Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-21 / 11. szám

12 * SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999. március 21. SPORT *SPORT *SP0K r •,1'OHT *SPORT *SPORT *SPORT +SPORT 'SPORT 'SPORT *SPORT Dalmand Rt Top Center KSC Szekszárd Minden jobb lehet majd, ha jó a vége... A play off, vagyis a rájátszás előtt a KSC Szekszárd női csapata. Az az együttes, amely ebben a baj­noki évadban nem tudott markán­san meghatározóvá válni a közép­mezőnyben. Ezúttal elmaradtak a nagy riválisok elleni, a közönség érdeklődését felcsigázó bravúrgyő­zelmek, skalpokról egyáltalán nem lehetett beszélni. Legfeljebb a most jellemző langyos víz időnkénti fel­melegítéséről, amely a november­ben érkező zalai trénernek időnként sikerült. Például azzal, hogy ebben a pontvadászatban a Soproni Postás és a Zala Volán legyőzésére is ké­pes OSC-t r már némiképpen ösz­szeréndezett állapotában - négyszer is sikerült legyőznie a szekszárdi­aknak (kétszer a bajnokságban, ugyanennyiszer a kupában). Voltak elfogadható periodikák néhány nagy csapat ellen. De mindez ter­mészetesen a nyolcba kerülésre ke­vés volt. A hajó e tekintetben előbb elszállt: dupla vereség a Zala Volán és a Kecskemét ellen, edzőbuktató vereség Nagykanizsán. Az új tré­nernek, a férfi NB-I-ben már koráb­ban bemutatkozó Simon Zsoltnak akarva-akaratlanul is tűzoltó mun­kába kellett kezdenie. - Senki sem vitathatja, hogy nehéz helyzetben vettem át a csapatot ­jegyzi meg a ZTE-től érkezett tréner. - Addig, amíg a lehetséges riválisok már októberre összeállt gárdával léptek pályára, addig nálunk még a csapatépítés kezdeti időszakát éltük. Ekkorra érkezett az orosz bedobó, ekkorra került fizikális értelemben használható állapotba a másik kül­földi játékos, Szopelkina. Nem kívá­nok egyáltalán azzal foglalkozni, hogy előtte, illetve előttem mi volt, de a közös munka azért már éreztet­te hatását. De pechünkre az elkövet­kezendő időszakban nem találkoz­tunk olyan csapatokkal, akik ellen győzelmekkel javíthattunk volna helyzetünkön. Bár az OSC legyőzése azért visszajelzés értékű volt. - Szurkolói és szakberkekben is megoszlanak a vélemények, hogy ez a mai Szekszárd tudása, anyag­ereje alapján a nyolcba illő-e? - Én úgy gondolom, ha ez a mai keret már július 15-én együtt lett volna, akkor igenis reális a nyolcba kerülés, olymódon, hogy az alap­szakaszban tavaly elért hetedik hely sem elképzelhetetlen. E tekintetben négyhónapos hátrányunk volt. A csapat egyébiránt a hamarosan kezdődő rájátszásban hitelesítheti az edző által felvázoltakat. Az első körben a Nagykanizsa ellen tényleg feledtetheti az őszi fiaskót. Aztán pedig minden valószínűség szerint a nagy rivális, a Kecskemét, ellen tényleg meg lehet mutatni, hogy ez a gárda valóban többre lett volna képes annál, mint amit ebben a sze­zonban produkált. A maximálisan elérhető 9. helyet úgy megszervez­ni, hogy ehhez Kecskeméten is nyerni muszáj... Nos, ez a bajnoki évad minden vi­szontagsága ellenére, egy kisebb happy and-del éme fel. Visszaadná a szponzo­rok és a szurkolók hitét a mostaninál szebb folytatás reményében. Indul a rájátszás Kulissza A több pénz reményében Bognár László profi ökölvívó, a pehelysúlyú kontinentális ranglista második he­lyezettje külföldre tart. Ha a fene fe­nét eszik, akkor is, nincs apelláta. Addig, amíg ez nem ütődik nyélbe, ő bizony kivonul. Mint hírlik, Olaszor­szágba készül, akár Erős klubtársa is lehet. Ha... A kérő fizet,'merthogy Bognárnak magyar licence és ára is van. Természetesen az Unió Box Team-nél. Amely klubbal mégsem lehet úgy haragban, ahogy a bulvár­sajtó egynémely orgánuma beállítja. A mosolyszünet ténye kétségtelen, de nagy gond a kommunikációban nem lehet. Mindezt abból sejtem, hogy a hétvégén Franciaországban ringbe száll a későbbiek során még Kokóval is meccsezni óhajtó magyar fiú. Az ellenfelet még Rácz Félix, ha úgy tetszik szerezte neki. Viszont a szorító sarkában a leendő vevő áll. Most is kettőn áll a vásár... FERROPATENT SE Aki ennél többet, jobbat tud: jöhet! Elnöki fény- és támpontok az alagútban Horváth Ferenc elnök A hazai meccsek frenetikus sikerei tu­lajdonképpen elte­relték a figyelmet a ferropatent SE vé­szesen fenyegető pénzügyi gondjairól. Mindenki biztosra vette, hogy ebben a bajnokság már nem lehet gond. „Majd a Horváth Feri kitalál valamit, vagy éppen valakit. Esetíeg segít az önkormányzat" ­hallatszott innen-on­nan. Ez persze úgy tűnik csak vágy­álom maradt, mert a kőkemény reali­tás: március elejétől már csak mini­málbérre futja az egyesület büdzséjé­ből, ami több mint ötvenszázalékos nettó keresetkiesést jelent a játéko­soknál, alkalmazottaknál. Egy ilyen drasztikus döntés, akár fölindulást is hozhatott volna maga után, de... Szekszárdon ez mégsem következett be: a legértékesebb piaci árunak szá­mító Köbli Anett ugyan azonnal el­kelt - a győriek csaptak le rá -, de a többiek változatlanul a fedélzeten.. Részint azért, mert nincs valami őrült nagy tolongás a játékosok körül - ami azt igazolja, hogy sztárok nélkül ju­tottak el ez idáig oda, ahova - részint pedig maguk a játékosok sem kezdték kvalitásaik függvényében árulni ma­gukat. mert mára már - a kézilabdá­val, vagy éppen a civil szférával - kö­tődnek ide. persze ezzel együtt is el­tűnt a mosoly az arcokról, felmorajla­nak az elégedetlenség az esetleges to­vábbi perspektívátlanság hangjai. - Azért az mindenképpen pozití­vumként értékelhető, hogy a játéko­sok egyrés'ze - elsősorban a jugoszlá­vokra és a szerződtetett fiatalokra gondolok - nem zúgolódott, hanem átérezte nehézségeinket, és ugyan­úgy dolgozik, mint hónapokkal ez­előtt. Mindez elmondható vezető edzőnkre Katona Sándorra is. Erre az elkövetkezendő két hónapra is igaz lehet majd a közmondás: az ember bajban ismerheti meg, hogy kikre számíthat igazán. - Ha nagyon akarták volna, bizto­san ki tudnák vinni drasztikus intéz­kedések nélkül ezt a bajnokságot ­akár Köbli itt-tartásával is. Nem gondolja, hogy a hátralevő meccsek vereségeinek olyan kellemetlen kö­vetkezményei lesznek, hogy nem ta­lálhatnak olyan megyén kívüli nagy támogatókat, akiket érdekelhet még ez a csapat. - Higgye el, felelősségteljesen nem hozhatunk más döntést. Elmúlt az az időszak a magyar sportban, amikor csakúgy az államra át lehetett ruházni milliós nagyságrendű tarto­zásokat. Esetleges kölcsönökre pedig nincs fedezetünk. Ez­zel teljesen ellehetet­lenítettük volna a kö­vetkező bajnoki indu­lást. Az új helyzetben eladósodott csapat nem indulhat a baj­nokságon. így tekin­tettel a közeljövőre: az önkormányzati tá­mogatást, amely leg­hamarabb április vé­gén érkezhet, sem kí­vánjuk teljesen felél­ni. Én ennek jelentős részét a követ­kező bajnokságra szánom, jóllehet akkor már nem a klub ügyvezetőik nöki funkciójában leszek. Ami pMp kérdésének másik részét illeti: egy most kezdődő eredménytelenségi pe­riódus úgymond az esetleges nagy külső szponzorálási lehetőségeket momentán nem érinti. Mert sajnos nincsenek olyan stádiumban azok, noha azért továbbra folyamatosan tárgyalgatunk. Tudomásul kell venni, hogy beható személyes-baráti kap­csolatok nélkül csak egymódon ad­ható el egy kisváros önmagához ké­pest tényleg produkáló kézilabda csapata: ha olyan eredményt ér el a bajnokságban vagy a kupában, hogy ki jut a nemzetközi küzdőtérre. Ha ott lettünk volna a negyedik hely kö­zelében - ami azért már erőn felüli ­akkor személyes kudarcomként érté­kelném a mostani kényszerű döntést. De az idegenbeli sorozatos fiaskók­kal elvettük annak a lehetőségét, hogy tényleg odafigyeljenek ránJw városon kívül is. ^^ - A közönséget a hátralevő három hazai meccsnél is a közeljövő jobban foglalkoztatja. Piacképes közönség NBI-et fél-profi viszonyok között ne­héz lesz megvalósítani. Lát-e fényt az alagútban? - Látok. És ezalatt azt értem, hogy a felnőtt csapat mögött nagyon ko­moly utánpótlás háttér van. Amelynek elindulásában, úgy érzem megkérdő­jelezhetetlenül meghatározó szerepem van. Nos, bárhogy is alakuljanak a dolgok, de ennek megmentésében, megtartásában, továbbfej lesztésében szerepet kívánok vállalni a továbbiak­ban is. És talán abban is, hogy élni tudjunk felnőtt szinten az NBI-es le­hetőséggel. így azoknak a játékosok­nak a megtartásában, akik kötődnek ide, akik a mostani helyzetben is pél­dát mutatnak, szeretnék segíteni. Mindemellett felajánlom a lehetősé­get azoknak, akik ennél többet tudnak tenni a szekszárdi minőségi kézilab­dázás érdekében. Jöhetnek !... Nem láncoltam magam az elnöki székhez. Bálint György

Next

/
Oldalképek
Tartalom