Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-04-25 / 16. szám

1999. április 25. SZEKSZÁRDI WS\HV\I» 15 Vendégem a Gemenc Presszóban Varga Zsolt zász­lós, a Szekszárd Városi Rend­őrkapitányság Bűnügyi Osz­tály Megelőzési Alosztályának nyomozója, aki a rendőrök védőszentjének, Szt. György­nek napján veheti át Tolna megye rendőr-főkapitányától, Bátorfi György ezredestől törzszászlóssá való soron kí­vüli előléptetését. - Először is szívből gratulálok Önnek, s minden kollégájának, akik kitüntetést kaptak. Egy-egy ilyen ünnep, állomás jó alkalom ar­ra, hogy kicsit visszatekintsen az ember. S miután Ön még nagyon fi­atal a visszatekintés nem lesz nehéz.... Tolnai származású vagyok, szü­^Rn köztisztviselők, iskoláimat Tol­nán, illetve a palánki Mezőgazdasági Szakközépiskolában végeztem. Érettségi után, katonaság előtt sofőrködtem, s 1993. óta dolgozom a rendőrségen. - Gyermekkori álom volt, vagy felnőtt fejjel döntött e mellett a hiva­tás mellett? - A családnak volt egy kedves is­merőse, aki rendőrtiszt volt, sokat mesélt, beszélgettünk, s akkor dön­töttem el, hogy rendőr leszek. - Milyen állomásokat járt be a je­lenlegi beosztásig? - A Szekszárd Városi Rendőrkapi­tányság Közbiztonsági Osztályán kezdtem járőrként. Elkezdtem folya­matosan tanulni; először tiszthelyet­tesi iskolát, majd a rendőr zászlós képzőt végeztem el. Ezt követően ^Mkeresett a Bűnmegelőzési Osztály ^fcetője, hogy dolgozzam az alosztá­lyán, mint nyomozó. Az 1996-os esz­tendőt már ott kezdtem, 1998-ban vé­geztem Budapesten egy bűnügyi szaktanfolyamot, ahol speciális isme­retekre tettem szert. A következő cél a főiskolai diplo­ma megszerzése, amely felé már az első lépéseket megtettem. - Hét év van Ön mögött a rendőr­ségen, felét járőrként, felét nyomo­zóként dolgozta le. Ilyennek képzel­te a rendőrséget, amikor még „kint­ről" szemlélte, illetve a beszélgeté­sekből hallotta? - Minden más - kívülállóként nem lehet belelátni -, azonban ezt a másságot nem feltétlenül negatív formában értem. Ami igazolódott az, hogy bentről és kintről is mozgal­mas, változatos munka. Az volt a járőrözés is, a nyomozói munka pe­dig főleg. - Mi minden tartozik Önökhöz? Természetesen ezt a teljesség igénye nélkül kérdezem, hiszen úgy gondo­Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Szent György A keresztényüldözés egyik vértanú­ja. Nevéhez fűződött a mondák és nép­mesék sárkányölő alakja. így vált Szent György a győzelem védőszentjévé. A képzőművészet sokszor ábrázolja, mint sárkányölő lovagot, híres ábrá­zolása a Kolozsvári testvérek Szent György szobra a prágai Hradzsinban. Ünnepe április 24 én - Szent György napja - ősi tavaszkezdő nap Európában, főleg a mérsékelt éghajlatú részen. Sok magyar népi babona, szo­kás fűződik hozzá. A rendőrök védő­lom, vannak gyakrabban és vannak évtizedenként egyszer előforduló ügyek? - Mindent csinálunk, minden ügy más és más, sőt még az azonos ügyek is mások. Párat címszavakban említenék: nemi erkölcs elleni bűn­cselekmények, erőszakos bűncselek­mények, sorozat jellegű bűncselek­mények, eltűnések, rendkívüli halál­eseteknél vizsgáljuk, hogy az állam­igazgatási eljárás szabályai szerint történt-e a kivizsgálás, történt-e ide­genkezűség. Aztán a manapság ki­emelt területek, a prostitúció és kábí­tószer. - Elég eltérő a lakosság vélemé­nye, megítélése a rendőrségről. Ön­nek mi ezzel kapcsolatban a tapasz­talata? - Nagyon egyszerű. Azok az em­berek, akiket sérelem ér, s segítséget várnak tőlünk, azok szeretik a rend­őrséget, de csak addig, amíg bajban vannak. Egyébként a megítélés vál­tozott, nem véletlen, hiszen az utób­bi években sok fiatal és jól képzett szakember került az állományba. - Mit szólna Ön szerint egy ma­gyar állampolgár, ha a rendőrség úgy intézkedne nálunk, mint mond­juk Amerikában? - Fel lenne háborodva. Sajnos ma még mindig az a felállás, hogy a rendőrtől félni kell, pedig nem a rendőrtől kell félni, hanem a bűnö­zőktől. Külföldön, főleg a nyugati orszá­gokat nézve az a tapasztalatunk, hogy ott már gyermekkorukban arra nevelik az állampolgárokat, hogy a rendőrség érte van, őt védi, s ha bár­mit kér, bármilyen formában az az állampolgár érdekében történik. - Pedig úgy tűnik, hogy manap­ság a rendőrség munkájához min­denki ért, mindenki beleavatkozik, mindenki kritizálja.... - A magyar állampolgárok na­gyon jól tudják a jogaikat, annál ke­vésbé a kötelességeiket. Nem is akarják tudni! Természetesen, ami­kor ilyen élesen fogalmazok, mindig szeretném hozzátenni, hogy tisztelet a kivételnek, akik látják, hogy a ma­gyar rendőrök milyen mostoha kö­rülmények között, mennyi fizetésért végzik munkájukat. Haragszom azokra, akik nem ér­tik, hogy a rendőr ha kimegy az utcá­ra, őt védi. Nekünk nem kell a véde­lem, ott van számunkra a gumibot, a pisztoly, ezek is csak a végső esetben és csak másodsorban magunk, első­sorban mások védelmében. - Ön szerint hogy lehet ezen a szemléleten változtatni? - Valószínűleg hosszú folyamat, ám egyszer el kellene kezdeni. Jónak tartom azt, hogy a gyermekkortól egy pozitív kép alakuljon ki a rend­őrökről, a rendőrségről. Aztán meg kellene ismertetni és betartatni - az emberekkel a kötelességeiket. - Van rendőr példaképe? - Ha most valami filmhős nevét váija tőlem, vagy valamelyik ma­gyar „sztár" rendőrt akkor csalódást fogok okozni. Nincs! Járom az utam, amit az ügyek, a saját lelkiismeretem diktál, a kollégáimmal elférünk egy­más mellett, senkinek a stílusát nem tudnám és nem is akarnám utánozni, magamra erőltetni. Azt szeretném, ha a saját egyéniségem érvényesül­ne. - Mostanában — ahogy mesélte — nemcsak a munkahelyén, de a ma­gánéletében is mozgalmas napok vannak Ön mögött.... - Életem pátjával házat vettünk ­amin még van tennivaló megszü­letett kisfiúnk, Varga Viktor, bor­zasztóan örültünk jöttének. Egyszó­val a gyerek cseperedik, a ház épül­get, a diploma folyamatban. - A napokban pedig újabb öröm­hír érte.... Mire ezek a sorok megje­lennek már túl lesz az ünnepségen, s egy csillaggal több jelzi a rendőr­fokozatát. Milyen érzés volt meg­tudni? - A zászlós iskola után kiváló ta­nulmányi eredményemért már kap­tam soronkívüli előléptetést, aztán kétszer pénzjutalomban is részesül­tem „Jó munkáért" címmel. Ez a Szt. György napi előléptetés soronkívüli volt, s ezért természetesen meglepe­tés és öröm is számomra. - Mit csinál Varga Zsolt, amikor nem nyomoz? - Nagyon szeretem a természetet, - erdő, víz, homok... Tolnai vagyok, az őseim a vízen nőttek fel, a horgá­szást hagyták rám - mint a világ leg­jobb hobbyját - örökül. A természet számomra minden formában, min­den időben, itthon és külföldön pi­hentet, kikapcsol, gyönyörködtet. - Főzi is a halat, vagy csak fogja? - A halfőzés a nagymamám, illet­ve az édesapám „feladata". Istenien főzik mindketten, s nagymama ter­mészetesen maga gyúlja hozzá a tésztát. Hála Istennek olyan kiváló emberek a szüleim, hogy ha még egyszer születnék, akkor is ilyen szülőket kívánnék magamnak. - Köszönöm a beszélgetést, még egyszer gratulálva kívánom, hogy Szent György vigyázzon Önre és minden rendőrre, hogy aztán ezt Önök is megtehessék velünk. IKmwéJhm^ü

Next

/
Oldalképek
Tartalom