Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-01-24 / 3. szám

1999. január 24. R SZEKSZÁRDI VÁSÁRIM AP 9 Csomor Ferenc gépbeállító * i S, XI Nagy Györgyné termelés vezető csológépekre lenne nagy szükség. Ezen kívül a szakember utánpót­lás kérdése sem teljesen meg­nyugtató, a lakatos, műszerész, esztergályos, marós szakmunká­sok képzése mind mennyiségileg, mind minőségileg problémás. Az ^fctóbbi évek átalakulási folyama­tsairól Nagy Györgyné elmondja, hogy egyáltalán nem volt zökke­nőmentes. Voltak nehézségek jócskán, az emberek többet vártak az átalakulástól. A kétely és bi­zonytalanság érzése bizonyos mértékig még a mai napig is érez­hető. Bár - szerinte - a jelenlegi létszám már stabilnak tekinthető. A DOLGOZÓK VÁRAKOZÓ ÁLLÁSPONTON VANNAK Csomor Ferenc gépbeállító sze­rint a gyár termékeinek van pia­ca, hiszen rangos minőségellen­őrző intézetek véleménye szerint is az előállított termékek minősé­gi színvonala jó. Szerinte bizo­nyos lemaradás a gyártás és gyártmány-fejlesztés területén mutatkozik, ennek főleg pénz­ügyi okai vannak, és az elavult géppark is sok gondot okoz. Bár a technikai hiányosságokat az itt dolgozó régi szakemberek tapasz­talataikkal, szaktudásukkal sok esetben ellensúlyozni tudják. A dolgozók jelenleg a gyár helyze­tét illetően várakozó állásponton vannak. Csomor Ferenc úgy jel­lemzi a helyzetet, hogy az ész pesszimizmusát ellensúlyozni tudja még az akarat optimizmusa, bár véleménye szerint Tolna me­gye Dunántúl Szabolcsa. A gép­parkról szólva megemlíti, hogy a legfiatalabb gépe 10 éves, de a zöme 30 éves. De végül is, az itt dolgozó emberek többsége szere­ti és ragaszkodik a gyárhoz, so­kan 20-30 éve itt dolgoznak, de ehhez hozzájárni a kellemes, szép parkosított környezet, a gyár jól karbantartott infrastruktúrája, az öltözők, fürdőhelyiségek, étkezők állapota, vagyis itt az átlagosnál kulturáltabb körülmények között dolgozhatnak az emberek. De ­sajnos - az sem hallgatható el, hogy a bérek nem emelkednek olyan mértékben, ahogy az árak emelkednek. A BÉREMELÉSRŐL NEM MONDHATNAK LE Luspai Józsefné szakszervezeti titkár ugyancsak a bizonytalansá­gi tényezőket feszegeti, hiszen a vállalat sorsa, jövője senki szá­mára sem lehet közömbös. Ter­mészetes dolog, hogy mindenki félti a munkahelyét, pláne, ha itt élte le több mint a fél életét. Pozi­tívumként említi meg, hogy a tu­lajdonos a szakszervezetet és a munkástanácsot hagyja dolgozni, meghallgatja a véleményüket, kö­veteléseiket. Az már más kérdés, hogy ezekből mit sikerül megva­lósítani. Egyébként a többségi tu­lajdonos a kollektív szerződés előírásait tiszteletben tartja, ezt is pozitívumként kell értékelni, bár a jóléti alap félmilliós összege mára már a töredékére csappant, de a lakástámogatás rendszere még működik, ha szerényebb ke­retek között is. Február másodi­kától kezdődnek a bértárgyalások az esedékes béremelésekről (ta­valy 16% volt.) Természetesen a gyári érdekképviselet nem hagy­hatja figyelmen kívül a realitáso­kat, de az infláció mértékének megfelelő béremelésről nem mondhatunk le. Bálint György Lajos Maradt egy életképes társaság Luspai Józsefhé szakszervezeti titkár m Februárban megkezdődnek a bértárgyalások is l üiii r I M' MIIII 'i mvmV MMMMmMMmm^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom