Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-21 / 11. szám

1999. március 21. * SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Megszívlelendő bölcsességek Soha ne siettessük a görögöket, náluk ez rossz modorra vall. A halk beszéd, a barátságos viselkedés a jó modor jele. Sikert aratunk, ha megtanulunk pár görög szót. Szigorúan veszik a délutáni sziesztát, legyünk erre tekintettel. Elegáns helyen nem illik aludni, viszont utcasarkon, piacokon szokás. S végül kedves férfi utazók: ha megszólítunk egy szép görög lányt, illik azonnal bemutatkozni. T~y r -a r jr r erjiakrol, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala JKdfcpéDa&zü vr<mmdl<s^r&' Heti könyvajánlat Görög szigetek A Cartographia kiadásában megjelent könyv az immár 27 kötetet tartalmazó sorozat része. Az üdülni, utazni vágyó átfogó képet kap a szigetek történelmi áttekintésétől, a helyi szokásokig, az éjszakai élettől gyermekprogramokig, az időjárástól a vásárlási lehetőségekig minden fontos részletről. Érdemes felkészülten utazni, mondják a „profik", így sorra csak kellemes dolgok érik az embert. (50-es melletti könyvpavilon) Vendégem a Gemenc presszóban Kovács Zoltán, Szekszárd város egyik közismert utazási irodájának igazgatója, akivel arról beszélgetünk, mi min^knben változtak - változhattak - meg az utóbbi három évtizedben utazási szokásaink. „Gyermekkori álom volt az utazás!" - Akkor kezdte ezt a szakmát, amikor még nem volt „divat" világot látni. Illetve nagyon keveseknek adatott meg a tehetőség, hogy lássa, mi van az országhatáron túl - A szakmát a szekszárdi VOLÁNnál kezdtem, ahol végigjártam a ranglétrát, s bizony több mint három évtizede, hogy az AKÖV akkori igazgatójának kérésére elvállaltam az idegenforgalmat. Az a döntés meghatározta az életemet, s egyben elkezdhettem megvalósítani gyermekkori álmomat, ami mindig az utazással volt kapcsolaMi mindent kellett tudni abban a munkakörben ? - Különböző szakiskolákat végeztem, s a legfontosabb volt, megtanulni az idegenforgalmat. S talán egy kicsit mint minden hivatásban, ahol emberekkel foglalkozunk erre is születni kell. A „hőskorban", ainikor még nagy esemény volt eljutni a szomszéd országokba is, szerencsére munkahelyi támogatást élvezhettek a dolgozók, sokan ,akik sajáterőből ezt sosem tudták volna megoldani, azoknak csoportos utazást szerveztem. Ezeknek az utaknak az egyik része egy remek buli volt, együtt a kollégákkal - szép látványos utak voltak. Másrészt bevásárlóutak, amelyek 1-3 napig tartottak és kielégítettek egy másfajta igényt is, hiszen akkoriban még nálunk sokmindent nem lehetett kapni. Az autóbuszok és a vonatok persze közel sem voltak olyan kényelmesek mint ma, de akkor ez másodrendű dolog volt. -A munkahely által szervezett utakra jómagam is hálás szívvel gondolok, hiszen sok-sok családos embertársammal együtt, valószínűleg magánemberként nem sikerült volna eljutni a környező országokba. Ma viszont minden másként van. Ön saját irodáját vezeti, s mi utasok bárhová mehetünk a világban, ha pénzünk van... „A szunnyadó igények felszínre kerültek". - A több mint két évtizedes tapasztalatot 1992 óta magánvállalkozásban kamatoztatom. Az irodánk családi vállalkozás, a lányommal Kovács Ágotával együtt dolgozunk. Ehhez a kezdéshez csak egy mondatot még: előbb kellett volna kezdenünk. Visszatérve arra, hogy elindultunk világot látni... Először a nyugati utak közül a bevásárlóutak: Bécs, Velence lendültek fel. Ezeket az utakat sosem felejtjük el, hiszen szörnyen fárasztóak voltak. A tengerpart akkoriban Bulgáriát jelentette, illetve Szocsit, Jaltát a jéghideg tengerrel. A nagy változás az 1980-as évek végén következett be, amikor a szunnyadó igények felszínre kerültek, s a magyar turista elindult... A homokos forró tengerpartra, látni akarta Afrikát, a sivatagot, síelni olyan helyen, ahol hó és felvonó is van, Párizst, Londont végre ríemcsak képeslapon látni. Szembe állni Mona Lisa képével, hallgatni a Big-Ban játékát, látni, résztvenni azon a sok-sok eseményen, fesztiválon, kiállításon, karneválon, amiről eddig csak hallott és álmodozott. Ezek az utak természetesen már repülőutak voltak, illetve a közelebbiek kényelmes modem autóbuszos, vonat utak. „Mindenki másért utazik" - Igényeink, álmaink, praktikusság, vagy divat szerint választunk-e mi magyarok utat? - Minden megtalálható. Van, aki gyermekkori álmát kívánja megvalósítani, van, aki ismerősét szeretné lepipálni, van, aki keresi az egzotikumot, megint mások a történelmi helyeket. S természetesen vannak, akik „ragaszkodnak" ahhoz, hogy minden évben az éppen legdivatosabb helyen töltsék el a szabadságukat. Ami nekünk a kötelességünk, hogy ismerjük azokat az utakat, amelyeket kínálunk, hiszen a legszebb prospektusoknál is többet mond a szubjektív vélemény, a hitelesség, a tapasztalat, úgy hiszem nem tévedek, ha azt mondom, hogy ennek köszönhető az, hogy sok viszszatérő utasunk van. - Mostanában sokat hallani arról, hogy vágyunk megismerni északi nyelvrokonainkat... - A Skandináv államokba is elindult az utazás, Svédországba, Finnországba... A fenyő, a jó levegő, a nyugodt emberek, a festői látvány vonz bennünket. Főleg ha ezt az utat valaki hajón kívánja megtenni. „Van, aki több évig spórol egy útra" - Vannak olyan utazók, akik betérnek, s azt mondják, szeretnének valahová elutazni a világba, de nem tudják hová? - Sokkal többen mint azt bárki gondolná. Itt jön a mi igazi feladatunk. Hiszen ha egy utas pontosan tudja mit akar, akkor „csak" technikailag kell lebonyolítani az utazását. Ám ha nem tudja... Szerencsére Ágota lányomnak nagyon jó érzéke van az utasokkal való kapcsolatteremtésre. Kipuhatolni, hogy ki mire vágyik, hol érezné jól magát: a Görög tengerparton, vagy a Francia Riviérán, a történelmet elénktáró Egyiptomban, vagy a látványos, ám tőlünk távol álló és éppen ezért izgalmas Indiában, Japánban, esetleg Dominikában amit bibliai paradicsomnak is hívnak, illetve a fent említett festői szépségű Finnországban, vagy Horvátországban, ahol olyan kis szigeteket „nyitottak" meg, amelyek eddig el voltak zárva a nagyközönség elől. „A tenger valóban szép..." - Ön Tolna megyei születésű, négy évtizede él Szekszárdon. Még azok az emberek is ismerik, akik sosem utaztak, s talán - sajnos - nem is fognak. Benne él a város életében, közismert és közszeretetnek örvend. Kiválóan műveli szakmáját, mégis mintha valamit rosszul csinálna. Öreg Zsigájával rója a kilométereket, s úgy tűnik nem lett milliomos... - A pénzt amit az üzlet hoz, mindig újra befektetem. Kaposvárott új irodát nyitottunk, s tavaly ősszel a szekszárdi irodát is bővítettük egy jegy-irodával. Valóban nem lettem milliomos, de ezért sok minden kárpótol. Bejártam a világot, s elégedett utasokat látok visszatérni az irodánkba. Kell ennél több? Most, hogy itt ülünk a Gemenc presszóban eszembe jut, hogy ezen a helyen alakult meg a FUK, aminek Kaiser István volt a szülőatyja. Szeretném, ha lennének Szekszárdon ilyen klubok, s ha az ő utazásukat szervezhetném. - Miután régóta ismerem, tudom, hogy a hobbyjára egyéb időtöltésre felesleges rákérdeznem. Önnek nemcsak a hobbyja a munkája, hanem az élete is. Mi volt az Ön számára a legnagyobb élmény utazásai során? -Amikor először megláttam a tengert. S azóta mondom nyugodt szívvel utasainknak, hogy nem, nem olyan kék mint a képeslapokon, annál sokkal kékebb.