Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-06-27 / 25. szám

6 SZEKSZÁRDI 1999. július 25. Szekszárdra sokan azt mondják: kisváros. Ám ha jól körülnézünk, rengeteg tehetséges fiatallal találkozhatunk; sokan indulnak el a szélrózsa minden irányába, hogy azután visszajöjjenek vagy hírnevet szerezzenek szűkebb pátriánknak. Ez Kenderes Tamás esetén is pontosan így van, noha még Szekszárdon tanul. Tamás is „garays", csak a 8 osztályos gimnázium tanulója. Az apropó, amiért választásom ráesett: lenyűgöző zongorajátéka, valamint a nemrég rendezett országos szolfézsversenyen elért első helyezése. - Bármilyen megmérettetésnél, különösen egy országos versenynél nagyon sokat számít a felkészítő tanár segítsége, hogy mennyire képes átadni szaktudását, s mindezt milyen légkörben teszi. A te esetedben kinek a nevét kell megemlíteni? - Elsősorban Sudár Boglárka tanárnőét, akihez - nem is tudom pontosan - 5 vagy 6 évet jártam szolfézsra. (Tamás nevet). Olyan régóta, hogy már nem is tartom számon. Ja! Ki ne hagyjuk Fűzi János tanár urat sem. Hozzá csak az idei tanév során kerültem. Meg hát van a zongora. Ez év tavaszán rendeztek megyei zongora versenyt, ahol 4. korcsoportban lettem nagydíjas. Itt szeretnék válaszolni egy kérdésedre. Azt kérdezted, szerintem is átsüt-e Dobainé Kugler Zsuzsa tanárnőből a lelkesedés, a zongora, a zene szeretete? Merthogy te ezt vetted észre legelsőnek. Szerintem is sugárzik belőle, és ez nagyon jó. Főleg, amikor megdicsér. - Akkor ebben egyetértünk. De engem nagyon érdekelne Kína... Mesélj róla egy kicsit! Hogyan kerültél ki, és mi az, ami leginkább megragadott a keleti kultúrában? - 1998 nyarán a Soong Ching Ling Gyermekbarátság Alapítvány hirdetett egy pályázatot. Kellett hozzá önéletrajz és meghallgatták a játékom. Nagyon meglepődtem, mikor jött a hír, hogy mehetek Kínába játszani. Kint rengeteg apró szokás van, amit tiszteletben kell tartani. Nagyon érdekesnek találtam a kínai házaKenderes Tamás kat. Kívülről teljesen romosnak tűnnek, belül pedig antik jellegű bútorok foglalnak helyet. Emellett a legkorszerűbb berendezésekkel vannak felszerelve. Azt mondják: Kínában sok a szegény. De a gazdag is! Nekem az tűnt furcsának, hogy középréteget sehol nem láttam. Tetszett még a csemegéjük. Ezek közül a szántott lekvárlap az egyik. (A beszélgetésünk alatt körvonalazódik bennem az a sejtés, hogy Tamás fejében legalább tíz dolog jár egyszerre, és örökmozgó alkat. Mikor ez utóbbira rákérdezek, újra nagyon mosolyog.) - Hát persze, hogy több dolog jár a fejemben! Szerintem ezzel mindenki így van. Természetes, hogy az ember gondolkodik. - Aki ennyi helyen szerepelt illetve zongorázott mint te hisz említetted a Zeneakadémia kistermében való fellépésedet is - az szerintem jó adag tapasztalattal rendelkezik, miként kell legyűrni a lámpalázat. • Hát, nem minden esetben. Ha valaki direkt nem izgul, az rosszabb, mert benne marad a félelem. Én ijesztőbbnek tartom, ha például kamerával vesznek, mintha csak simán élőben kell zongoráznom. Az jutott eszembe: milyen ^^ hogy nem tetted fel azt a kérdést: na és miért izgull^P Szinte félek az ilyen jellegű mondatoktól. Most mit lehet erre válaszolni?! Már miért ne? - Teljesen meglepő, de a zene továbbtanulás szempontjából meg van kérdőjelezve. Sokat beszélgettem erről Dobai tanárnővel és a szüleimmel is. Később biztosan nehezebb lenne, mint most. Ha mondjuk Pestre mennék, akkor a gyakorlási lehetőségek is mások lennének. Ez még eldől. Magamnak persze mindenképp folytatom. Ezen kívül az informatika az, ami érdekel. Itt ugyan nincs az az élmény, amit akkor éreztem, mikor egy darab közben ránéztem az ujjaimra, és mintha nem én mozgattam volna őket. Csak láttam, hogy mennek és hallottam a zenét. Ez volt talán a legcsodálatosabb. Panyi Zita HGVILNISILGILK Mm. sTOirdDQysdg süIk(Bir Mirsai I©gkí5©bb©k közt Q LEGK\AGWBBAK TÚRA HELYETT MOZI fflQ éSQLOQL ) Moziba mentünk... Már három hete készült az I. Béla Gimnázium diákserege - köztük én is arra, hogy az utolsó hét csütörtöki napján a Gemencbe megy túrázni. A szervezés jó volt és a programok is izgalmasnak tűntek. Ám amikor reggel ^L mos szemmel kikeltem az ágyból, és kinéztem az ablakon, meglepődve^P pasztaltam, hogy esik az eső. Bár bevallhatom én örültem neki, mert semmi kedvem nem volt abban a sárban és a sok szúnyog között egész nap gyalogolni. Amikor már biztos volt, hogy az eső miatt nem megyünk, a tanárok is belátták, hogy itt már csak a „B terv", segíthet. Moziba mentünk. Ennek szerintem az iskola 85%-a jobban örült. Bár rajzfilmet néztünk - Egy bogár élete címmel de úgy vettem észre, hogy mindenkinek tetszett. Tehát ebből látszik, hogy a mai fiatalok nagy része inkább moziba megy, minthogy túrázzon. Kath

y Somogyi Kinga A kisgyerekek, sőt néha még a kamaszok is megsértődnek azon, ha azt mondják nekik: „Te még kicsi vagy ehhez!" Ennek az a következménye, hogy a kicsik minden figyelme a NAGYOKRA irányul. A NAGYOK meg valahogy nem figyelnek eléggé a kicsikre, pedig van úgy, hogy a kicsik NAGYOBBAK, mint a NAGYOK, akik csak NAGYNAK akarnak látszani, de valójában kicsik. Somogyi Kinga, a Szent Rita Katolikus Óvoda középsőse a Katolikus Pedagógiai Szervező és Továbbképző Intézet által meghirdetett rajzpályázaton a „Hogyan vigyázzunk a természet értékeire?" kategóriában 296 induló közül országos II. helyezett lett, tavaly pedig a Vasutasnapi rajzpályázaton országos I. helyezést ért el. Ehhez mást nem tudunk hozzátenni, csak kívánhatjuk azt, hogy az alkotó kicsiből NAGY alkotó legyen. DoP ... es rajzai