Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-06-27 / 25. szám

12 SZEKSZÁRDI 1999. július 25. Bajnokok ligája döntőjén a barcelonai Nou Campban IV. Magyar pMIl a pálYáir. — és a mi gr a I I- KM - fal • Miután a Manchester ele­gáns járműve kigördült a Nou Camp stadion Mixed zónájából, úgy gondoltam, ez számomra a „zárósnitt", a feldolgozandó, megírandó élményanyag utolsó kocká­ja. Más ilyen szempontból már nem nagyon tör­ténhet. Persze, ha az utolsó percekben nem csak a labda közvetlen környezetére, majd a lefújás utá­ni másodpercekben az ünnepvörös ördögökre és a letaglózottan önmagukba roskadt Bayern játéko­sokra figyelek, hanem jól funkcionál a sportban sokadszor fontos periférikus látásom, akkor fel kellett volna tűnnie egy olyan valójában kétes ér­tékű jelenetnek, amelynek mint utólag kiderült magyar főszereplője volt. Világszerte tévénézők millióinak bizonyára jobban feltűnt -, mert a ren­dező jóvoltából esetleg az egyik kamera rá is irá­nyította a figyelmet -, mint a helyszíni közel száz­ezres sokadalomnak, hogy egy Bud Spencer mére­tű súlyos egyéniség egyes-egyedül i hívatlan ven­dég civilként a pályán van. Mi több: nyolc-tíz mé­terre lehet már csak Schmeicheltől a Manchester legendás kapuvédőjétől. Ajelenet őrületbe kerget­hette azt a mintegy száz biztonságist, akik csatár­láncban álltak a mészcsík mentén a velünk szem­beni lelátórész oldalvonalánál, hogyha véletlenül valaki/k/ mégis lejutnának a pályára, akkor... Nos, egyvalaki tényleg lejutott, és mint utólag kiderült: a stadion tucatnyi magyaros különítményének ve­zéralakja volt. Akiről az első részben már tettem afféle zárójeles megjegyzést. Merthogy a magyar zöldsasok kemény magjának, a Fradinak az egyik frontemberéről, „Bikáról"- hivatalos, rendes ne­vét nem sikerült megtudni - a híres, avagy hírhedt vezérszurkolóról van szó. Aki a Nou Campból sem akart csak úgy simán hazatérni. O már csak ilyen - Fradi nélkül sem fér a bőrébe. De ezúttal semmi nagy-nagy pironkodásra okot adó balhé a háttérben. Olyasmit akar, amit nagyon sok szurko­ló világszerte: valami nagyon komoly eszmei ér­téket képviselő ereklyével távozni. A kísérlet nem jött be, mert négy jól futó biztonsági ember még akkor utolérte, amikor nem volt kontaktusban Sch'meichel-lel. De ennyivel - hogy kivezették ­részükről is befejezett lett a dolog. Ám a sztori megszületett, és bizonyos brit körökben, szűkebb magyar társaságokban bizonyára tovább él. Mi­velhogy több százmillió ember láthatta is „Bi­kát", amint...Ám, mint a barcelonai reptéren me­séli, a reflektorfény bizonyos csóvái ráirányultak már korábban is. - A 88. perc vége felé úgy rúgták ki a labdát a németek, hogy az hozzám került. Nos, én magam­nál tartottam, megcsókoltam a játékszert, mindez­zel teljesen kihoztam a sodrából Ryan Giggset, aki gyorsan el akarta végezni a bedobást. - Mindezt azért tetted, mert az odáig nyerő Bayernért szorítottál. - Elismerem, hogy a Bayernnek jobban szur­koltam, de... Menet közben fokozatosan váltam semlegessé. Vagyis azért szorítottam, hogy legyen már hosszabbítás, hadd láthassam még jónéhány percig ebben a varázslatosan nagyszerű stadion­ban ezt a két csapatot. Giggs tényleg őrjöngött, de végülis azért csókoltam meg a labdát, azért húz­tam az időt, hogy legyen hosszabbítás, legyen sansza a Manchesternek!... - Ezek után valamiféle mágikus szerepet is tu­lajdonítasz magadnak a MU. sikerében? - Világos. Ide a repülőtérre jövet, a skót szövet­ség egy-két tisztségviselője már fölismert - vagy a helyszínről, vagy a tévéből - és emlékeztek a labdás jelenetre. Remélem az angolok tudatáig is eljutok. És várok valamiféle meghívót Bobby Shalrton-éktól az Old Traffordba, mint a drámajj világraszóló győzelmüknek „szellemi atyjai Amely meghívás kárpótolna az elmaradt Schmeichel-mezért. Az pedig az én titkom marad­na, hogy én végülis a döntetlenre és a hosszabbí­tásrajátszottam... Megkérdezte, hogy miként jutott le a pályára, de erre csak egy „könnyedén", „nem nagy ügy volt" a válasz. Amiből arra következtetek, hogy az apró finom részletek nem igazán publikusak... Bálint György /Vége/ A riportsorozat létrejöttében segített: az Aliscavin Rt, a Park GMK, a Sárszeg Áfész. Negyedszázados Fiat-Gemenci Nagydíj (július 7-10.) látott h%r4Mmév%*> ® Elöljáróban csak annyit: minden szempontból méltónak ígérkezik a szekszárdi Gemenc Nagydíj verseny­sorozata a negyedszázados jubileum­hoz, és úgy általában a szekszárdi ke­rékpársport tradícióihoz. A szervezők remek ötletekkel rukkoltak ki, maxi­málisan figyelembe véve a nagydíj tradícióit. Oly módon rendeznek, hogy a szükséges változtatások köze­pette, amely a közönség érdekeit szolgálja a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség követelményeinek is ele­get tesznek. Merthogy ne feledjük, először zajlik hazánkban olyan kerék­páros versenysorozat, amely az ICU (Nemzetközi Kerékpáros Szövetség) által kategorikusan kiemelt verseny, ennél fogva Magyarország immáron megkérdőjelezhetetlenül első számú viadalává lépett elő a Fiat Gemenci Nagydíj, amit ezúttal július 7-10 kö­zött rendeznek Szekszárd belvárosá­ban, illetve Tolna-Baranya országút­jain. Július 7-én szerdán az ünnepé­lyes megnyitót követően zajlik a pro­lóg, amely szerepében ezúttal a hegyi egyenkénti indítású verseny lesz a Garay tér-Kálvária domb közötti sza­Szekszárd-Kölesd-Hőgyész-Lengyel­Bonyhád-Szálka-Szekszárd 125 km­es távját teljesíti a minden bizonnyal kaszon, amely verseny a közelmúlt­ban fiatalon elhunyt Sajó Péter kitűnő szekszárdi versenyző emléke előtt tiszteleg. Csütörtökön a régi Gemen­ci Nagydíj kisországúti szakaszát, a illusztris nemzetközi mezőny. Más­nap a legértékesebb etap, a Baranyá­ba és a keleti Mecsekbe is átránduló szép tájakon át haladó nagy országúti viadal vár a bringásokra. Aztán a zá­rónap a szombat, a közönség maxi­mális kiszolgálására törekvő színes^ érdekes, szakmailag értékes monst^B műsor - remek happy and-et sejtetve. Első „fogásként" a mezőny két sárkö­zi kiskör megtétele után a városban marad, és a központból „hegyre föl, hegyre le" jegyében, az emberek szá­mára folyamatában követhetően zaj­lik egy várhatóan rendkívül izgalmas és fizikailag komoly erőpróbát igény­lő verseny. Miután el is dől az egyéni összetett és a csapatverseny eredmé­nye. De ezzel még nincs vége a brin­gás élvezeteknek... Mert a habot a tortán a régi közkedvelt, elmaradha­tatlan szám, az esti 30 körös, 42 km­es körverseny jelenti, ami a hegyi prológhoz hasonlóan nem számít bele az egyéni összetettbe, de csak ennek a szakasznak akár kétmilliós összdí­jazása felettébb motiváló lehet a vé­gén mégegyszer „nagyot szakítani akaró" kerekesek számára. B.Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom