Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-07 / 9. szám

1999. március 07. >> SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 Vannak Stekly Zsuzsát gyűjtők, s legutóbbi budapesti kiállításodon magad sem akartad elhinni a nagy sikert, ami a képek eladásában is jelentkezett Hogy készülsz ezekre a kiállításokra? — A cél mindig az, hogy valamit megmutatni, s ha összejön egy kiállításra való, megmutatni való, akkor jön a kiállítás. Aztán az egyik hozza magával a másikat. Az idén már ősz végéig minden hétre van meghívásom. Van egy 40 darabból álló törzsanyag, amihez mindig jönnek új és újabb képek. — Hol szeretsz a legjobban kiállítani? •— Természetesen otthon, Bonyhádon. Azoknak az embereknek megfelelni, az elismerésüket kivívni, akikkel naponta találkozom, ez számomra nagyon fontos. Óriási pánik egy otthoni kiállítás, mintha hetekig narkóban lennék, lebegek. S aztán a bolI

dogság, a siker, a rengeteg ember, az )gész országból eljöttek a barátaim, szóval mindenhol fontos a siker, de otthon a2 igazi. A

rajz, a vonal a lényeg, nem a ruhátlanság — A legutóbbi, 128. kiállításod, amely a szekszárdi Katolikus Általános Iskola aulájában volt látható, nem volt teljes.... — Az a kiállításom a Katolikus Iskolában egy vis major volt... Az iskola az egyházé és a házigazdának szíve joga eldönteni, hogy kit és mit fogad a termeiben. Ettől kezdve a dolog vihar egy pohár vizben... Több iskolában is kiállítottam már: Várdombon, Alsónyéken, Budapesten, de sehol nem válogatták át a munkáimat olyan címen, hogy gyerekeknek készül. A gond abból adódott, hogy én nem tudtam, hogy az iskola egyben felszentelt templom is, ahol a gyerekeknek misét is tartanak, és nem tudom ki az, akinek ezt időben tudatnia kellett volna velem. Természetesen tiszteletben tartottam az iskola kívánságát. Igazán nem szeretnék senkit megbántani, vagy kellemetlen helyzetbe hozni, de ha ezt előbb tudom, a kellemetlen szájíz elkerülése végett két dolgot tehettem volna: vagy elfogadom a feltételeket és egy más válogatást mutatok be, vagy megköszönöm a meghívást és megvárom, amíg egy másik intéz- szégyellni! Ezek a képek nem porményben a maga teljességében mu- nók, még csak erotikus töltéssel sem tathatom be ezt az anyagot. bírnak! Egyszerűen egy szép akt, akiNagyon sajnálom, hogy ez az nek a hátán izgalmas a fény - árnyék anyag csak csonkán volt látható és hatás, :Vagy '

# egy, napozó lány. - a főleg azt, hogy a meztelenség lett a fő Barcsay an.atómia szerint is - az egyik téma, holott ez huszadrendű! A képek legnehezebb rövidülésben megrajzolt között nagyon sok gondolatébresztő, póz, a „nyár" cíni'et kapta. A rajz, a mély gondolatot tartalmazó kép is vonal a lényeg, nem a ruhátlanság! . látható volt, ami így elsikkadt. Szomorít, ha valaki csak azt veszi Almomban sem jutott volna észre! eszembe, ha hogy ma a 20. század vé- Mindamellett, hogy senkit sem gén valakinek gondot okoz egy szép szeretnék megbántani, engedtessék emberi test látványa! Én a gyerekei- meg nekem, hogy megjegyezzem: a met úgy nevelem, hogy ami emberi katolikus gyerekeket is anya szülte és és természetes, az szép és nem kell f Folytatás a 15.oldalon) A rügypattantó tavasz kezdetének idején nem hagyhatjuk szó nélkül a szereposztást - a Nők napját. Kell, hogy rohanó életünk emlékezései között helyetek legyen. Helyetek...? Bocsánat, ez nem lehet kérdés. Hisz ott jártatok már az űrben! Ott vagytok a világ sportszemléin, - az olimpiai dobogókon! Könnyeiteket nyeldesve /de szépek, tündérek vagytok olyankor.../ hallgatjátok legszentebb nemzeti imádságunk hangjait, mely Kölcsey gyönyörű szavaival betegeket gyógyít, bűnösöket jó útra térít! Megríkatja az acsarkodó törtetőket és jámborlelkűeket egyaránt! Ott küzdetek a kemény tatamikon, suhantok könnyed szellőként az atlétikai pályákon és siklotok az úszómedencék selymes vízében. Ragyogó pilóták vagytok! - Versenyben a férfiakkal! Bátorságból kitűnőre vizsgázva az ejtőernyősöket szállító gépekből - szökkenő kis madarakként - ugratok a légbe, hogy libegve-lebegve - a férfinép szívét facsarintva - elismerésüket elegáns mozdulattal zsebrevágva, ott érjetek földet, ahol kell - a célban! És ha eljön az ideje az Édesanya szerepét is tökéletesen alakítjátok, hisz a legnagyobb csoda - az Életadás is - méltán lett a Ti szerepetek! Szeretetduzzasztotta türelmetek éjszakákon felsíró kis „törpéink" vigasztalója. Lecsókoljátok a legártatlanabb szempár kibuggyanó könnyeit, hogy életetadó emlőiteken cuppogva, szuszorogva álomba szenderüljenek... Nincs szebb adománya, kitüntetése a Teremtőnek -ennél! E szerep vállalásáért, lejátszásáért ezer köszönet Nektek! Jutalmatok...? Nem tudom... csak azt tudom, hogy ballagáskor némán pityeregtek s hogy nem a keserűség könnyeit nyeldesitek, hanem lelketeket furösztitek. Aztán majd Ti lesztek a családokat összetartó, mesélésben kimeríthetetlen - nagymamák... és a kis bottal tipegő dédikék... Szerény kis szál virágommal itt állok ügyetlen férfiként, de meleg szívvel suttogom, hogy „köszönöm... hisz életemben mindig csak segítettetek..." Szentgyörgyi Kálmán