Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-04-04 / 13. szám

12 • SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999. április 11. Akire már a boxvilág is felfigyelt A profi box „hercegének" titulált Prince Nosseem Hameddel Shefield-ben. Ahogy érlelődik „Kokó" /alias Kovács István/ frenetikus box sikere, ennek megfelelően alakulóban egy a sportág szintén profi változatához kötődő menedzseri karrier is. A tömegkommunikációs érdeklődés homlokterébe került egy szekszárdi fiatalember. Mégpedig a szekszárdi Rácz Félix, akit olvasóinknak már nem szükséges bemutatni. A honi éledező profi ökölvívás nagyköveteként ismerik, elismerik a sportos eleganciájú ifjú menedzsert, akit időnkénti kontinensek közötti repkedései, legújabb divatot precízen követő öltözködési szokásai okán a korosztályán kívüli és belüli berkekben irigyelni is lehet. Mert még csak 26 éves..., és már ott tart a saját szakterületén, ahol mások optimális esetben is csak bő egy évtizeddel később. Mintegy varázsütésre érdekes lett az elmúlt napokban azok számára is, akik eleddig egyfajta irigységnek nevezett emberi gyarlóságból, vagy csak felületes vizsgálódásból a kelet-európai úgynevezett szegény box felkent papjaként emlegették. A kapcsolatrendszere, tevékenységének nemzetközi visszhangja annullálja az ebbéli véleményeket. - Innentől új fejezet kezdődik a menedzseri pályajutásában, életében? - Nem hinném..., de konkrétan mégis mire gondol? - Arra, hogy a legközelebbi angol vagy amerikai tanulási lehetőséggel is kecsegtető ajánlatra egyszerűen nem mondhat majd nemet... - Ebben biztosan téved. Nem akarok letérni az eddig megtett útról. Én innenMagyarországról, ebből a szekszárdi edzőteremből akarom továbbépíteni magam és a klubot. Ez a nagy kihívás, hogy innen apám edzői-szakmai munkáját felhasználva megcsináljuk a magunk „Universumát", hogy a még irigyelt német sztárklubot említsem. - De Ön Londonba vagy Párizsba költözve, különböző istállóknak dolgozva néhány év alatt magyar viszonylatban akár dúsgazdagnak is számitana. Már abból a kapcsolatból produkálhatna, amit Közép-Kelet Európában és Afrikában megszerzett... - Nézze, nem biztos, hogy boldog embernek érezném magamat attól, ha mondjuk garantáltan 2-3 ezer dollár vagy font lenne a fizetésem, de a rideg meccsszervező, az angol francia és német nagyságok alárendeltségében, kiszolgáltatottságában, háttérbeli peremberként telnének a napjaim. A bankszámla mindenekfeletti duzzasztása, a luxus vagyontárgyak gyűjtése nem direkt életcélom. Ha úgy tetszik elemi lelki szükségletem, hogy közvetlen környezetem, a népem ismerjen el, ha valami olyat tettem. Lehet, hogy a Daily Mirror tekintélyes angol lap is megemlítené a nevem, valamilyen apropóból, de nekem egy még jó értelemben vett hiúságból is fontos, hogy idehaza reflektorfénybe kerülhetek. Fontos, hogy a Szekszárdi Vasárnap újabb cikke után olyanok is odafigyelnek majd rám, akiket-amit csinálok az különösebben nem érdekel. Másrészt pedig azért sem megyek külföldre, mert apámat, nem hagyhatom magára, a szakosztály, a klub menedzselése megoldatlan lenne. Én neki köszönhetek tulajdonképpen mindent. Ha ő ebbe a buktatókkal teli világba, amit a profi box nagy cirkuszának is nevezhetünk nem vág bele magyar úttörőként, nem hisz benne, hogy sikerülhet, akkor én beszélhetek négy nyelven, de biztosan nem jutok el idáig. Egyéni érvényesülésem érdekében nem kockáztathatom azt, hogy az Unió Box Team esetleg átmegy vegetációba, nem teszi meg azokat a nagy lépéseket nemzetközi elismertetése terén, ami már most benne van. Tudom, van fax telefon. Internet, adott lenne a távirányításos menedzselés, de... úgy érzem, hogy a menedzserek jellemző alaptípusától merőben különbözöm, ami további vagy későbbi sikerességem záloga lehet egyben. Engem nem csupán a meccsszervezés, és a benne rejlő kölcsönösen előnyös üzleti lehetőségek érdekelnek. Ott akarok lenni a műhelyben, közvetlenebb, emberi és szakmai kapcsolatokat kialakítani velük, a box művelőivel. S ezekből az információkból felépíteni egy menedzselési stratégiát. Ez emelhet a csupán „meccsmaker" menedzserek fölé. - Önre a WBU - figyelt fel, nevezetesen John IV. Robinson, a szervezet nagytekintélyű elnöke. Mint menedzser jóllehet kinőtte ezt a szervezetet, ám menő versenyzői még csak ennél a világszervezetnél szólhatnak bele érdemi kérdésekbe. Feloldható ez az ellentmondás? - Hiszem, hogy igen! A krónikus tőkehiány ellenére azon dolgozunk, hogy előbb-utóbb megcsináljuk a teljes Közép-Kelet Európát átfogó szuperklubot, a mi universumunkat, amelynek reményeim szerint olyan versenyzői is lesznek, hogy a mai három legnagyobb világszervezet a WBA, WBC és WBO eseményein is ott lehetnek. Ám arra is van esély, hogy a WBU is belépjen a még szűkebb elitbe. Robinson úr a hónom alá nyúlt, viszonzásul a WBU további nemzetközi rangjáért is dolgozom. - Egy rögtönzött sztárleltárt kérnénk, akikkel találkozott, akikkel van kapcsolata, akik az utcán, ha szembejönnének Önnel, bizton megismernék. - A menedzserek közül a német Klaus Peter Kohl, Cedric Kushner, Frank Wahren, no és Frank Malone, akit Lennox Luis menedzsereként ismer a világ. A versenyzők közül szerénytelenség nélkül mondhatom sok van. így csak kettőt említek: Roberto Durant, és a Magyarországon is roppant népszerű, angol csodagyereket Prince Nassim Hameedet, akivel Shefield-ben hozott össze a jó sors. - Ezek szerint nem okozna gondot, hogy az újabb Luis Lennox - Evander^^ Holgjield nehézsúlyú világbajnoki döntőre jegyet szerezzen magának La^^k Vegasba. - Valószínűleg Malone segítene. De csak azért, hogy Jack Nicolson vagy Silvester Stallone közeléből nézhessem a meccset, nem törekszem a helyszíni szemlére. Ám, ha ott olyan kisebb kaliberű menedszerrel is találkozhatnék, akivel tárgyalhatnék magyar bokszolok amerikai fellépéséről, már is tárcsáznám Malone-ét. Bálint György Katona: „Más optikán kéne nézni Koszovót, a háborút!" Óvóhelyen a szekszárdi jugók családtagjai Nem csoda, ha csak kényszeredett mosoly fút át arcukon, és gondolataik elkalandoznak, tekintetük üveges. A Ferropatent SE jugoszlávjainak és a magyar - jugó trénerének, Katona Sándornak bőrében bizony nem szeretnénk lenni... Minden hír egy rezdülés, minden repülőgépzúgás egy baljós előjel, minden pozitív visszajelzés maga a Kánaán. Merthogy szeretetteik odaát vannak. - A kisebbik fiamat még a háború kirobbantásának napján sikerült áthoznom, itt van velem, de a nagyobbik és a feleségem a házunk pincéjében napi 10-12-órát tartózkodnak. Hiába no, Zombort már a kezdeti bombázások^^ meglegyintették, őrületbe kergető események történtek - mondja roppant^^ szomorú szívvel a Ferropatent SE vezető edzője Katona Sándor. - Gondolom, naponta többször is telefonálnak. Két játékosa Jaszmina Petrovics és Ninoslava Popov miképpen dolgozza fel a történteket? - Szükség van erős jellemvonásokra. Jaszminának azonnal bevonultatták a fiú testvérét. Nina szülei pedig az Újvidéket elérő kezdeti borzalmak, bombabecsapódások után elköltöztek egy kisebb faluba. Bizonyára a biztosabb óvóhely miatt. A nővére az Macedóniában van, ott kézilabdázik. A körülmények, és a lehetőségek ismeretében teszik a dolgukat a csapat jugoszláv játékosai. Mi mást is tehetnének? - A jugoszláv világhírű sportolók messzemenően elítélik a Nato-t, Mijatovicsék az olasz és a spanyol bajnokságban egyfajta demonstrációként nem lépnek pályára a hétvégén. Mit mond egy magyar-jugó tréner, aki sok szállal kötődik ide is, oda is? - Ha a történelmet tisztelem és árnyaltan elemzem, akkor nem mondhatok mást, mint az „echte" jugoszláv Mijatovics, Mihajlovics, Szavicsevics, vagy a kosaras, Divac... agresszióról van szó a NATO részéről. A jugoszláv bánásmód, az már valaminek a következménye, amit a híradások elhallgattak és most tesznek róla említést. No, de hagyjuk a politikát, illetve mégse. Mert látok aggódó magyarokat egy esetleges jugoszláv agresszió miatt. Megint csak a történelmet tessék segítségül hívni: milyen remek volt például a két ország viszonya, amikor Magyarország egy tömbhöz, Jugoszlávia pedig az el nem kötelezettekhez tartozott. Üzenem: most se fájjon a feje senkinek magyar földön a jugók miatt! SPORT *SPORT 'SPORT 'SPORT 'SPORT *SPORT *SPQíRT "SPORT "SPORT *SPORT *SPORT