Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-30 / 21. szám

1999. május 30. f SZEKSZÁRDI VASARMP 15 V

endégem a Gemenc presszóban, Zsitvai János cukrász mester, akit a Gyermeknap alkalmából gyermekként és szülőként hívtam randevúra. *- Zsitvai, vagy ahogy becézve vják az Ön családját, Zsiti, az a név, amit Szekszárd városban kicsik és nagyok egyformán jól ismernek. Fogalom lett ez a név, minthogy az a minőség is, amely az Önök cukrászüzletéből kikerül. Milyen érzés viselni ezt a nevet? - Természetesen nagyon jó érzés, ugyanakkor mindig érzem a felelősséget is, hiszen a szüleim egész élete s most már az enyém is benne van abban a munkában, amelyről az embereknek ez a véleménye alakult ki rólunk. - Mennyire volt egyértelmű az, hogy követni fogja édesapja szakmáját? Ösztönözték, vagy saját elhatározás volt? - Gyermekkoromban, sőt amikor már főiskolára jártam sem izgatott, valószínű azért mert a sok ^Bunkát láttam benne. A szüleim najnali kelését, az ünnepek előtti óriási hajtásokat, s ennek a szakmának az összetettségét. Az eszemmel persze tudtam, hogy édesapám nagyon szeretné, s azt is, hogy nem szabad abbahagyni, amit ők megalapoztak. - A cukrászattól merőben eltérő végzettséget szerzett, a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolán, s mint diplomás mérnök, mégis a családi hagyomány folytatója lett... - Akkor már nős voltam, a feleségem és én is visszavágytunk Budapestről Szekszárdra. Az sem volt mellékes, hogy édesapám több fizetést ígért, dolgozhattam volna. - S elkezdte a cukrásziskolát mérnöki diplomával? - Igen! S ha valaki azt hiszi, hogy a „mesterem" elnéző volt velem, az téved. Szigorúbb volt velem, mint mással, határozott elvárásai voltak. Három év szakmai gyakorlat után cukrász szakmunkásvizsgát tettem, s nem sokkal később mestervizsgát. Akkor már éreztem, hogy jó döntést hoztam, hogy folytatni kell azt a hagyományt, amit a szüleim elkezdtek. - Mennyiben változott a sütemény, fagylaltkészítés azóta amióta Ön dolgozik? - Rengeteget. Mint mindenhol itt is sok minden gépesítve lett - itt jó hasznát veszem eredeti tanult szakmámnak - s természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy a hírnevet nemcsak megszerezni kell, hanem megtartani is. A választék, akár a süteményeket nézzük, akár a fagylaltokat az igényekkel együtt nőtt. Amire nagyon vigyázunk, hogy soha ne változzon az a minőség. - Május utolsó vasárnapján a gyermekeket ünnepeljük. Ön gyermek és szülő egyszemélyben. Mit tart a legfontosabbnak, amit szüleitől kapott, s amit saját gyermekeinek szeretne továbbadni? - A munka szeretetén túl a legfontosabbnak tartom, hogy tudjanak felelősséget vállalni tetteikért. Erre tanítottak engem, s szeretném, ha a gyermekeim hibát vétenek ne másban, ne a körülményekben keressék a hibát. - Ez valóban egy jó nevelési elv, azonban amint mesélte a 12 éves János, a 9 éves Péter és a 6 éves Dániel nevelése elsősorban a felesége „feladata", s ezt nemcsak azért, mert pedagógus a végzettsége teszi kitűnően. - A feleségem a családösszetartó. O viszi a fiukat az óvodába, iskolába, zeneiskolába. Ő az, aki bennünket „fiukat", az otthonunkat rendben tartja. Nem könnyű szerep, de ezenkívül még arra is jut ereje és ideje, hogy édesanyámmal együtt az üzlet könyvelésében, vezetésében is részt vegyen. - A következő kérdést és választ nem kívánta nyomtatásban látni bár meg sem tiltotta - úgy gondolom azonban hozzátartozik az Ön családjáról kialakult képhez. Rendezvényekre megkeresik Önöket... - Manapság már ez egy általános dolog. Nekünk is meg kellett határozni, ki kellett választani azt a kört, akinek a megkeresését vállalni tudjuk. így esett a választás a gyerek intézményekre, és az idősek intézményére. Ha megkeresnek egy-egy ünnepi alkalomkor számíthatnak ránk. - Térjünk vissza a gyermekszülő kapcsolatra. Ön befolyásolja majd fiai pályaválasztását? - Szeretném, ha addig tanulnának, ameddig csak lehet, s ha túl vannak az iskolákon, akkor döntenének. Ma még ott tartunk, hogy hol az egyik mondja, hol a másik, hogy cukrász lesz, ez persze semmit sem jelent. Azért bevallom, ha valamelyik úgy dönt, hogy folytatná a családi hagyományt akkor nagyon örülnék. - Tavasszal a Húsvét, a ballagások időszaka, télen a Karácsony, Szilveszter, a születés és névnapok, házassági évfordulók, s menynyi más ünnep az, amikor "Önökkel" az Önök keze munkájával ünnepelnek családok. Milyen érzés ezt tudni? - Jó érzés, hogy az emberek otthonában ezeken az ünnepeken ott lehetünk. Egy-egy nagy ünnepkor végignézni a feldíszített tortákon... Feledteti a munkát, a piaci viszonyok változását és mindent, ami kemény küzdelem ebben a szakmában, az újabb és újabb kihívásoknak való megfelelés. A jó érzés, ami megmarad: hogy minket választottak. -A családra visszatérve, a húga is követte az Ön példáját, s már önálló üzletasszonyként öregbíti a Zsitvai nevet... - Az Ő pályaválasztása egyértelműbb volt, mint az enyém. Szinte természetes volt, hogy követi a bátyját. Mindketten büszkék vagyunk arra, amit a szüleink létrehoztak, s arra, hogy folytami tudjuk, amit ők elkezdtek, megalapoztak. Ezért kell a maximumot nyújtani, hiszen a legkisebb hibával is csorbul az, amiért ők annyit dolgoztak. - Édesapja fél évszázada kezdte a szakmát, s három évtizeddel ezelőtt kapta meg azt az iparengedélyt, amivel a családi üzletet megnyitotta. Megünnepelték. - Együtt ünnepeltünk azokkal, akiknek mindent köszönhetünk, a vendégeinkkel, vevőinkkel. Szerettünk volna azzal a bizonyos jelképes 1 Ft-os fagylalttal megköszönni, hogy évtizedeken keresztül hűségesek voltak hozzánk, s reméljük azok a felnőttek, akik gyermekként hozzánk jártak, azok majd saját gyermekeiket is elhozzák, hiszen a fél évszázad alatt már három generáció elvárásainak igyekezett megfelelni a Zsitvai cukrászda. -Amihez szívből gratulálunk, s az elkövetkezendő évtizedekre kívánjuk, hogy a Zsitvai maradjon az, ami volt, a mi ünnepeink, „édes"perceink részese. Heti bölcsesség ,vA. legfontosabb dolognak tartom, hogy az ember vállaljon felelősséget a tetteiért. Ne a körülményeket, másokat okoljon a vele történtekért, hanem elsősorban magában keresse a hibát." /Zsitvai J./ Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala IKdi^élhdi^fi rmmdlc&'wm Gyermeknap A Zsitvai családban ünnepekkor, így a gyermeknapon is az ünnepi ebéd után tejszines csokis, vagy mogyorós torta kerül az asztalra, amely nemcsak a gyerekek, de az egész család kedvence.