Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-30 / 21. szám

1999. május 30. * SZEKSZÁRDI VASAK Y\I» 3 Sokak számára mindössze egy feledhető hír volt a múlt héten, hogy átadták a fogyatékosok nappali foglalkoztató intézményét. Hogy a Babits utcában, a volt Dienes-házban, 10 millió forintos pályázattal? Szerencsére mi dolga vele?! Aki testileglelkileg ép, nehezen veszi tudomásul azt a másságot, ami ebben az intézményben a gyerekek-fiatalok arcán, mozgásán, beszédén azonnal látható, hallható. Kocsis Imre Antal polgármester intézményátadó megnyitójában utalt rá, hogy a nyugati világhoz mérten 30 éves lemaradásban vagyunk. Ott már akkor ^Prekedtek a fogyatékkal élők elszigeteltségét oldani, megszüntetni. Nálunk a napokban szavazott úgy egy falu népe: maradjanak csak intézetbe zárva. Nos, Szekszárd toleránsabb, elfogadták és akadtak segítők, akik megteremtették a nappali foglalkoztatót. A 20 férőhelyesre tervezett intézményben jelenleg 17 gondozott van. Máténé Poór Katalin intézményvezető gyógypedagógus elmondta, hogy a többség középsúlyos értelmi fogyatékos, egy részük elvégezte a foglalkoztatót. A 20 férőhelyesre tervezett intézményben jelenleg 17 gondozott van. Máténé Poór Katalin intézményvezető gyógypedagógus elmondta, hogy a többség középsúlyos értelmi fogyatékos, egy részük elvégezte a foglalkoztató iskolát, s azóta otthon, elszigeteltségben élt. Aztán olyanok is vannak, akik még tankötelezettek, velük teljesíteni kell a számukra előirt iskolai feladatokat is. Most folyik az ismerkedés, melynek során minden gyerekre egyéni fejlesztő programot dolgoznak ki. Az intézményben gyógypedagógus, pedagógiai asszisztens, óvónő, konduktor és öt szakképzett gondozónő látja el a feladatokat. Bár az értelmi fogyatékosok intézeten kívüli foglalkoztatása a megyében is megoldatlan, az intézménybe elsősorban szekszárdi gyerekeket vesznek fel. Orbán Istvánná oroszlánrészt vállalt abban a harcban, ami a nappali foglalkoztató megteremtéséért folyt. Akkor döbbent rá először az intézmény fontosságára, amikor lánya nyolcadikos volt, és felmerült a „mi lesz vele tovább?" kérdése. Az illetékesek segítséget, támogatást ígértek, bíztatták, hogy kezdje el a szervezést. Hogy mi történt ezután '99 májusáig, arról meséljen ő. - Elkezdtem a szervezést, és aztán pénzhiány és egyéb okok miatt nem tudott létesítményt adni a város. De már összejött egy kis csapat, akik kikerültek az iskolából, akiknek kellett egy hely. Velük a lakásomban kezdtem el 1997 szeptemberében foglalkozni. Nem jött oda mindennap foglalkoztató pedagógus, de nagyon sok segítséget kaptunk az ÉFOÉSZ vezetőjétől, Garainé Erzsikétől. Egy gondozónő is segített a munkában. A kis társaság együtt Elfogadják másságukat, segítenek nekik volt, kirándultunk, megünnepeltük a születésnapokat, készültünk a Mikulásra, karácsonyra, hajtogattunk, rajzoltunk. Amikor ez a lehetőség nyílott, hogy pályázat útján ezt a szép házat átalakítják, nagyon örültünk, hogy két év után végre lesz egy hely és egy közösség, ahol szakemberek és szakképzett gondozók foglalkoznak velük. És itt a létszám is bővíthető, nálam 6-8 gyerekkel már zsúfoltság volt. Nagyon várták a gyerekek, hogy mikor jöhetnek, első naptól kezdve szeretnek itt lenni. A szülők számára nagy könnyebbség, hogy tudják, jó helyre kerültek, itt szeretik őket, elfogadják a másságukat, segítenek nekik, hogy napról napra kihozzák magukból, amire képesek, segítenek, hogy ne felejtsék el, amit egyszer már küzdelmesen megtanultak. Szeretnek ide járni a gyerekek. És kell a szülőnek más? Nagyon jó, hogy Szekszárdon sokan vallják Máté evangéliumának gondolatát, amelyet Farkas Béla atya idézett a megnyitó ünnepségen, amikor Szilvási Géza lelkésszel együtt megáldotta az intézményt: „ Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert az Úr akarta, hogy éljenek." Udud Teréz Lehetőség a teljesebb életre -nappali foglalkoztató a fogyatékkal élőknekTörekednünk kell a fogyatékkal élők elszigeteltségének feloldására