorozat elődjére, amely a Nőkről, nemcsak nőknek címet vi-' selte, amely az olvasók kedvence volt, s éppen ezért könyv formájá­ban is megjelent. Valószínű a visszaemlékezés volt az oka, hogy a jubileumi évfordu­lón - ki tudja kinek az ördöge miatt - a férfiakról szóló oldal tetejére a régi cím került. Szerencsére keve­sen vették észre, aki mégis, íme az igazság. Köszöntöm minden volt kávéházi randevú vendégemet, s a kedves olvasóknak köszönöm a tö­retlen bizalmat és figyelmet. Sas E. - Neked pedig egy lányod és egy fiad... A lányom végzett jogász, ügyvédnek készül, fiam másodéves közgazdászhallga­tó, jó tanuló, országos bajnok a tiratlonban, ami szintén nagy büszkeség számomra. - Olyan szigorú apa voltál, mint a Te édesapád'! - Az a nagy tekintélyelvűség már nem volt meg, hiszen más a kapcsolat - mi még magáztuk a szüleinket -, ám ez talán csak a külsőségekben jelentkezett. Bármennyi­re is imádom őket, a szigorú következe­tességből, ha tanulásról volt szó sosem engedtem. Bár szerencsém is volt, mindig azt hozták, ami elvárható volt tőlük. -Azt mondtad, saját és gyermekeid si­kerei a háttérnek köszönhetőek. Ez pedig nem más, mint a feleséged Marika... - Egyforma diplománk van, de ő a szakmai fejlődését mindig háttérbe szorí­totta a család érdekében. Ezt a sikeres utat csak úgy lehetett végigjárni, hogy ő a hát­térből biztosította számomra és a gyere­kek számára is a biztonságot, a nyugal­mat, az állandóságot, a kiegyensúlyozott­ságot. Egyébként ugyanúgy ahogy a bor­ban, az életben is a legfontosabbnak a ki­egyensúlyozottságot tartom, amikor nin­csenek szélsőségek. „Pincétől az egyetemig" - Azt mondtad, a pincéből egyenes út vezetett az egyetemig, a diploma után visszamentél ezen az úton... ? - Mire elvégeztem az egyetemet, már más vezetők voltak az ÁG. élén, akik nem ismertek, s megvolt a saját szakember gár­dájuk. Szerencsémre. Úgyanis Villányba kerültem, ahol egy felfutó pincészetet, egy nagy beruházást vettem át, fiatal szakem­bergárdával, s ez egy óriási lehetőség volt. Az életem legszebb időszaka volt ez, fiatal voltam, szakmai sikereket értem el. meg­nősültem, s megszülettek a gyermekeim. Szakmai és magánéletem ott megala­pozódott, anyagilag is jó alapot kaptam, s azok a kollégák, akikkel ott dolgoztam ma mind országosan elismert és híres bo­rászok lettek. - Ahogy Te magad is, ám először be­szélj arról, hogy kerültél vissza Szek­szárdra? -Az Alisca Borászati Rt ügyvezető igaz­gatója vagy, az Alisca Borrend Nagymeste­re, az Országos Borszakértői Bizottság tag­ja, Hegyközségek Nemzeti Tanácsának tag­ja, a Tolna megyei Triatlon Szövetség Tár­sadalmi Elnöke... A felsorolás persze nem teljes, de a végén van egy kakukktojás... - A hobbym a sport, fiatal koromban atle­tizáltam, sőt megyebajnokságon dobogón is álltam. A kosár és kézilabdát is szerettem. Évek óta szervezem a SporTolna Triatlon Fesztivált, ami az idén 15. alkalommal került megtartásra, több ezer ember részvételével. Rendszeresen az évi szabadságomból két hetet ezzel töltök, nagy kOikapcsoló­dás, feltöltődés a számomra, s ilyenkor is együtt lehetek a családommal. - Aki ismer az tudja, hogy számodra mennyire fontos a család... - Minden szakmai sikert megelőz. A legnagyobb sikernek a gyermekeimet ér­zem, apám is arra volt a legbüszkébb, hogy három sikeres fia van. „Kockás zakó a kedvencem" - l illámkérdésekre sem nagyon maradt hely Mégis egy-kettőre talán. Kedvenc borod? - Kadarka. - Kedvenc ételed? - Mindenevő vagyok, a hagyományos magyar ételeket szeretem, a marhapörköl­tet lehetőleg lábszárból napokig nem unom meg. - Kedvenc ruhád? - Kockás zakó. - Kedvenc TV műsorod? - Hírműsorok, sport. - Kedvenc olvasmányaid? - Manapság a novelláskötetek. - Kedvenc zenéd? - Big-Band, Jazz. -A város számodra legkevesebb helye? - A felső utca, amikor a Remete utcán minden szembejövővel tudok egy-két szót váltani, hiszen ismerősökkel találko­zom lépten, nyomon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom