Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-06-27 / 25. szám

15 1999. június 20. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Vendégem a Gemenc presszó teraszán, dr. Sümegi Zoltán, Tolna megye főjegyzője, akit többek között a június 30-án megrendezésre kerülő, Köztisztviselők Napja alkalmából hívtam randevúra. - Főjegyző úr! Talán egy férfiembernél nem olyan nagy udvariatlanság az idő múlását emlegetni, ezért egy kis visszatekintésre „hívnám." Kilenc évvel ezelőtt 1990-ben készítettem Önnel az első interjút, mint Bogyiszló község polgármesterével, amelynek az volt az egyik apropója, hogy Ön volt akkor Magyarország legfiatalabb polgármestere. Kilenc év hosszú idő... - S ugyanúgy ahogy mások életében, az enyémben is sok minden történt ezek alatt az évek alatt. Kicsit „bosszantó", hogy Magyarországon már „csak" a második legfiatalabb ojegyző vagyok... Akkor forgassuk vissza egy kicsit idő kerekét. Ön bogyiszlói születésű, s a jogi egyetem elvégzése után is falujában maradt... - Az egyetemi évek alatt a kötelező közigazgatási gyakorlatot a bogyiszlói községházán végeztem, aminek aztán nem sokkal később előnyét élveztem. Más az elmélet és más a gyakorlat - Ezt hogy kell értenünk? - Egyetemista társaim legtöbbje csak papiron töltötte le a gyakorlati időt, míg én Lénárt Benjámin akkori tanácselnök keze alatt valóban megismerkedhettem a közigazgatással. Ennek volt köszönhető, hogy amikor friss diplomával elnyertem szülőfalumban a VB. titkári állást, számomra ez egy olyan kihívás volt, aminek minden tudásommal és erőmmel igye^fcetem megfelelni. - Milyen emlékeket őriz azokból a kezdeti időkből? - Először is rájöttem, hogy az elmélet és a gyakorlat mennyire más. Elméletben mindent tudtam, mégis az első két ügyfélre mindig emlékezni fogok. Az egyik munkajogi, a másik öröklésjogi kérdéssel fordult hozzám. Mindkettőnek azt kellett mondanom, hogy jöjjön vissza másnap, hogy alaposan átgondolhassam és a gyakorlatban a legjobb megoldással szolgálhassak nekik. A sors fintora, hogy azóta is kedvencem a munka és az öröklési jog. Ezek a példák mind azt bizonyították számomra, hogy a gyakorlatban is profinak kell lenni, hiszen az ügyfelet ez érdekli, érinti és segíti nem az ügyintéző, vagy vezető elméleti tudása. Ami megmaradt még ebből az időből az az, hogy mennyire szerettem és a mai napig is szeretek-más kérdés, hogy ma már nincs alkalmam rá - az ügyfelekkel közvetlenül foglalkozni, beszélgetni, problémáikat meghallgatFérfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú ni. - Reméljük, hogy magasabb szinten más eszközökkel mégiscsak azt teszi. Megütötte a fiilemet egy szó: a szolgálat. Mit ért Ön ezalatt? - Aki a közigazgatásban dolgozik, az szolgál. S bármily furcsa az a tapasztalatom, hogy a viszonylag kevés fizetés, nem túl nagy társadalmi megbecsülés ellenére, sokan vagyunk - a legalsó szinttől a legmagasabbig akik „megfertőződtünk" a közigazgatási munkával. Ki a jó köztisztviselő? - A Tolna megyei Köztisztviselők Napja immár másodízben kerül megrendezésre... Ón szerint ki a jó köztisztviselő? - Ott kezdődik, hogy aki a közigazgatásban dolgozik az közszolgálatot végez. Benne van a szóban, hogy „köz". Az emberek, az ügyfelek, a lakosság szolgálata. Aki a közszférában dolgozik az esküt tesz arra, hogy legjobb tudása szerint szolgálja a közt. - Mi a véleménye arról, hogy a köztisztviselők, alacsony munkabérük miatt -jó lenne egyszer ezeket a fizetéseket publikálni, hogy a lakosság ne gondolhassa azt, hogy milyen jól megvan fizetve ez a réteg - egyszer mégiscsak sztrájkolni kezdenek? - Aki esküt tett a köz szolgálatára az ne sztrájkoljon! Lehet, hogy joga van, de erkölcsi alapja nincs egyetlen köztisztviselőnek sem a sztrájkra. Ennek ugyanis a lakosság inná meg a levét, aki nem tehet arról, hogy mennyi a fizetése, a bére a köztisztviselőnek. Annak vagyok a híve, hogy az érdekeket a Szakszervezeteken keresztül kell érvényesíteni, ez az egyetlen módja, hogy a lakossági érdekek ne sérüljenek. - Azt nem lehet Önre fogni, hogy a legmagasabb székből fogalmazta meg ezeket a véleményeket, hiszen már olyan kicsi településen, mint Bogyiszló is ennek szellemében dolgozott... - Amikor Bogyiszlón polgármesterré választottak, boldoggá tett, hogy fiatalemberként, frissen végzett jogászként részt vehetek abban az óriási váltásban, ami akkor történt az országban, s egy demokratikus irányba indulhattunk. Lehet, hogy most az idő távlatából kicsi dolognak tűnik, de akkor és ott számomra felemelő érzés volt, hogy az elsők között voltam, aki a Bonyhádi Zománcgyárban megrendeltem két táblát, - amit a falugyűlés fogadott el, - s melyek egyikén az állt, hogy Községháza Bogyiszló, valamint a község jelképe, a másikon pedig Polgármesteri Hivatal Magyarország címerével. Ma is úgy érzem, jó irányt vett akkor a szülőfalum, s az utódom továbbvitte azt a gondolkodást, azt a hitet, s büszke vagyok arra, hogy a község él és virul. Jóleső érzéssel tölt el az is, hogy mind Bogyiszló község, mind Tolna város vezetőjeként megtaláltam és ösztönöztem azokat az embereket a tanulásra, akikben éreztem az elkötelezettséget a közigazgatási munka iránt. Emese. Zalán. Etele - Bár már nem az első, hanem a második legfiatalabb főjegyző, s három gyermek édesapja, azért még erősen a fiatal korosztályhoz tartozik. Mennyire lehet összeegyeztetni ezt a magas pozíciót egy ilyen nagy családdal, akkor, amikor a feleség sem a „ hamupipőke " szereposztást vállalta? - A feleségem az egyetemen évfolyamtársam volt, onnan a szerelem, a házasság. Jelenleg ügyvédként dolgozik, a három gyermek nevelése pedig - ahogy közös vállalásunk is volt közös feladatunk. Feleségemnek egy testvére van, én „egyes" gyerek vagyok (Volt egy bátyám, aki 10 éves korában -1965 telén - beleszakadt a jégbe és meghalt, én ekkor 2,5 éves voltam.), így számunkra nagy boldogság a három gyerek. - Hogy hívják és hány éves a három boldogság? - Emese 10 éves, Zalán 6 éves, Etele 4 éves. - Kinek az ötlete volt, hogy mindhárom gyermek történelmi nevet kapjon. - Már az egyetemen sokat foglalkoztam a magyar őstörténettel, akkor határoztam el, ha gyerekeim lesznek, nem adunk nekik ma divatos neveket, hanem szép régi ősi magyar nevet. - Teljesen indiszkrét a kérdés. Mennyit segít otthon a háztartásban, a gyermeknevelésben főjegyző úr? - Rengeteget segítek. Takarítok bevallom őszintén felmosni és ágyazni csak én tudok, mert jól megtanultam a katonaságnál - s mindent amit egy háztartás kíván. A gyermeknevelésből is kiveszem a részem, játszani, beszélgetni, mesélni nagyon szeretek a gyerekeimmel. Azt sem tagadom, hogy nagyon szigorú vagyok, de következetes. S ezt a gyerekek már egészen kicsi koruktól érzik és tudják, s úgy érzem ennek ellenére vagy éppen ezért nagyon szeretnek. - A nyár küszöbén állva az utolsó kérdésem, hová megy a család nyaralni, gondolom három kicsi gyerekkel ez nem kis feladat? - Talán ott kezdem, hogy a gyerekeket sosem hagyjuk egyedül, így külföldre nem megyünk. Bár megtehetnénk, mert mindkettőnk mögött szerető, segítő szülők állnak. Az a véleményünk, hogy a gyermekeink felnevelése a mi kötelességünk, ezért a lehető legrövidebb időre válunk csak meg tőlük. így van ez a nyaralás alatt is. Együtt megyünk Pécsre a feleségem szüleihez, aztán Budapestre barátainkhoz, s minden program úgy kerül öszszeállításra, hogy maximálisan figyelembe vesszük azt, mi a jó a gyerekeknek. Egy nagy álmunk van még erre a nyárra, szeretnénk eljutni Ópusztaszerre - sajnos jómagam sem jártam még -, úgy érzem már akkorák a gyerekek, hogy élvezni fogják, s nagy élmény lesz mindannyiunk számára. - Főjegyző úr! Köszönöm a beszélgetést, kívánok Önnek és családjának jó pihenést, jó nyaralást, s kívánom, maradjon pár órája arra is, hogy legkedvesebb időtöltésének az olvasásnak is hódolhasson.