Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-30 / 21. szám

10 S SZEKSZÁRDI YASAHWI* 1999. május 30. Demokratikus fordulat Napló a kelet-európai változásokról - alulnézetből (5) Elnézést kérek mindazoktól, akikről írtam és akikről nem. Én már mindenkinek megbocsátottam. 1989. január 16. hétfő A Lékai János szocialista koedukált középiskolai kollégium fiúrészlegéből stíröltük a Lékai János szocialista koedukált középiskolai kollégium lányrészlegét. Az épületkomplexum olyan volt, mint egy kétpúpú teve. A völgyben az étkezde, a két magaslat: a tyúkdúc meg a kanbarlang. (Emeletes barlang.) Átlestünk. A függönyök, szocialista, magyar függönyök lévén nem voltak alkalmasak az ablakok eltakarására. Kb. 30 centivel rövidebbre szabták őket a kelleténél, így kényelmesen ráláttunk a harmadikról, az első és második szint ablak alatti ágyaira. A matektanámő épp a geodézia-szakoktatóval kefélt, mikor nekünk - elvileg - szilenciumon lett volna a helyünk. De ha már ott csüngtünk az ablakokban, kedvességből eldúdoltuk nekik az akkor menő slágert „Húzd meg jobban, menjen a munka". A matektanárnővel egyébként nem tudtam hogy állok. Csíp vagy nem csíp. Az osztály jópofája voltam, és ő fiatal, kezdő pedagógus lévén, gyakran vette a lapot. Máskor meg ellenem poénkodott, leégetett az alsóbb éves lányok előtt. Szerencsére sosem voltam egy lelki toprongy, nem sokat meditáltam azon, ki miként viszonyul hozzám, és hogy a legtetszetősebb puncik miért nem nekem vannak kipárnázva. Hagyjanak játszani, szellemeskedni, ennél többre nem vágytam. Na meg írni, szervezni, nyüzsögni! Politikai „karrieremet" is a tollamnak köszönhetem. Elvileg még nem is voltam KISZ-tag, meg sem kaptam a tagkönyvemet, de mint a középiskola diáklapjának szerkesztőjét, máris beválogattak a vezetőségbe. Hivatalból, a központi ukáz szerint. Főiskolán ugyanígy. Újságot, rádióműsort készítettem, rendezvényeket szerveztem - a balekavatótól a valétálásig -, és rám húzták a KISZ-t. Az ő érdemeiként tüntették föl mindazt, amit én csináltam, hogy bizonyítsák létjogosultságát. 1989. január 17. kedd Szex keksz. Nagy ötlet. Nuni és kuki alakú sajtos ropogós. Mekkora üzlet lenne egy ilyen terméket piacra dobni Magyarországon! Volna, aki megcsinálná, volna aki megvenné, mégse menne a bolt. Nem a gyártással akadna gond, hanem az engedélyeztetéssel! Dolgozik a hivatal. Dolgoznak a hivatalok Magyarhonban. Azon fáradoznak, hogy minél kevesebbet kelljen fáradozniuk. Beadvány érkezik. Összebújnak a kobakok, és szorgoskodnak. De nem azon tanakodnak, hogy lehetne megoldani, hanem azon, hogy lehetne megúszni: eltusolni, átpasszolni. Elutasítják, megfellebbezik. A fellebbezőről kiderül, hogy a főnök keresztanyjának a húga. Most már komolyabban foglalkoznak az üggyel. Nem az ügy miatt, a főnök miatt. Úgy néz ki, hogy az elutasítás - véletlenül - helytálló. De találnak paragrafust az ellenkezőjére is. (Ez a magyar jog nagy erénye.) Helyben hagyják. Most a másik fél fellebbez. Elutasítják. Csúszópénz ide-oda. Bíróságra kerül a dolog. Idő, pénz, idegek. Miről is volt szó? Ser.ki sem emlékszik pontosan; már rég nem arról van szó. A lényeg, hogy kinek lesz „igaza". De miben? Ha előveszem a nyilvántartási térképet, és tologatom rajta Majzik Miklós magyar mérnök találmányát - a Majzik-háromszögpárt - leolvashatom a kérdéses távolságokat. A pontosság a térkép méretarányától függően 20-40 centi. Ciki, hogy a legtöbb birtokvita 10-20 centi miatt tör ki. (Persze nem ez az arasznyi dolog az eredeti ok, hanem egy másik arasznyi dolog. Az, hogy a szomszéd megdugta a beadványíró feleségét.) Ilyenkor a földmérő kimegy, és a 20 centis sávban mozgatja a kitűző rúdját. Jobbra-balra odaállítja a két perlekedőt, és amelyik vigyorog, arrafelé közelíti a rudat, a kihúzott mérőszalag mellett. Ha lekonyul a szája, kicsit vissza. Aztán az arcokról látja, mikor van jó helyen. Ez a pontos telekkitűzés elve. 1989. január 18. szerda Többminden zavar engem az írásban. Ezért olyan kuszáltak, félig megrágottak a gondolataim, kopárak, szóismétlésektől szenvedők a mondataim, stílustalan a stílusom. Zavar elsősorban az idő. Két aspektusból is. Először: az én időm, a 31 év. Ez egy átmeneti kor (akár a szocializmus) még bennem mozognak, de már nem olyan tisztán és egyértelműen a buzdító erők, energiák. Ugyanakkor, már nem vágyom annyira féktelenül az igazság kimondására, nincs meg az az eredeti, naivnak is, őszintének is nevezhető hit, lendület, szív, dac, falnak-rohanás^ Beszűrődött ezek helyére - a tudat táguló résein át - a józan megfontolás, a mér^ legelés, az elmélázás - érdemes-e? kinek? minek? - és a család előtérbe helyezése, féltése, az érte-miatta való lemondás, visszahúzódás, olykor gyáván, megalkuvó módon. Karinthy és Moldova is ugyanazt vette észre 30-35 éves korában: ilyenkor az ember már nemigen hall újat, legföljebb, ha maga mond. Zavar az idő másodszor: mert rövidek a napok. Munkából hazaérek 5 órakor. Vacsora, játék a gyerekkel, játék az asszonnyal; mindkettő gőgicsélni vágyik. Akadnak itthoni feladatok - világítás és fűtéstechnika, egyenesen a XIX. századból! - foglalkozni kell a maszek melókkal is - épületfeltüntetés, kitűzés, megosztás -, ha nem akarom, hogy a család a küszöböt rágja... És közben valamikor próbálok egy fél órát szakítani arra, hogy egymásba öltögetve a mondatokat összehozzam az aznapi feljegyzésemet. Beh szép is az irodalmi élet... Aztán zavarnak még a zajok. A gyerek, a tévé (egyik kikapcsolható, másik nem); tulajdonképpen végig háttér-televíziózás közben körmölök. Ismert, elfogadott írónak kéne lenni, akinek van lehetősége, pénze, csöndje, ideje, tehetsége és kedve az igazi alkotásra. Csakhogy ezek együtt sosincsenek jelen. A halhatatlanságnak szenvedés az ára. Wessely Gábor folytatjuk Aki e napló könyv alakban való megjelentetését támogatná, az erre szánt összeget szíveskedjék a Kézjegy klub 11746108-20006572 számú számlájára bejizetni! Ujabb fiókot nyitott a zombai Takarékszövetkezet Dr. Antal György elnök-ügyvezető igazgató A Zomba és Vidéke Takarékszövetkezet - mint az ország egyik legeredményesebb szövetkezeti pénzintézete ismét „nyitott ". Új fiókot Szekszárdon, a Kölcsey lakótelepen. Vendégünk, Dr. Antal György a szövetkezet elnök-ügyvezető igazgatója. - Elnök Úr! Milyen üzletpolitikai elképzelések irányították a szövetkezet vezetésének figyelmét ismételten Szekszárdra ? - Szekszárdon az elmúlt négy évben két fiókot nyitottunk, melyek minden előzetes várakozást felülmúlva beépültek a megyeszékhely pénzügy-, szolgáltatási vérkeringésébe. A pénzintézeti megmérettetés azt mutatja, hogy képesek vagyunk a városban is versenyképes pénzpiaci tevékenységre. Szövetkezetünk meghatározó piacfejlesztési koncepciója az, hogy viszonylag kis fiókokkal, de több helyen álljunk ügyfeleink rendelkezésére. E koncepció elősegíti a személyes ismeretségből fakadó bizalmi jelleget, ezáltal a testreszabott szolgáltatási ajánlat kialakítását. Bízom abban, hogy a megyeszékhely lakossága elvárásainak és bizalmának a harmadik fiókunkban is meg tudunk felelni, ezen fiókok munkája a Takarékszövetkezet egész tevékenységére meghatározó. - A szövetkezet eredményességére milyen hatással volt a városban való jelenlét? - A Takarékszövetkezet az elmúlt négy évben rendkívül eredményes gazdasági tevékenységet fejtett ki. Mérlegfőösszege megtízszereződött, megközelíti a 3 milliárdot, a tőkéje is közel tízszeresére növekedett. Ma már több mint négyezer magányszemélynek és több mint ezerötszáz vállalkozásnak vezetjük a számláját. A működési területünk községeiben a piaci részesedésünk meghaladja a 80 %-ot, Szekszárdon jelentős piacbefolyásoló tényezőként vagyunk jelen a lakossági üzletágban. E fejlődés úgy valósult meg, hogy eközben a dolgozói létszám mindössze megkétszereződött. Munkatársaim a folyamatos képzés eredményeként megfelelő felkészültséggel rendelkeznek. - Elnök Úr! Ön Tolna megye delegáltjaként tagja az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökségének. Hogyan látja a takarékszövetkezetek jövőjét ? - A Tolna megyei Takarékszövetkezetek a kor követelményeinek megfelelő, magas színvonalú, versenyképes pénzintézeti tevékenységet folytatnak, eredményeik alapján az országos élmezőnyhöz tartoznak. A pénzintézeti törvény előírásai azonban az önálló működést meghatározott tőkenagysághoz köti, melyből következően szükségszerűen egyesülési folyamatnak kell elindulnia. Ennek azonban a szuverén szövetkezetek önálló döntésein kell alapulnia. Meggyőződésem, hogy takarékszövetkezeteink megtalálják azt az optimális üzemméretet, amely fokozza eredményességüket és integrálódni tudnak a hasonló szervezeti viszonyok közepette dolgozó nyugat-európai pénzügyi szövetkezeti struktúrákhoz. folytatás a 11. oldalon