Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-09 / 18. szám

16 A SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999. május 8. A barátság 10 esztendeje Egy évtized telt el azóta, hogy Bietigheim-Bissingen és Szekszárd első embere- Manfréd List főpolgármester és Kovács János tanácselnök- aláírta a testvérvárosi kapcsolatról szóló dokumentumot. Ez idő alatt a hivatalos találkozók mellett a két város civil szervezetei felvették egymással a kapcsolatot. Turista és kulturális csopor­tok látogatnak évek óta a másik városba, melynek hatására örök barátságok köttettek. Gazdasági oldalról vizs­gálva a kérdést, ez idő alatt 110 millió forintnyi támogatás érkezett Németországból. Azt már számon se lehet tartani, a különböző szervezetek milyen támogatásokat tudhatnak magukénak. A virágzó kapcsolat kialakulá­sáról és jövőjéről vallanak az akkori és mai városvezetők és a népcsoport képviselője. gesztusként minden idelátogató csoportot a hivatalban is foga­dunk. Nincs másról szó, mint­hogy szeretnek idejönni. - A kapcsolat felvétele idején arról volt szó, hogy segítséget kaphatunk az uniós csatlakozás­hoz. Ez ma már kézzelfogható kö­zelségben van. Mi az együttműkö­dés lényege a jövőben? ^^ K.I.A.: Valóban ma már n^n ez a kérdés, nincs szükségünk az Unióba jutáshoz szükséges segít­ségre. De a kapcsolatrendszer működik. Hiszen Manfréd List nem csupán a város főpolgármes­tere, hanem a törvényhozás tagja is. így hát egy-egy. tárgyalás ered­ménye ezen a kapcsolatrendsze­ren keresztül sokkal magasabb szintekre is eljut. Egyre többször esik szó a gazdasági szintű együttműködésről. Nekem meg­győződésem, hogy nem a pénz dominál egy ilyen kapcsolatban. Még akkor is így van ez, ha az évek során jelentős támogatást kaptunk. Nem is beszélve az egy­házi szervezeteknek vagy a Né­met Színháznak nyújtott segítség ről. E mellett nem szabad me^^P ledkezni a civil szervezeteknek nyújtott hatalmas segítségről. Természetesen a gazdasági kap­csolatoknak erős hangsúlyt kell Kovács János -Hogyan jöhetett létre abban a politikai közegben Szekszárd szá­mára egy negyedik testvérvárosi kapcsolat? -Kovács János egykori ta­nácselnök: Kétségtelen hátrány­nyal indultunk, hiszen akkor az, hogy volt már a városnak „euró­pai kapcsolata" hátrányt jelentett. Csak hát az akkori német-magyar nagypolitika hatása kapóra jött számunkra. Németország szorgal­mazta, hogy minél több települé­sének legyen magyarországi kap­csolata. Erezhető volt a politikai változás szele, hiszen csupán fél évvel voltunk a határmegnyitás emlékezetes eseményétől. A nagypolitikát akkor irányító re­formerek számára pedig már tisz­ta volt a kép, hogy Európa felé benyújtott igényeink- német tá­mogatással- sokkal inkább értő fülekre találnak, mint e támogatás nélkül. Másrészt az is szerepet játszott Bietigheim kiválasztásá­ban, hogy a Magyarországról ki­települtek jelentős része Baden­Würtenberg tartományban telepe­dett le. így az itthoni németek és a kinti magyarok is támogatták ezt a kapcsolatfelvételt. - A őshonos németek és a ma­gyarországi németek kapcsolata is segített? - ifj.Hepp Ádám a Német Ki­sebbségi Önkormányzat alelnö­ke: Feltétlenül. Nekünk akkor még nem volt egyesületünk sem, csak az általunk baráti körnek hí­ifj. Hepp Ad ám vott szervezett működött. A köz­vetlen létrejöttben nekünk nem volt szerepünk; ám a kapcsolat formálásában annál jelentősebb. Mi egyfajta ajándéknak tekintet­tük, hogy az akkori városi vezetés számított ránk. A kezdetekkor se­gítség volt, hogy volt német cso­port, énekkar, akik ismerték a da­lok teljes szövegét. Olyan barát­ságok szövődtek, amelyeket az ember csak kívánni tud magának. - Mennyire volt ez német-né­met kapcsolat? i.H. Á: Semennyire. Ez mindig is Bietigheim és Szekszárd kap­csolata volt. Ebben a civil szerve­zetek együttműködésében szere­peltünk mi is. -Hogyan fogadták a magyar politikai változásokat Bietig­heimben? Kocsis Imre Antal polgármes­ter: Hosszú ideig csend volt. Kint vártak, hiszen semmilyen szinten sem volt meg a tanácsrendszer és az új önkormányzat között a kon­tinuitás. Ekkor úgy látszott ez a kapcsolat elveszik számunkra. Majd egy esztendő telt el, amikor egy építész delegáció látogatott ki tanulmányozni a szeméttelepet. Ám ez sem volt hivatalos látoga­tás, hiszen nem volt az utazók kö­zött városi vezető. 1991 -et írtunk mikor úgy döntött a közgyűlés, utazzon ki egy három fős delegá­ció és kösse össze az elszakadt szálakat. Nem tudták kint, mi ho­gyan viszonyulunk az előző veze­Kocsis Imre Antal téshez. Addig amíg nem tisztáz­tuk ezt a helyzetet, és nem ma­gyaráztuk el a tanácsi és az ön­kormányzati rendszerből adódó különbségeket, kínos volt a szitu­áció. Ám amint tisztázódtak a dolgok, elkezdődött a kapcsolat­felvétel. Gyakorlatilag innentől datálható újra az együttműködés. i.H.Á: Természetesen ez alatt az idő alatt is jöttek turistacso­portok, és tudomásom szerint fennmaradtak a különböző szer­vezetek által már kialakult kap­csolatok is. K.I.A.: A Bietigheimiek ma is jelentős részben turistaként ér­keznek Szekszárdra. Úgy számo­lom, eddig megközelítően 4000­en fordultak meg itt. Természetes A szekszárdi címer leleplezése 1989-ben <

Next

/
Oldalképek
Tartalom