Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)
1999-05-23 / 20. szám
10 , SZEKSZÁRDI TASARNAP 1999. MÁJUS 23. Képíró nagykövet Szekszárdról S zekszárd nagyköveteként BietigheimBissingenben járt Cseh Gábor, a megyeszékhely festője, hogy elfogadva a Szekszárdi Német Kisebbségi Önkormányzat segítségét, támogatását, bemutassa a képíró szemével látott testvérvárosokat. Cseh Gábor ugyanis 27 képet vitt a bissingeni városházán nyílott, április 25-től május 16-ig tartott kiállítására, amelyek közül négy olajfestmény és hat rají a megkapóan szép német város egy-egy részletét ábrázolja - az őszi látogatás és a nemrégiben látott tárlat közti idő alatt csak ennyire és jó néhány befejezetlen témára tellett -, tizenhét festmény pedig Szekszárdunkat mutatja be úgy, ahogy van, a maga szépségében. Legalábbis ezt mondta róluk a kinti értő közönség, akik igen nagy számban gyűltek össze a megnyitóra és személyesen, meg telefonon is keresték gratuláció szándékával a képírót. A rendezők ugyanis mindent megtettek annak érdekében, hogy világgá kürtöljék Cseh Gábor kiállítását. így aztán nemcsak a helyi németekkel, de a környékbeliekkel és a Szekszárdról elszármazottakkal, a kint dolgozókkal is találkozott. A Kölnben élő támogatója, Vesztergotnbi Endre nemcsak felkereste a művészt, hanem még tolmácsolásra is vállalkozott. Ugyancsak így járt, már ami a fordítást és a díszvacsorát illeti, a szekszárdi Kovács Ágnessel is, aki kint tanít. Cseh Gábor szívesen emlékezik vissza a vendéglátó családokra, köztük is az igenigen udvarias Walter Schittingerre, a frissen szerzett barátokra, ismerősökre és azt vallja, hogy a két város kapcsolatát a civil szervezetek és a magánemberek barátsága mélyíti majd el. Ehhez ő maga is hozzá kíván járulni azzal, hogy a szüreti napokra érkező barátait szeretettel fogadja majd. De addig, addig még elő-előjönnek az emlékek. A kinti Rózsa Hotel képe fel-felvillan, ahol Kovács János mesterszakács főztjének hírére állandó telt ház volt. Mi sem bizonyítja jobban az érdeklődést, mint az, hogy kevésnek bizonyult a magukkal vitt „alapanyag". De felidéződik benne a városkörnyéken tett egynapos kirándulás is, ami rövid volt ugyan, de így is nyolc-tíz ecsetre kívánkozó témával kínálta meg. Ezek között van Bátaszék testvérvárosa, Besigheim, amit egyszerűen csak kis ékszerdoboznak nevez a művész, vagy éppen egy közeli templom gyönyörűen faragott szárnyas oltára. Megmaradt az őszi, úgy is mondhatnánk „anyaggyújtő" látogatás emléke is a szinte mindent kínáló áruházakkal - úgy fogalmaz Cseh Gábor: minden van, mint Amerikában felidéződik a nyolcvan tagú kórus képe, amint söreik mellett gyönyörűen énekelnek és élve az itthoni mindennapokat, az is gyakran eszébe jut, hogy a német polgár, a német nyugdíjas a jövedelméből jól meg tud élni és évente egy külföldi útra is futja neki. Sokat, Cseh Gábor műtermében Jellegzetes szekszárdi utcakép nagyon sokat kéne a nyugdíjakon és a jövedelmeken emelni Magyarországon - fogalmazza meg igen gyakran -, hogy Európa felé haladva a német ritmust fel tudjuk venni. És amikor eddig jut a művész, megkeseredik a szájíze... Úgy mondja, negyven év alatt most kért először a várostól támogatást négyszázezer forintot, hiszen a költségei kiviteli engedély, képkeretek, csomagolástechnika, vámcTl tatás, fotóztatást - őtszá^ hatvanezer forintra rúgtak. A művelődési bizottság pozitívan állt a dologhoz - hangsúlyozza - soron kívül tárgyalta a beadványát és százezer forinttal támogatta, de ha nem segít a Szekszárdi Német Kisebbségi Önkormányzat és egy barátja pénzzel, akkor nem tudott volna kimenni a testvérvárosi kapcsolatok tízéves jubileumára rendezett hétre kiállítani. Még szerencse, hogy két festményét megvették odakint, mert így csökkent a hiánya, a kiadása. Azt tartja tragikusnak a művész, hogy egy olyan léptékű városban, mint Szekszárd, 3,6 millió forint jut a kulturális alapba, amire aztán 74-en pályáztak... A szekszárdi nagykövet most újra a festőállvány mögött áll, s miközben a város értékeit „írja", menti, eszébe jut a kinti polgármester, List úr meghívása, az tudniillik, hogy szeretnék, ha a kapcsolatok huszadik évfordulóján ismét kiállítana Cseh Gábor. Miért ne? Addig már nincs egészen tíz év vissza...
