Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-08-22 / 29. szám

3 1999. augusztus 22. SZEKSZÁRDI Már örökre Feri marad Nehéz ízlésesen személyesnek lenni. Vivaldi barokk concertóit hallgatom, persze csak halkan, nehogy panelszomszédaim felébredjenek. Közben arra gondolok, mennyire por és hamu vagyunk. Elment szegény Szakály Ferenc apja után egy esztendővel. Megemészthetetlen és keserű érzés annak is, aki csak annyit tud róla, hogy nemzetközi hírű történettudós volt és akadémikus, s a cikkeken, tanulmányokon, könyveken innen és túl igazán nagy ember. Nekünk pedig igazán szekszárdi volt és marad már örökre. Amikor minden bekezdés egy-egy nagyobb sóhaj, nehéz felidézni a régi pillanatokat. Édesapja, az újságíró, de szép Hollós László életrajzot is remeI

kelő Szakály Ferenc egyszer elmond• nekem, hogy egy szekszárdi nyilas, aki különben ökölvívó volt, megfenyegette: ha el nem takarodik, agyonüti. így került Zalaegerszegre. Ezért született ott első fia is, a későbbi történész. Aki olvasta megyénk egykori bátor hetilapját, a Tolnamegyei Hírlapot s benne az idősebb Szakály cikkét - például Lidice náci elpusztításáról sejtheti, hogy az a fenyegetés nem lehetett üres szó. Nem Vivaldi harcias harsonáinak tisztaságával csendült. Menni kellett, ha hallója meg akart maradni. Az már a magyar történelem sajátossága, hogy így lett polgári újságíró abból, aki csupán tisztességes akart lenni... Ezt adhatta csak útravalóul fiának, akit szeretettel nevelt a tudás, olvasás és a szegénység tiszteletére. Nehéz időkben, mert 1956 után ismét azok jöttek a Szakály családra. Meg lehetne kérdezni Szilágyi Mihályné Demeter Erzsébetet, Haász Lászlót, vagy Lemle Bélát, milyen volt Szakály Ferenccel egy osztályba járni s együtt érettségizni 1961-ben, a Garay Gimnáziumban. /Szeri Árpád Életuta

k című szép könyvének interjúja sejtet erről valamit./ Aztán egy év az országos levéltárban segédmunkásként - az oda száműzött Kosáry Domokos mellett -, hogy a nagy álom, az egyetem is megvalósulhasson. Álmok nélkül ugyanis nem lehet élni. Talán Vivaldi is ezért írt mandolinversenyt: kinek jutna eszébe, hogy erre a kis pengetősre is lehet valamit írni? Az egyetem után az első szellemi út ismét Szekszárdra vezet: dr. Puskás Attila levéltárigazgató jóvoltából a Tanulmányok Tolna megve történetébő

l című kötetben megjelenik Szakály Feri első nagyobb műve, aztán a második, majd készen áll a harmadik. Ez azonban harminc évig várat magára, igaz, nem a készítője miatt. Közben folytonos küzdelem munkával és betegséggel. „Te ismered a penge élét, vér ízét, / a megfeszített perceket..." - mondja Babits Szent Balázsnak, s mondhatta Szakály Feri akárhányszor önmagának. De talán nem is mondta, nem törődött vele: tengernyi munkát végzett, követhetetlenül példás alapossággal, s - merjük kimondani - természetes zsenialitással. Azzal, ahogy a legbonyolultabb is világos lesz mindenki számára, aki elolvassa. Azzal, ahogy Vivaldit sem lehet nem szeretni, ha megismertük. Valamikor a '80-as években volt a megyei könyvtárnak egy rendezvénysorozata, Uira ittho

n volt a címe. Szerény kiállítású kis bibliográfiát készítettem erre, de Feri a beszélgetés után külön megköszönte. Csak igazán nagy ember lehet ennyire előzékeny, csak igazi szekszárdi értékelheti ennyire szellemi szülővárosa esetlen gesztusát. Azét a városét, amely ugyan 1993-ban Pro Urbe díjat adott neki, de amely hivatalosan mégsem íratta oda a nekrológok végére, hogy saját halottiának tekinti. A szekszárdiak bizonyosan nem ennek, hanem többnek, saját élőjüknek tekintik, hiszen a legtöbbet adták neki, amit adhattak: Ferinek hívták, nem Ferencnek, hiába volt akadémikus, nemzetközi hírű tudós. Ahogy Laci bácsi marad a Csányi László, Pista Baka István, úgy marad örökre Feri dr. Szakály Ferenc: sosem láttam még így a nevét... Lassan hajnalodik. Talán már a panelszomszédok is ébredeznek. Felhangosítom egy kicsit Vivaldi zenéjét. Lehet, hogy meghallják, de hadd higgyem, hogy Feri is meghallhatja. S akkor már megérte... Dr. Töttős Gábor 1999. március 5-én a Tolna Megyei Közgyűlés szeptember első napját megyenappá nyilvánította. Tolna megyében az idei évben, a megyenappal ^kezdődnek az ezeréves keresztény Jiagyar államiságot köszöntő-ünnepTő millenniumi megemlékezések. A megyerendszer egyidős a magyar államisággal, Szent István államának közigazgatási alapját is a megyerendszer adta. A megyerendszer - bár a regionális gondolkodás megjelenésével további szerepe a közigazgatásban megváltozik - ma is működik, s gazdasági, kulturális szerepe elvitathatatlan a magyar történelemben. 1699. szeptember l-jén kelt az a királyi diploma, melyben I. Lipót császár a megye kérésére Tolna vármegyének királyi pecsétet és címerhasználati jogot adományozott. Ez az évforduló remek alkalom az ünneplésre, mely a szervezők szándéka szerint hagyomány teremt, a megyenapot ugyanis ezentúl minden szeptember l-jén megtartják. A mostani, első megyenap programja igazán alkalomhoz méltó, hiszen Koltai Tamás, közgyűlési elnök köszöntője után az ünnepi beszédet dr. Áder János, az országgyűlés elnöke mondja majd. S hogy a Tolna megyében élők összetartozás érzését erősíteni szándékozó rendezvénynek minden érdeklődő részese lehessen, a programok a szekszárdi Vármegyeháza udvarán illetve az előtte lévő téren lesznek. Zászlófelvonás a Himnusz hangjaira Megyeszignál Köszöntő: Koltai Tamás, a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke 10.30 Ünnepi közgyűlés a Vármegyeháza belső udvarán Ünnepi beszéd: Dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke Kitüntetések átadása A kitüntetéseket átadja Koltai A megyenap programja: 09.00 Püspöki szentmise a Béla téri római katolikus templomban, szentmisét celebrál Mayer Mihály pécsi megyéspüspök 10.00 Megye- és országzászló, ökumenikus megáldása a Vármegyeháza oszlopcsarnoka előtt Térzene: Játszik a Magyar Honvédség zenekara Tamás, a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke Történelmi tabló - a kaposvári Déryné Vándorszínház műsora A megye és a települések címer- és zászlócseréje 14.30 Tudományos konferencia a Vármegyeháza dísztermében Előadások: Dr. Engel Pál akadémikus Tolna megye a középkori magyar politikában Dr. Szita László a történettudományok doktora A török kori Tolna megye Korreferátumok: Dr. Glósz József kandidátus Megyénk nemessége a XVIII. században Dr. Várady Zoltán kandidátus A közigazgatás helyreállítása a török kiűzését követően Könyvbemutató: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében, bemutatja dr. Szilágyi Miklós akadémikus Illyés Gyula könyvtára, bemutatja dr. N. Horváth Béla kandidátus, irodalomtörténész 16.30 Petőfi Sándor: A helység kalapácsa A szekszárdi Német Színház előadása a Vármegyeháza udvarán lévő szabadtéri színpadon