Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-07 / 9. szám

12 >> SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999. március 07. 12 Másfélezren a helyszínen, sok ezren a tévék előtt A profi box újabb szekszárdi térhódítása Boxvarázs, avagy a történelem is­métli önmagát A Tolna megyei bunyó országos legendás hatvanas-hetvenes évekbeli korszakában bevett szokás volt, hogy a megyeszékhelyen zajlottak a leg­rangosabb rendezvények. így vált egyfajta mini-szentéllyé a valamiko­ri, mai Skála-parkoló helyén álló kertmozi, a megannyi nagy csata színhelye... Aztán Szekszárd letűné­sével előbb Dombóvárnak, majd Paksnak jutott főszerep. Ujabb törté­nelmi „vetésforgó," s a kilencvenes évek közepétől - köszönhetően an­nak, hogy a sarjadó honi professzio­nalista ökölvívás központjává, fel­legvárává vált Szekszárd - „vissza­rendeződtek" a viszonyok. A főváro­si érdeklődők mellett többtucatnyi paksi, bonyhádi, dombóvári sportág­szimpatizáns tölti meg a hamarosan tízéves városi sportcsarnokot. Igazi táblás ház várta az újabb nemzetközi boxgálát, a lelátókon kiül a küzdőte­ret is ellepték a nézők. Boxvarázs, avagy magyar hegemó­nia a szomszédokkal szemben Nem tudom, megfigyelték-e, hogy a magyar profi bunyó hajnalán általá­ban képzett, kemény „magyar-romá­nok" vitték a főszerepet egy-egy gá­lán. Ha hivatalosan nem is, de gya­korlatilag az övék volt valamelyik főmeccs. Mára már megfordult e te­kintetben is a világ: a román, a szlo­vák, a cseh és az olasz is vereségre kárhoztatott, olykor pedig legjobb szándékuk ellenére is csak az áldoza­ti bárány hálátlan szerepe jut nekik az éppen soros magyarral szemben. Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen Szabó Lóránt, vagy Koczák tudása, eredményei okán már Európa-rang­listás ökölvívók. S az lehet a több­nyire nagyon respektált boksszal a publikum elé lépő csupa szív törzs­gárdistának számító Unió Box Team­es Szili és a másodvirágzását kezdő valamikori kitűnő olimpiai bronzér­mesünk, Isaszegi is. Most nem bok­szolt sem Kalocsai, sem Bognár - az utóbbi, mint hírlik átigazol az ola­szokhoz - de van a tarsolyból kit elő­venni, hogy kellőképpen ráhangolja a publikumot a főmeccsekre. Boxvarázs, avagy a „holland Mavrovics" és a „magyar Tyson" derbije Akkor igazán jó egy gála koreog­ráfiája, ha egy nehézsúlyú ütközet je­lenti a végkifejletet, amelyen nem csupán néminemű aprópénzért zajlik a küzdelem. A három WBU-for­maruhás készülődése rögtön kellő nyomatékot ad az Erős -West Geest mérkőzésnek. Vangelisre vonulás, görögtűz és véres kardként körbehor­dozott-mutatott dekoratív WBU­nezetközi bajnoki öv. Ami a kétméte­res nyakigláb hollandot is felettébb doppingolja. Ez az első, igazán nagy tétért zajló meccse, a duplán kakasta­réjos frizurás rotterdaminak. Győ­zött ő már ugyan egy amerikai ellen is, de övvel hazatérni, az lenne szá­mára a nagy „durranás". Erős a szo­kásos transzban, ilyenkor, amikor meccsel, a külvilágot kikapcsolja, mélyre koncentrál. Valami sugallhat­ja neki: nem lesz egyszerű feladat... Nem tapasztalatlan ugyan, a kosaras méretű coilkkal szemben, hiszen olasz színekben már kapott egy ha­sonló fazonú, de fekete fickót, ám azt az akadályt simán vette. De ez fiú azért másnak tűnik - higgadtsága, inetllekusa okán is. Nem csak fizi­miskája, hanem boxa is a kedvencé­nek számító horvát nagyságot, a vir­tuóz táncos Zeljko Mavrovicsot idé­zi - egy nem éppen elhanyagolható különbséggel: West Geest nem hogy nagyot, de még közepeset is alig tud ütni. .. Ettől függetlenül blokkjaiért, látványos körelhajlásaiért lehet őt dí­jazni, értékelni, amely egyedi stílus­sal felettébb feladja a leckét a hatal­mas horgokkal egyelőre csak ijeszt­gető címvédőnek. Lajosunk ugyan megfogadta magában az „ezúttal óvatosan, fokozatosan" módszert, de a negyedik-ötödik menet után már türelmetlenül siettetné a dolgot. O irányít, ő kezdeményez, de belülről ő is érzi, amit a közönség kintről: ez nem az a fölény, amit elképzelt. „Másról szólt a taktika, de ekkorra már egy kicsit „begőzöltem", minden áron az egy nagy ütésre mentem" ­mondta a meccs után a szekszárdi fiú. A hárompercek csak teltek, a po­fonláda ugyan kinyílt, de általában csúszva, vagy csusszanva talált egy­egy ütés, de nem rendített. Erős gür­cölt, szenvedett, mint még szorítóban soha, ettől függetlenül a lelátó népe ritkán láthatóan mozgalmas, és mint utólag kiderült 12 menetes nehézsú­lyú derbit szurkolhatott végig. Per­sze abban a nyugalomban, hogy a meccs a furcsa szereposztása ellenére végül is egyesélyes, hiszen ez a West Geest gyerek/ amúgy 28 éves/ legföl­jebb egy váltósúlyíi ütőerejével előz­geti, egyenesezi Lajost. Márpedig e^^ zel a stílussal a holland lehet tak^B kus, okos, akár még szépfiú is, de nyertes aligha... Jött a happy and-et jelentő papírfora, a magyar nehézsú­lyú megtette az újabb lépést a hőn óhajtott Corrie Sunders elleni mér­kőzés felé. Bálint György Magyar hegemónia a szomszédokkal szemben Jenő, a kézilabdás hídverő Ami a Ferropatent SE-hez kötődő, de attól függetlenül és önállóan létező szekszárdi kézilabdás utánpótlásvonalon az utóbbi három évben megtörtént, az a tények ismeretében nyugodtan nevezhető a megyei utánpótlás-nevelés párját ritkító színfoltjának, mit több: jelentős sportértékének. A március L-től immáron Varga TransFer Utánpótlásnevelő Kézilabda Sportegyesület kétszáz igazolt játékossal bír, vagyis mennyiségi értelemben biztosan utolért olyan tradicionális utánpótlás-nevelő helyeket, mint Győr, vagy Debrecen, a válto­zások talán legfőbb índukátorával, Varga Jenővel, az egyesület elnökével évi közgyűlésén váltottunk néhány szót. — Varga úr! Hogyan csinálják ezt önök a mintegy 700 ezer forintos támo­gatásból? — Röviden úgy fogalmaznék, hogy megtaláltuk azokat a lehetséges segí­tőtársakat, akik egy ügy érdekében hajlandók ránk áldozni, mi pedig igyek­szünk megszolgálni a bizalmat. Éppen most készítettünk egy olyan költség­vetést, amelyben minden tételt piaci árán tüntettünk fel, amit szponzoroktól, vagy éppen a szülőktől állandó fuvarozgatás címen kapunk. Nézze, mindez szumma-szummárum 11 millió forintra jött ki. Miközben a pénztárkönyvben 5-6 milliós csak a pénzmozgás, aminek mintegy 10 százalékát a Ferropatent SE-től kapjuk. Nem volt könnyű megtervezni ennyi gyerek képzését, helyben vagy közelben történő versenyeztetését, de a költségesebb, a húzósabb része csak most következik, amikor ki kell lépni a megyéből, a különböző csapata­inkat versenyeztetni kell. — A névadó szponzort e tekintetben akár messiás is lehet. — Óriási dolog, hogy Varga Gyula úrral megállapodhattunk, és élvezzük maximális bizalmát. Számítunk az önkormányzati támogatásra, és ügyeske­dünk az egy, illetve ötszázaiékok gyűjtésében. De az igazi erőnk a természet­beni juttatásokat nyújtókban, a szülői munkaközösségekben és a bennünket körülvevő megszállottakban rejlik, ami továbbra ig adott. — Lezárult a mennyiségi korszak, most már a minőségi mutatóknak is je­lentkezni kell! Már megvannak az apró örömeink ezen a téren. Arról már a sajtó is hírt adott, hogy Szabó Zsuzsanna és Sajó Gizi bekerült a serdülő válogatottba. Azt még nem tudattuk a nyilvánossággal, hogy rajtuk kívül még 6 játékosunk ké­szült a serdülő kerettel, tehát már megfigyelés alatt állnak. Olymódon, hogy egy évvel még fiatalabbak a mieink a hivatalos serdülőkornál. — Várják nagyon az OSB döntőjét! — Várjuk, mert két csapatunk is ott lesz az országos 12-ben, de egy telje­sen biztosan. Itt már feltűnik a honi utánpótlás-elit, lemérhetjük, hol tartunk. Izgalommal állunk a kihívás elébe, és. Nagyon szeretnénk, ha a szövetség el­fogadná pályázatunkat és április elején, Szekszárdon és Palánkon zajlana a torna. B. Gy. * < í t

Next

/
Oldalképek
Tartalom