Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-28 / 8. szám

1999. február 28. f SZEKSZÁRDI VASARNAP 11 T T Tr^ocT i^xj /Sxmr A. l^UijrvJol lsJv\JiNllv/\ Testvérvárosunk magyar nyelvű könyvkiadása Öröm kézbe venni minden olyan kiadványt, amely híradás a lugosi magyarság kulturális közéletéről. Ezek sorában legutóbbi a Lugosi krónika, 14 szerző műveinek válogatott kiadása. Grauer János Előszava kínálja a kötetet a Szombati Szabó István Irodalmi Kör alakulásának 25. évfordulója alkalmából. A hely- és kultúrtörténeti eseményeket feltáró fejezetre utalva, adatokkal mutatja be a század eleji 34,7%-os magyarság 10,9%-ra csökkenésének következményeit •

foson. Sorait mégis reménykedve ja, kedvező jeleket látva a nemzeti önazonosság megőrzésére. A művelődéstörténeti fejezetet Bakk Miklós-Király Rozália: Ncgy évszázad magyar írásbeliség, oktatás és művelődés Lúgoson c. helytörténeti tanulmánya nyitja. Utalnak IV. Béla 1242-ben kiadott egyik rendeletére, melyben az előforduló Lúgos névtől napjainkig futó dolgozat rangos öszszcfoglalása és folytatása is Iványi István történeti monográfiájának (Szabadka, 1907). Példák bizonyítják a kultúrát gazdagító többnyelvűség előnyeit, és a nyolc évtizedes nemzeti kisebbségi lét okozta nehézségeket. Szekszárdiak számára külön érdekes lehet a két város történetének néhány hasonlósága. Pl. a németeket lúgosra telepítő Florimund Mcrcy tábornok Tolna megyei birtokai révén - a mi vi(^pünkre is honosított német földműveseket és iparosokat a XVIII. században. Közösen fontos dátum 1779; ekkor lett megyeszékhely mindkét település. De sok azonosság van a civil szervezetek történetében is. Udvardy László: Jegyzetek Lúgos Gimnázium és színház a L Századfordulón zenei múltjáról az egyházi zenétől a már 1810-ben alakult első lugosi kóruson át az 1970-es évekig tárgyalja a zenekultúra hagyományait, köztük Liszt Ferenc-emlékeiket is. Gergely Kálmán: Adatok a lugosi magyar színjátszás történetéből címmel a helyi gimnázium tanulóinak 1843-ban tartott első színpadi szereplésétől ad áttekintést az öt éve Szekszárdon is bemutatkozó amatőr színjátszásról. Reisz György: Képzőművészet Lúgoson, a rövid összefoglalás néhány szereplőjével szekszárdiak is találkozhattak a Művészetek Házában rendezett lugosi tárlatkor. Virág Vencel: Fejezetek a lugosi sport történetéből címmel elsősorban az országos hírű birkózásról és a sportág kiemelkedő egyéniségeiről ad képet. A krónika második fejezetében Fülöp Lídia és Virág Vencel Huszonöt év - Egy irodalmi kör krónikája olvasható. Az 1972-ben József Attila nevével alakult, majd 1990-ben mai nevére változó kör irigylésre méltóan gazdag eseménytörténete csak felnagyítja egy hasonló célú szekszárdi társaság hiányát. A háromszázat meghaladó esemény szereplői között találjuk lúgos magyarságának reprezentánsait, a Szekszárdon ismert Fülöp Lídia, Király Rozália, Bakk Miklós, Higyed István, Király Zoltán, Simon István, Tamáskó Pctcr Pál és mások nevét is. A krónikát záró harmadik fejezet az irodalmi kör kilenc tagjának írásait adja közre. Bakk Miklós, Grauer János, Higyed István és Udvardy László prózája az érdeklődés tág határait jelzi, a politológusi gondolatoktól a szépírói érdeklődésen át az egyháztörténeti írásig. Végül Fülöp Lídia, Hominet Kutas Etelka, Higyed János, Király Zoltán és Szondi György versei találhatók a kötetben, többnyire a helyhez kötődő gondolatokkal. A Lugosi krónika bemutatása alkalmat kínál arra, hogy a kör elnöke és a szerkesztő-szerző munkásságáról külön is szóljunk. Fülöp Lídia elmúlt évekbeli kötetei eljutottak Szekszárdra is. Találkozásunkkor a nyolcadik évtizedét járó tevékeny szerző ajándékozott meg Az én utcám című verseskötetével. írásaiból képek, hangulatok színei köszönnek gazdagon az olvasóra. Bega-parti kavicsok című könyve gyennekkori emlékeket sorol színesen, a krónikás hitelességével. A Tenyérnyi napfény a szerző Marokkói úti élményeit tartalmazza. (Mindhárom kötet az Editura „Dacia Európa Nova" Lugojkiadásában jelent meg Lúgoson, 1997-1998-ban.) Bakk Miklósnak az általánosítás igényű tudományos elméleti munkásság irányába mutató írásai mind nagyobb figyelmet érdemelnek. Itt és most csak utalás szerűen, de feltétlenül említeni kell Bibó Istvánnak A kelet-európai kisállamok nyomo/vsága című tanulmányához írt Bibó, avagy a válság önismerete elemző gondolatokat (Nagyvárad, 1997). Hasonlóan fontos írásokat találni a Magyar kisebbség című nemzetpolitikai szemlében {A romániai emberi jogokat védő egyesület kisebbségi koncepciója; Románia és Közép-Európa - két kiegyezés), melyekről szóló véleménycsere kiváló alkalom lehetne a szerzővel való újbóli találkozásra Szekszárdon. (LUGOSI KRÓNIKA - Szerkesztette Bakk Miklós. Kiadja a lugosi Szombati Szabó István Irodalmi Kör. „Helikon" Banat s. a. Temesvár; 1998, 160 oldal.) Kaczián János Ódon derű 20. Farsangi dalnokverseny 71884/ Nem tudom, ki hogyan van vele, de mintha a régmúltból korunk felé haladva egyre zárkózottabbak lennének az emberek, egyre kevésbé törekednének arra, hogy mókás és oldott formában lépjenek föl valamilyen közös mulatságon. Hajdanában persze nem így volt, s ennek hű tanúja a Szekszárd Vidéke egykoron közzétett hirdetése. „A Szekszárdi Dalárda által 1884. február hó 24-én az uradalmi vendéglő tánctermében adatik: A vartyogi nagy dalnokverseny. Farsangi bohózat 12 képletben. Szövegét alkalmazta Gyalog huszár /Kacziány Géza/. Zenéjét részben szerkesztette, részben szerzette Huber Károly, az Országos Dalárszövetség karnagya. Személyek: A vartyogi uralkodó: gróf Molnár János úr. Bűbájos neje, a grófné: Dr. Hangéi Ignácné úrnő. Alföldi Mihály halászlegény: Borzsák Endre úr. Kraxelhuber Tóbiás, pressburgi háziúr: Dr. Stciner Lajos úr. Dimitrulu Mamaliga, román atyafi: Ifj. Stockinger János úr. Borovicska Janó, nyitrai földbirtokos: Kenézy Csatár úr. Salamucci Macaroni, nápolyi lantos: Schőner István úr. A karénekek a Szekszárdi Dalárda többi tagjai által adatnak elő... Történeti színhelye: ott, ahol színre kerül. Előforduló képletek: 1. A dalnokok harsogó díszbevonulása. 2. A vartyogi gróf üdvözlő éneke a vartyogi kastély tág termében. Öröminduló. 3. Alföldi Mihály könyvfacsaró dalai. 4. Kraxelhuber Tóbiás páratlan cultur tana. 5. Dimitrulu Mamaliga országhódító zengése. Borovicska Janó zenészeti panaszai. 7. Salamucci Macaroni zengzetes érzelgései. Ajury bölcs ítélethozatala. 9. A vartyogi gróf buzdító dicsbeszéde. 10. A bájos grófné kegyelmes díjkiosztása. 11. A dicső dalnokok örömrivalgásai. 12. A dalnokok ünnepélyes és általános díszkivonulása. Előadás után tánc..." A Wagnert hazánban megszerettető Huber bizonyára nem sorozta fő művei közé a gróf, állatorvosné, református lelkész és mások által előadott darabot, de ők kiválóan szórakoztatták - egymást. Lanius Excubitor