Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-06-13 / 23. szám

12 / SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999. május 30. Az ilyen-olyan rendű-rangú közreműködők - így például a média képviselői előtt már a kora délutáni órákban megnyílik az Estadió FC Barcelona. Micsoda? - kérdezhet hirtelenjében vissza a más elnevezéshez szokott olvasó. Igen, most arról van szó, mint amikor valakit nem a közszájon forgó becenevén szólítunk, hanem a hivatalosan. Márpedig a fenti néven jegyeztették be a kontinens talán legnagyobb arénaszerűen megépített stadionját 1957-ben. De nem kerülhette el a sorsát: a Barca-hívek Nou Camp-ra, avagy Camp Noura keresztelték. Hatásos volt, mert már az UEFA körlevelein, az akreditációkon így jelölik. Üresen is, a készülődés perceiben is idegenforgalmi csáberővel bíró szemet-lelket gyönyörködtető látványosság. A fedett lelátórészről figyelni, pásztázni a lágyan ívelő égbeszökő legtöbb felvételen szereplő stadionrészt. Amely gigantikusságával a dél-amerikai stadionóriásokat idézi, de el is tér azoktól. Például azzal, hogy ez a százhúszezer férőhely úgy lett megépítve, hogy nincs szinte minden pontjáról jól látható a játéktér. Egy-egy meccs élvezeti értéke nem alapvetően helyfüggő, mint Európa sok stadionjában. Délután három óra. A várakozás és vágyakozás teli csendéletet, a felvezető ünnepség rendezői, ceremóniamesterei törik meg. No és a tévéközvetítésre felkért, nálunk is ismert német műholdas televíziós társaság, az RTL műszakisai tűnnek fol szórványosan körös-körül. A Földkerekségen közel egymilliárd ember várja a tévékészülékek elé ülve az esti háromnegyed kilencet. Hogy lássa-élvezhesse a klubszintű kontinentális csúcsfutball ezévi slágermeccsét - ilyen minden évben csak egy van! - a Manchester United és a Bayern München fináléját. Európának futballünnep, a rivális Dél Amerikának pedig óriási kíváncsiság: ki lesz majd a Libertadores kupagyőztes /ez a dél-amerikai Bajnokok Ligája/ ellenfele év végén Tokióban a Világ Kupa döntőjében. Ázsia, Afrika, Észak-Amerika, valamint a FIFA általa Concafac zónának keresztelt térség a tömegszórakoztatás egyik legsikerültebb műfajaként óhajtja lakásába ezt a derbit. No és látni akarják - mindenekelőtt az afrikaiak - azokat a mára már sztárokká lett játékosokat, akik néhány évvel ez még az őshazában bontogatták szárnyaikat. Most ugyan nem tobzódnak a BL '99-es szereposztásában, de mutatóban akad néhány. Az ezredfordulót idézően, a legtökéletesebb képi élvezetet elérendő, több tucat kamerát rejtenek, helyeznek el a német televíziósok. Ugyanúgy rajtuk a világ szeme, mintha egy Oscar-díj átadásának élő közvetítésére készülődnének. Mint hírlik utoljára, merthogy az UEFA az övékénél is jobb ajánlatot kapott a következő szezonra. Hat órakor nyílnak a „fuballkatedrális" kapui. Persze, hogy a már egy nappal ezelőtt Barcelona és a Costa Brava útjait taposó fő szurkolók a Fan Klub tagjai özönlenek. Gondosan előkészítetten a két kapu mögött helyezkednek el. A vörös, illetve a piros dominanciája miatt - csak a külsőségek alapján - nehezen különböztethetők meg. Különösen madártávlatból. Na, persze az énekük alapján már igen. Az otthon begyűjtött újabb bajnoki címek, az uralkodás meghosszabbítása után a bajnokot éltető indulók, születtek. Az angolokénál néhány játékos is ráénekel a lemezre vagy éppen a CD-re, a szerző, a zenekara miben-kibenlétéről nem tudok meg az angol kollegáktól különösebb érdemlegeset. De nem is kell! Elég, ha csak Smeichel, Giggs, vagy éppen a műfajjal kellőképpen beoltott Spice Girl-féij, az ezévi aranylabdára is esélyes Dávid Beckhem akárcsak egy „yes", vagy éppen egy „no" erejéig megszólal. A Bayern, a harci dalt illetően egy fülbemászó hetvenes évekbeli nagy sikerű Gome Bades Band slágert írt át a münchenieket éltető, dicsőítő futballnyelvre, újabb nagy Bayern-korszakot sejtetően. Tudják, a kellemesen mézes- mázas-szirupos „Napfényes Jamaichát". Ha tízezrek énekelnek az már akármilyen minőségben is hanghatás, hovatovább kórusmű, de a hangulatot, az élményt fokozandó jön a HIFI-minőségű eredeti stúdióváltozat. Hogy mi, semlegesek is ismeijük meg a mostani topfutball két csapatának nótáját. A csapatok a rejtekhelyről (Bayern) és a Nou Camphoz viszonylag közeli belvárosi részben található szállodájukból (Manchester) csaknem egyszerre érkeznek. Nincs ebben semmi különös. Már kedden a tréningek időpontjában akarva akaratlanul találkoztak. Lévén, hogy a Bayernnek éppen akkor este hétkor - fejeződött be az átmozgató tréningje, amikor a „MU"-nak elkezdődött. Meg különben is: annak idején a BL-sorozat kezdetekor szeptemberben egy csoportba sorsolták őket, így Münchenben is egymást kikerülhetetlenül találkoztak. Előbb a Manchester jön ki kötelező terepszemlére. A formaruha szürke öltöny, halványan pirosló ing és kék nyakkendő. A golfpálya simaságú, a lehető legzöldebb gyepszőnyeget vizslatják, amit a mélyről fantomszerűen feljövő, majd eltűnő szórófejekkel tíz perccel ezelőtt locsoltak. A Bayern is szürke „anzugban", hozzáillő kék nyakkendővel. A játékosokat úgy negyednyolc magasságában elnyeli az öltöző, a két élő legenda csapatfőnök, ha akar, ha nem marad. Micsoda pár, a BL-döntő, a német-angol összecsapások szimbólumai ők. Franz Beckenbauer és Sir Bobby Challton. 66 és 72 között hányszor, de hányszor találkoztak, hányszor és hányszor kápráztatták el védőként, illetve csatárként a világot. Ott állnak a pálya szélén, addig nem mozdulhatnak, amíg az ötletgazda - feltehetően egy többmilliós példányszámú világlap fotósa - nem tereli össze a BEK-okán a Nou Campba VIP vendégként hívott korszakalkotó zseniket. Hozza is Bayern öltözőjének környékéről, a kapusedző Maiért, a menedzser Hoenesst, az elnök Rumennigét, aztán manhesteri matuzsálemként előkerül valahoij^^ nan Law, a híres-hírhedt George Best. Rákerülnek tP képre a holland tulipánok Neeskens, Gullit... És úgy tűnik, minden idők legnagyobb hollandját a Johann Cruyff-ot is oda tudják vezényelni. Tanúsíthatom, nem lehetett könnyű. Mert ott font a televíziós kommentátori állásoknál nem hagytak neki békét. Hiába no, sokak szerint az évszázad legjobbjának Katalónia fővárosa, a második otthona. Akit Josep Luis Nunez egyszer - biztosan a Real bajnoki címe okán - kirúgott, annak nincs visszaút. De Johann az külön kategória. O az egyetlen aki újra jöhetne, ha akarna, de... Jobban derogál neki ez a mostani szaktanácsadó-súgó szerepkör. No, meg az ilyen szakkommentátori szerepkör, mint a mostani. Az ezredfordulónak szóló tablóképek „nyersben" már készek. Lassan villódzó fények, egyre erősödő hangorkán. Amiben egy valaki képes rendet vágni korra, nemre, szurkolói elkötelezettségre való tekintet nélkül. Az üdvrivalgást látva, hallva megkockáztatom, hogy Rivaldónál, Figónál, Kluivertnél is népszerűbb Katalóniában. Monserat Caballié, az olimposzi magasságon éneklő hölgyemény, művészetéről csaknem Domingos-i magaslatokban beszélnek. Élőben Barcelona himnuszával - mint anno 92-ben az olimpia nyitó és záróünnepségén a másik barcelonai stadionban a Monjuc-ban aztán stadionkivetítőn a feledhetetlen emlékű Freddie Mercury-vel énekel. Miközben odalent sportünnepélyt prezentálnak a helyi iskolások, díszletként hordozzák Barcelona ismert nevezetességeit. Tiszta őrület, ez kérem, miközben a játékoskijáróban már ott toporognak - néhány percre eljelentéktelenülve az állítólagos főszereplők. Bálint György /Folytatjuk/ Igazi sportember. Aki szorgalmával és tehetségével sokra juthatna. Talán az első olyan magyar országúti kerékpáros lehet, aki tényleg olyan nemzetközi eredményt érhet el, ami párját ritkító, amit nem kel! magyarázni. Aki az év elején bejutott a profik előszobájába, aki végre egy picit forintosithatta volna azt a munkát, amit ebbe a sportágba beleölt. Tudjuk, hogy egy a pályafutására végzetesnek tűnő sérülés szertefoszlathatja az álmokat. A remény hal meg utoljára... Nos, eme filozofikus bölcselet jegyében pihen egy félévet idehaza Istlstekker János. Hátha majd novemberben az első megerőltetöbb száz kilométeres edzés után nem érez fájdalmat a gerincében, hátha van igazság aJöldön...?! Addig is muszáj visszazökkeni a civil szjérába. Es valahogy barátkozni azzal a gondolattal, hogy tényleg „ vége a dalnak. " Akár rémlátomás is lehet, hiszen Jánosunk élete a bringáról szólt. Biztosan akadnak civil végzettséget igazoló iskolai papírok, de az a mai magyar munkaerőpiacon megélhetés szempontjából mennyire konvertálható?!... Jánosunk eddig inkább a dicsőségért hajtott, és ő azon kevés élsportolók egyike, aki komolyan tudta venni, hogy a január már újra Olaszországban köszönt rá. De ha mégsem?! Pályajutása, élete nagy krízisében, azok akik szerették, elismerték, kéretik, hogy álljanak majd melléje. Nem az a típus, aki könyöradományokra, elvtelen jótékonyságokra vár, de olyan, akit helyzetbe kell hozni... Nosztalgikus sztárparádé a show minden ízével • ... és a csúcsfoci még ezután jött