Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-06-20 / 24. szám

15 1999. július 25. SZEKSZÁRDI Heti könyvajánlat: Az 1999-es esztendő az Idősek Világéve. Minden nyugdíjasnak, idős embernek legjobb időtöltés, barát az olvasás. Az Őszidő című, havonta megjelenő színes újság júniusi számából idézünk: „Az öröklésről", „Erősek a gyökerek", „Vitaminhiány". „Nosztalgia". Vendégem a Gemenc presszóban Gebhardt Csaba, akit egy nemes kezdeményezés után hívtam rande­vúra. Akik a Babits Művelődési Ház színháztermében június 9-én végighallgatták azt a jótékonysági koncertet, amely az Idősek Világ­éve alkalmából került megrende­zésre bizonyára mindannyian érez­ték, híres sztárok ide, nagynevű Éjztárok oda, régen kapott énekes Akkora tapsot, mint Gebhardt Csa­ba. Dalaival megidézte sokunk ked­vencét Máté Pétert, aki másfél évti­zede nincs közöttünk, de zenéjével, minden érzelmet felölelő dalaival örökké fiatal és halhatatlan marad számunkra. - Csaba! Nemrégiben a Kifutó című műsorban láthattuk, amint Máté Pétert énekelt. Azóta az újságok, rádiók, tele­vízió vitte hírül, hogy van egy fiatalem­ber, aki itt él közöttünk, szeret - és tud is - énekelni, zenekarral fellépéseket vállal, s kedvence Máté Péter. Mikor kezdődött el az éneklés, milyen út veze­tett a Kifutóra? - A Vendéglátóipari Szakközépisko­lában érettségiztem, és a Katonai Főis­kolára szerettem volna bekerülni. Sze­rencsére nem sikerült a felvételi, ezt ak­ikor „értékeltem" igazán, amikor Kapos­várott letöltöttem a katonaidőmet. Még középiskolás voltam, amikor a KI-MIT­TUD-on részt vettem, a megyei döntő­ről továbbjutottam, a TV válogatásban estem ki. A Kifutóra mindjárt az elején, azaz két évvel ezelőtt jelentkeztem, és most kerültem sorra. Óriási az érdeklő­dés a fiatalok körében, hiszen egy nagy kiugrási lehetőséget lát mindenki ebben a műsorban. Máté Péter dalai mélyen megérintettek - Máté Péter dalaival mikor talál­kozott és miért választotta éppen az ő dalait? - Középiskolás koromban láttam egy műsort a TV-ben, amely egy Máté Péter emlékműsor volt. Már abban az időben és a mai nap is sokféle zenei stí­lust hallgatok és kedvelek, ám az ő da­lai mélyen megérintettek. Olyan érzel­meket hordoznak, amelyek számomra is nagyon fontosak, s talán azért tudom Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú visszaadni ezeket az éneklésemmel, mert teljesen azonosulni tudok ezekkel az érzelmekkel. - Melyek ezek az érzések? - Szerelem, hazaszeretet, barátság, a szülői ház, a szülők iránti szeretet, és az elmúlás feletti szép, fájdalmas gondolatok. Ezekben a dalokban az a gyönyörű, hogy mindenkihez szól­nak, ezeket az érzéseket mindenki át­éli élete során, s ebben van a sikerük, a halhatatlanságuk. - A nézőtéren sokan sírtak, sokan Önnel együtt énekeltek, a barátai ­mintegy kétsornyi fiatal - felállva tapsoltak, amikor nekik énekelte az „Azért vannak a jó barátok" című dalt... - A Tévén kívül ekkora közönség­nek még nem énekeltem. Természe­tesnek éreztem az izgalmat, hiszen mindenki ott volt aki számomra jelent valamit. Előre elhatároztam, hogy mit mondok a számok között, aztán leg­többször azt mondtam, ami eszembe jutott. Tudom, hogy a tapsok nagy ré­sze egyenlőre Máté Péter örökérvé­nyű dalainak szólt. Őt találtam meg magamnak ahhoz, hogy pódiumra lépjek, hogy megmutassam magam, mit tudok, de nem szeretnék Máté Pé­ter imitátor lenni, Gebhardt Csaba szeretnék maradni, aki egyszer majd a saját dalaival, saját stílust teremt. Már vannak saját szerzeményeim, amelyek tökéletesítésre várnak, ám optimista vagyok, igyekszem többfé­le dologgal próbálkozni, s hiszem, hogy eljön az idő, amikor úgy tudom magam "eladni", hogy műsoraimban Máté Péter iránti szeretetemből és tiszteletemből csak egy-két szám ma­rad meg. Szerelmi vallomás a színpadról - A színpadon egy nagyon lelkes zenekar kísérte: a GHB Band. Kik ők és mióta szerepelnek együtt? - Faddon egy sörözőben, amely a mozi épületében - a köztudatban mozibár néven - működik, dolgozom a barátnőm szüleinél. Itt játszik a ze­nekar, melynek neve a tagok nevének kezdőbetűiből áll. Hartmann János, jómagam, és Berényi Attila. - A színpadon egy taggal többen voltak... - Azaz öcsém volt Gebhardt Zsolt, aki erre az estére társult hozzánk. Min­dig nagyon jó testvérek voltunk, így a zene iránti rajongásunk is közös volt. Ő már több éve tanul gitározni, s ve­lem ellentétben Zorán a „szerelme." - A szerelemre terelődött a szó. Hí­res sztárokat megszégyenítő bizton­sággal mozgott a színpadon, beszél­getett a közönséggel, küldte a dalt szüleinek, szerelmének, akinek még egy rózsát is átnyújtott... -A szerelem régi, már a vendéglátó­ipariban együtt jártunk, végigkísért ed­dig minden próbálkozásomon. S remé­lem, mindig ott áll majd az út végén. Segíteni, felhívni mások figyelmét - A jótékonysági estről még kevés szó esett. Kinek az ötlete volt, s hogy kerültek Önök kapcsolatba az Idősek Otthonával? Heti bölcsessé g: „Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád is meg­bosszulja önmagát. Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár. Most örülj, hogy van ki vár és a két katjába zár." - Már évek óta kapcsolatban va­gyunk. A zenekar vezetőjének, Hartmann Jánosnak a nővére, az Ott­honban dolgozik, (Mérey utca) együtt kitalálták, hogy játsszunk különböző rendezvényeken az otthon lakóinak. Ezt a szokásunkat azóta tartjuk, az idős emberek nagyon várnak és sze­retnek bennünket, élvezik a zenét, leginkább a 60-70-es évek slágereit szeretik, amit velünk énekelnek. Az est_ötlete egyébként a zenekaré volt, hogy az Idősek Világéve alkal­mából rendezzünk egy jótékonysági koncertet. A megrendezéshez az Ott­hontól és a Művelődési Háztól min­den segítséget megkaptunk. Tulaj­donképpen kétszeresen jól jártunk. Segíthettünk, felhívhattuk mások fi­gyelmét is, hiszen ahogy az igazgató úr mondta a koncert végén, az év hosszú, aki akar, még tud tenni, segí­teni. Másrészt egy nagy közönség előtt mérettettünk meg, ami a további munkánkhoz, terveikhez is irányt mutat. - Aki ott volt, az bizonyíthatja a megmérettetés - akár a nemes célt, akár a sikert vesszük - kitűnően sike­rült. A legközelebbi cél? - Váijuk a kihívásokat, sok lakoda­lomba hívnak bennünket, ám a feszti­válok, és más rendezvényeken való részvétel igényesebb munkát kíván. Domboriban július 8-án és 10-én Má­té Péter dalaival, valamint egy vegyes összeállítással lépünk színpadra. Úgy érzem, a középkorosztályt sikerült megnyernem, s ezt Máté Péternek kö­szönhetem. A fiatalokat már a saját számaimmal, saját stílusommal sze­retném meghódítani. - Kedves Csaba! Mi ketten ezt a beszélgetést akár úgy is „lebonyo­líthattuk" volna, hogy csak Máté Pé­ter dalainak szövegével kérdezünk és válaszolunk. Szerintem sokan értették volna. Azért akik nem, azoknak itt áll most Gebhardt Csaba, rövid múltjá­val, terveivel, céljaival, álmaival. Fo­gadja el jókívánságaimat és féltő út­ra valómat. amelyet viszont Máté Pé­terrel mondok: „Most élsz, most vi­gyázz, hogy jól csináld...

Next

/
Oldalképek
Tartalom