Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-07-11 / 26. szám

1999. július 11. SZEKSZÁRDI 11 MMCilMSOK A sárszentlőrinci evangélikus gimnázium elsősorban Petrovics Sándor tanuló évei emléke­ként, majd Bonyhádra telepítve a költővé lett Petőfi nevét viselő iskolaként vált ismertté. A tudománytörténet is számon tartja a községet, mert valóban ritkaság, hogy a 19. században három olyan honfitársunkat is tagjai sorába választott a Magyar Tudományos Akadémia, akik Sárszentlőrincen születtek. Közülük Balassa János sebészorvos tett szert a legnagyobb hírnévre, most előbb essék szó a másik kettőről. ZSIVORA GYÖRGY A helybeli evangélikus takácsmester családjában született fiú 1804. augusztus 25-én látta meg a napvilágot. Sárszentlőrincen kezdett tanulmányait Szekszárdon a Szarka utcai iskolá­ban (a mai Vörösmarty utca a fogház mögött), majd Budapesten folytatta. Joghallgatóként Pozsonyban élte az ifjú jurátusok életét, sokat tanult az országgyűlési követek esti kaszinózá­saiból, eszemsúrlódásaikra figyelve. 1827-ben közügyvédi, 1842-ben váltóügyvédi vizsgá­kat tett. Fő érdeklődési területe a jogtudomány lett, de foglalkozott más társadalomtudomá­nyi kérdésekkel is. Kedvelte az irodalmat, ami igazán érthető, hiszen a Petőfit is tanító Lehr Andrásnak volt a tanítványa Lőrincen. A Conversations Lexicon szerkesztésében végzett ki­váló munkájával 29 éves korában, 1833-ban érdemelte ki az MTA levelező tagságot. Külföl­di tanulmányútja során hosszabban időzött Párizsban, ahol Apponyi Antal fiának lett a jogi oktatója. Hazatérve ügyvédi irodát nyitott a fővárosban. Közben államtudományi írásokat adott közre a Tudománytár füzeteiben. Képzettsége révén olyan tekintélyt szerzett, hogy •í48-ban az első felelős kormány táblabíróvá nevezte ki. A világosi fegyverletétel után ismét Wz ügyvédi irodát választotta, majd mint Deák Ferenc híve, különböző közhivatalokat vállalt. 1860-tól Csanád vármegye főispánja, 1869-től a Kúria tanácselnöke. 1873-ban minden tiszt­ségét feladva visszavonult. Jelentős vagyonából tehetséges fiatalok taníttatását segítette és rá­szorulókat támogatott. Százezer forintot hagyott az Akadémiára, de vagyonából jutatott a sárszentlőrinci és a bonyhádi iskolának is. Budapesten halt meg 1883. november 30-án. A már említett Lehr András sárszentlőrinci tanár fia, az 1844. április 25-én született LEHR ALBERT is a tanári pályát választotta. A Sopronban végzett teológiai tanulmányok után szülőfalu­jában tanított az 1806-ban megnyílt három évfolyamú kisgimnáziumban, majd annak költö­zésekor, 1870-ben ő is áttelepült Bonyhádra. 1873-tól a budapesti evangélikus gimnázium katedrájáról tanította a magyar nyelvet. Kora nyelvköltőjeként tartották számon, mert az irodalomban nem divatos, otthonról ho­zott, a népnyelvben honos szavakat és nyelvszerkezeti formákat is használt. Munkásságának java Arany János költészetének tanulmányozása volt. Sok nyelvtudományi cikke jelent meg a szaksajtóban, de foglalkozott verses és prózai műfordításokkal is. A tankönyvszerzőként is ismertté vált kutató és pedagógus 1886-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Székfoglalójául Goethe-fordítását, a Hermán és Dorottyát választotta, melyet a Kisfaludy-Társaság száz éve, 1899-ben adott ki önálló kötetként. Lehr Albert 1924-ben, május 9-én halt meg, sírhelye a budapesti Kerepesi úti temetőben van. Egyik ötven évvel korábbi tanítványa a gyászbeszédben úgy búcsúzott tőle, mint a ma­gyar nyelv legtökéletesebb ismerőjétől, fanatikus őrállójától. Kaczián János Ódon derű 37. iL^pmiígi) l^mrwzik Aki már alapított valaha új lapot, az pontosan tudja (a többiek meg sejthetik), mit szokott ilyes­mihez szólni az idősebb laptárs. Nem volt ez másként hajdanán sem, ahogy arra tanú az 1873­ban elsőként megjelent Tolnamegyei Közlöny cikkecskéje 1879. július 20-áróI. „Új lap. Egy Szegzárdon megjelenendő új lap létesítésének eszméjével foglalkoznak az elégedetlenek, mint egyik barátunk a napokban a helyzetet jellemezni szíves volt. Ha az elé­gedetleneket nem kicsinyes okok vezérlik, örömmel üdvözöljük e törekvést, mert hát e la­pok szerkesztőjének, ki hét éven át nagyon sokszor maga volt szerkesztő, író, javító és ki­adó, bizon, mint nekünk bizalmasan megsúgta, nagyon jól esnék, habár ideiglenes nyugalom is; s mert végre is új emberek vannak hivatva új eszmékkel az emberi természetnek változa­tosság után óhajtozó hajlamait kielégíteni, - nagyon jól esnék, ha a tért, melyet böcsülettel csak egy új lap megjelenése esetében hagyhatna el, másoknak engedhetné át. Hogy ne lát­szassák egyeduralmi hajlamokkal bírónak s hogy a létesült mozgalmat, ha ilyen tényleg je­len van, támogassa, már most kijelenti, hogy a Tolnamegyei Közlöny azon pillanatban, melyben egy más lap első száma megjelenik, elmegy sok társához - a sírba, s egyáltalán nem bír hajlamokkal sem anyagi, sem erkölcsi okokból dicstelen harcot folytatni lételéért." A következő hetekben aztán részletek is kiderültek: négy szekszárdi férfiú Szluha Bene­dek képviselőhöz levelet írt, amelyben az új lap indításához kölcsönt kértek. Szluha nem kis indiszkrécióval megküldte a magánelvelet a Tolnamegyei Közlönynek egy kivonatban, az­zal, hogy tőle segélyt kérnek. A négyek nevében Borzsák Endre utasította vissza az eljárást, majd szellemesen vágott vissza: minden képviselőnek küldtek ilyet, Szluha képességeiből pedig még egy válaszra sem futotta, ezért „csak nem kérhettünk Sz. B. úrtól szellemi se­gélyt", csupán anyagit. Persze a Közlöny szerkesztője sem váltotta be ígéretét: másfél év múlva, amikor az új lap megjelent, nem szűnt meg lapja. , Lanius Excubitor GONDOLATOK EGV MENZÁRÓL... A névadó óriás - Szent-Györgyi Albert - nevét viselő Középiskola és Kollégium menzáján beszélgetünk KOMJÁTI TIBORNÉ élel­mezésvezetővel. Tíz nő és egy férfi alkotja c kis menza csapatát. Ez a kis sütőké­pes gárda naponta megismétlődő csodácskát művel mintegy három­száz hűséges, naponta visszatérőn makacsul megéhező vendéggel. Három műszakban dolgoznak. Mivel a kórházi gyakorlatra járók munkaideje reggel 6-kor kezdődik, őket már fél 6-kor várja a reg­geli. Ezt a legkorábban startoló Losoncziné Erzsike, a koránkelés önkéntes vállalója, látja el örök mosolyával, kedvével, szorgalmá­val. A kollégisták 7 órakor reggeliznek. Az ebédidő 11.30-14.30-ig tart. Kellemesen, otthonosan, asztalok­nál - avagy éthordóban hazaszállítva. Ehhez a szépszámú kis „szállí­tó-sereghez" tartozik e sorok barkácsolója is. Bevallom bűnömet - na­ponta megéhezem Más is járt így már" - vigasztalnak többen... Igaz! Ha kialakul a természetes sorrend - éhezem... jóllakom - aztán kezdődik elölről ám legyen ebben a rongyos életben, hisz „leszokni ró­lad Istenem milyen nehéz" ...Nem baj, csak ilyen konyhát adj nekem! Mert hódító tisztaság és valami lebilincselő otthonos kedvesség fogadja az ide belépőt. Mely mögött - nem is kell tagadni! - a gon­dokat legyőző fejlődés biztosítása, élniakarás van! A konyha két szakképzett szakács - Szedres Ferenc és Balogh Istvánné - vezetésével működik. Hét sürgő-forgó, jókedvűen dol­gozó konyhalány jelenti a csapatot. íme ők, a betűrend mindig igazságos sorrendje szerint: Csurgai Miklósné, Dudás Mihályné, Fábián Józsefné, Faluközi Béláné, Losonczi Imréné Vargity Jánosné és Viszugyel Andrásné. Egyik kedvesebb mint a másik! A szexit kizárva „mellszélesség" a különbség köztük. Bármerre pil­lant az ember csak frissen súrolt asztallapot lát. És RENDET! Sem­mi sincs a „majd holnap"-ra bízva! mindig, minden a helyén! S ha azt is átéli a mindent látó „ételhordós", hogy miként sürögnek a szépen felszerelt, mindig tiszta konyhában, patyolat tiszta ruhájuk­ban, mosolyogva, nevetve a személyzet tagjai, akkor már a bizalom kis házikója is felépül a szívében... Olyan leveseket készítenek, pl. apróra kockázott füstölt hús íze­sítésével, hogy „édesanyám-zamatokat" varázsolnak bele. A krumplispogácsák rózsaszínre pirult serege, az ízlelés „folyadék­képződését" ingerelve, finom illatokkal csábítón köszönt az ember­re... A máglyarakásban meg kérlelhetetlen módon ott vastagszik a darált dióbetét és minden minek ott a helye...! Mindehhez abból a kis raktárból jön az anyag, melyet immáron 18 éve Puszpán Józsefné kezel, rendben, tisztaságban. Örömmel és szolid finomsággal újságolja Komjátiné Rózsa élel­mezésvezető, hogy sok előre bejelentett „étkezőcsoportjuk" van! Például a Big Band Szekszárd vendégei, a Közlekedésrendészet vendégei, avagy csak cseng a telefon „Itt a Nyugdíjas Klub Debre­cenből!" - és jönnek visszatérőn - bizalommal... Mi nyugdíjas és egyéb dolgozó emberkék már fél 12 felé „cso­szorgunk", köszöngetve, mosolyogva egymásra. "Hagyott még?!" „Már magának csak úgy kapargatják majd..." ijesztgetjük egy­mást... Jó idejönni... Csak egyetlen embert irigylek... azt a „szegény" Szedres Ferit a sza­kácsot... Mert bármerre térül, bármerre fordul, mindig csak "kellemes ütközések" érhetik abban a hangulatos, kedves kis társaságban... Szentgyörgyi Kálmán Fischer Utazási Játék A Szekszárdi Vasárnap és a VTV Utazási Magazinja közös játékának he­lyes megfejtése: Vad part Nyertesek : Nagy Kamilla, Szekszárd Feri Miklósné, Szekszárd Kurucz József, Szekszárd A Fischer Utazási Irodában Harsányi Zoltánné ügyvezető igazgató ki­húzta annak a nyertesnek a nevét, aki egy kétszemélyes, hosszú hétvégét tölthet Prágában, félpanziós ellátással. A helyes megfejtést bekütdők között a szerencse Somogyi Gabriella szekszárdi nézőnknek kedvezett. Gimta'll&lmilk:, és ji> mutat khfamkl V

Next

/
Oldalképek
Tartalom