Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-08-08 / 28. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1999. augusztus 8. Érdekli? Bemutatjuk! A tehetség nem Vész el, legfeljebb átalakíttatják Szegesdi Sándorné - Magdi néni - gyémánt diplomás tanítónő javaslata szerint Kovács Károllyal, az „újdonsült könyvelővel" folytatódik interjúsorozatunk. Magdi néni úgy fogalmazott, hogy „Karcsi" - így mondja, hiszen tanítványa volt Kovács Károly is - beszéljen például a pályamódosításról, s hogy azt miért határozta el, s milyen hatással van rá? Egyébként azt is megemlítette Magdi néni, hogy Károly annak idején matematika zseninek indult, ám e karriert matematika-technika szakos tanárként fejezte be. - Egy cégnél helyezkedtem el gazdasági vezetőként, mellette van egy kis könyvelő irodám, egyéni és társasvállalkozásoknak vállalok teljeskörű könyvelést bt-ként. - Magdi néni számára meglepetés volt, hogy teljes mértékig pályát módosított. - Azért előbb elmondom azt, hogy azért lettem pedagógus, mert olyan tanítóim, tanáraim voltak - mint Magdi néni, akit máig nagyon tisztelek és szeretek -, akik megszerettették velem ezt a pályát. Említhetem még általános iskolás koromból Jakah Gézát, illetve középiskolából Pápa Ágostonnét, akik a tanárság irányába orientáltak. -.Magdi néni szerint az ok a matematikai tehetsége volt. Azért aki matematika zseni, az nem matematika tanárnak szegődik... mondom most már, így utólag. Hanem elmegy közgazdásznak, ahol a „nagy tehetségét" jobban tudja kamatoztatni. - És a matematika mellé hogyan jött a technika? - Itt, Szekszárdon, a „Rózsában" végeztem elektroműszerészként, úgyhogy ez alapozta meg a másik szakomat. - Most pedig könyvelő lett. - Igen. Ehhez elvégeztem a mérlegképes könyvelői és az adótanácsadói végzettséget adó iskolákat... Tehát elhagytam, vagy módosítottam a pályámat. Ezt meg lehet tenni kényszerből, lehet egy olyan helyzet következményeként megtenni, hogy nem önmagunk döntünk a korábbi munkahely elhagyásáról, s lehet úgy megtenni, mint én, hogy a váltásra fölkészül az ember. Az említett képzések két-két évesek voltak. Jó három évvel ezelőtt úgy látszott, hogy a politikát is „elhagyom", mert olyanok voltak a körülmények, s ugyanakkor kezdtem el a tanulmányaimat a már említett iskolákban... Azért azt megemlítem, hogy már többször váltottam, hiszen voltam piaci árus, fenyőfa árus, könyvárus, játékárus... mert a pedagógus fizetésből nem nagyon lehet megélni. - Piaci árus? Erre nem emlékszem. - Piaci kofa voltam, ugyanis zöldségesnél hórukkoltam, de álltam is a pult mögött, pont azért, mert gyorsan tudtam számolni. Ennyi előnye volt a matematikának. - Egyébként a pályamódosításra nem pejoratív értelemben kérdeztem rá. Meggyőződésem, hogy az embernek szüksége van a pálya-, illetve a munkahely változtatásra. - Ezzel egyetértek, tetejében azok a szerencsés emberek közé tartozhattam, akik eldönthették a változtatást, felkészülhettek a módosításra. Szerintem ezekre a változtatásokra azért is szükségünk van, mert elérkezhet olyan, amikor az ember úgy érzi, hogy amit korábban csinált, abban már nem tud újat tenni. Én a Szivárvány Altalános Iskolában igazgató helyettes voltam, s amit meg akartam valósítani, az sikerült. Úgy gondoltam, hogy az én munkámat elvégeztem, ráadásul ezek a számszaki dolgok mindig is vonzottak, s vezetőként valamennyire foglalkoztam is ezekkel a feladatmegosztásból adódóan. - Milyen hatással van önre az új feladat és az új munkahely? - Az új feladatok új kihívásokat jelentenek, s igyekszem mindent és mindenkit megismerni, mindent megtanulni kezdve azzal, melyik fiókban mi van. A megfelelés iránti vágy és az önmagunknak való bizonyítás igénye doppingolja az embert. - Mielőtt elkezdtük a „hivatalos " beszélgetést, említette, hogy a Szivárvány Iskolát és a diákokat nagyon szerette. Mégis elhagyta őket. - Minden közösségben van egy-egy olyan ember, aki nem éppen a közösség javát akatja, hanem beleköt a többiekbe. Voltak ilyen kollegáim, s velük szemben a tantestület egyszerűen tehetetlen volt. Ráadásul a fenntartó nem adta meg azt a segítséget, amit kértünk tőle... bár egy közalkalmazottat nehéz eltávolítani. - Azért nem... - Mondok egy történetet. Egyik kolleganő elment hat gyerekkel sétálni, közülük hármat elveszített. A rendőrség kereste meg a kisdiákokat. Ezért a kolleganő kapott egy írásbeli ejnyebejnyét, amivel elment a munkaügyi bíróságra. Ott felmentették azzal az indokkal, hogy ilyen bárkivel előfordulhat. - Ez eléggé megdöbbentő, hiszen bármi történhetett volna a gyerekekkel... Az iskolából való eljövetele nem hagyott tüskéket Karcsiban ? - Nem. Én a tantestület 99 százalékával most is nagyon jó viszonyban vagyok, fölhívjuk egymást, ha van rá mód, találkozunk. - Bocsásson meg, de oldatra fordítaná a fejét? Hol van a copfja? Mikor vágatta le a haját? - Talán két évvel ezelőtt. Látja, a hajnál is váltottam. - Szóval mindenben váltott. Elhagyta a politikát is. Ezzel kapcsolatban megfogalmazom, hogy mire gondolok bizonyos jelekből. Mintha a Fidesz egyik alapító tagjából mára belső ellenzék vált volna valami, vagv valakik miatt, illetve megbélyegezésük okán. - Ha nem is alapító voltam, de az elsők között léptem a pártba, hiszen akkoriban mindenki politizált, a változás mindenkit megmozgatott, sokan léptek be a pártokba. Hozzám és az általam képviselt gondolkodáshoz a Fidesz állt a legközelebb. Ezután bekerültem az önkormányzatba, s két ciklust csináltam végig, s nagyon szerettem azt a munkát. Mellette több évig a Fidesz országos választmányának is tagja voltam. - Tart-e kapcsolatot a párt országos vezetői közül valakivel? - Igen, Pokorni Zoltánnal, ami már PDSZ vezetője idején datálódott. Sőt, amikor ő vezette az oktatási kabinetet amelyik kidolgozta a Fidesz oktatási koncepcióját - abban én is benne voltam... De most válaszolok arra, amitől eltértünk az imént: ellenzék sem vagyok, mert nem gondolom, hogy harcolnom kellene napról-napra. Akik most a Fideszt megjelenítik Szekszárdon azok úgy ítélték meg, nem kívánnak velem együtt dolgozni bizonyos személyi ellentétek miatt, amit gyakorlatilag egy - nem is túl meghatározó - ember mozgatott, s ez előítéleteket szült. Már vagy másfél éve egyszerű mezei Fidesz-tag vagyok, s maradok is, azt hiszem. Azóta nem foglalkoztam a politikával, de nézem, látom és van véleményem a párt városban folytatott tevékenységéről. A régi fideszesek közül azt hiszem, csak hárman vagyunk már tagok Braun Marcival, Majsai Németh Zsolttal. - Nem hiányzik a politika? Hiszen akit a mozdony füstje megcsapott... - Ezt akartam mondani, hiszen nyolc éven át rendesen tette, tettük a dolgunkat itt és országos szinten is. Most mással foglalkozom, az a dolgom. Egyébként tavaly nem is indultam a választásokon, s mint már mondta, a pályamó-í dositásra való felkészülésemmel együtt a politikának is hátat fordítottam. - Úgy emlékszem, hogy Szekszárd oktatási koncepcióját egy szűk csapatban készítették el, s mivel igen kiváló munka volt, több város vett át belőle, kvázi etalonnak számított. Igen, Póla Károllyal, Palotás Zoltánnak és Jankovics Lajosnéval készítettük. Mivel nem vonta vissza senki, elméletileg él, ám hogy milyen módosításokat eszközöltek rajta, hogyan használják, azt nem tudom. - Családja van? - Barátnőmmel és 11 éves kislányával élünk együtt, ők az én családom. Szüleim Szekszárdon élnek, nekik sokat köszönhetek. - Hobbija? - Nem mondhatok semmi különöset. Baráti kör az van, zenét hallgatunk, beszélgetünk. Elsősorban azokkal, akikkel régen együtt irányítottuk itt a Fidesz poli-J tikáját, s azokkal, akikkel a szakmában™ együtt tevékenykedtünk. - Kinek adja át a jelképes stafétabotot? - Szívesen venném, ha dr. Nyirati Erika ügyészt arról faggatná, hogy napjainkban, amikor az ügyvédek korát éljük, miért nem vált? Miért marad meg ügyésznek? S azt is fölvethetné, hogyan éli meg egy ügyész azokat az ítéleteket, amelyektől még egy „civilnek" is kinyílik zsebében a kése. V. Horváth Mária GEMENC SZABADIDŐ KÖZPONT Tel: 74/312-552 :,vy..v. . ..... . . .. ...... • ... ... ... Tel: 60/621-352 i i