Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-28 / 8. szám

116 * SZEKSZÁRDI YASAIÍMI* 1999. február 21. Érdekli? Bemutatjuk! A rengeteg feladathoz képest kevés a pénz „Szeretném, ha Farkas Béla plébános úr a szekszárdi egyházi műemlékek állapotáról beszélne. A felújítás és restaurálás eredményeiről, a még elvégzendő feladatokról, hiszen a 2000. év nagy évfordulóira készülünk." Ezt mondta dr. Vadas Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató, városi képviselő sorozatunk előző interjújának végén. A jelképes stafétabotot szívesen vette át Farkas Béla, aki 1989. december 8-án költözött Szekszárdra, azóta ő a belvárosi plébános. — Több tíz évvel ezelőtt talán csak fillérek jutottak az egyház tulajdonában levő műemlékek rendbetételére. Szekszárdon hogyan alakultak ezek a dolgok? Melyik évektől jutott kicsit több pénz renoválásra, helyreállításra? — Elődöm, Mayer Mihály püspök úr nagyon rossz állapotban, már-már elhagyatott állapotban találta ezt a plébániát, amikor Szekszárdra érkezett. Abban az időben, az adott társadalmi helyzetben az egyháznak nem volt pénze. Ha volt valamennyi, azt a templomba fektették. Minderről egy látogatás alkalmával magam is meggyőződhettem. A plébánia épületének potyogott a vakolata, a tető is igen rossz állapotban volt. Hiányoztak a vizesblokkok, az udvar felőli rész nyitott volt, még nem volt hozzáépítve a közösségi házrész. Mayer püspök úr itt sok munkát végzett, például felújíttatta a plébániát... — Ami szintén műemlék. De érzékeltessük azokat az esztendőket, amikor Dömyei apát-plébános működött itt. — Ez húsz esztendőt jelent. Az ő idejében hozták létre a Remete-kápolna tetőzetét. Ugyancsak ő készíttette el a belvárosi templomban a szembe-oltárt. Ez 1970-7l-ben az elsők közé tartozott. Ez akkor nagy pénzbe kerülhetett, annyiba, mint amennyit elbírt az egyházközösség, s egy eladott szőlődarab árába. Nagyon kis lépésekben lehetett akkoriban haladni. Dörnyei úr idejében elkezdték a templom belső festését, amit Mayer püspök úr folytatott, s ez a munka eltartott tíz évig. — Az egyházadóból is fordítottak pénzt a munkákra? — Nem abból semmit. Az adományokat - hazait és külföldit egyaránt fordítottuk e célra. Az egyházadót teljesen külön kezeljük: a plébánia fenntartására és az ott dolgozók ellátására. — Mi a helyzet a kápolnákkal? — A kórházi 1760-ban, a Remetekáőolna 1751-78 között épült barokk stílusban. A belvárosi templomot pedig 1802-1805 között építették. Aki tősgyökeres szekszárdi és hívő ember, az a Remete- kápolnát a szíve csücskének tartja. Ezért különösen bánt minket, hogy ilyen elhanyagolt állapotban van. Az cn időmben készült a járda, átfestettük a tetőt, ideiglenes kerítést csináltunk és felújítottuk a nagykapu-bejáratot. Ennyire tellett a pénzünkből. Ha van a kápolnának önálló forrása - istentiszteletek, búcsú - az jelenti a fenntartási pénzt. Ha nincs, akkor - mivel a kápolnák a plébániához tartoznak - a plébánia, illetve azon belül a templom pénzéből kell fenntartani a kápolnát. Mi például a belvárosi templom pénzéből költünk a Remete-kápolnára. — És a kórházi kápolnára... ? — Az a kápolna nem a miénk, hanem a kórházé, annak ellenére is, hogy hajdan a katolikus egyház használta. Egyébként ezt a kápolnát kívülről már korábban restaurálták, úgyhogy kívülről rendben van. Belülről viszont nincs. Belül a Műemlékvédelmi Felügyelőség restaurálni akarta, ugyanis a belső falak alsóbb rétegei alatt régi festmények vannak. Elkezdték a munkát, de abbahagyták, mert nem volt fedezetük rá. — Mikor használták ezt a kápolnát utoljára? — A szocializmus időszaka előtt, mert azután befalazták a kórház és a kápolna közötti ajtót, hogy ne lehessen bejutni a kápolnába az alsó folyosón át. Abban az időben is használta az egyház, például hittanórák tartására. Bezárására úgy tíz évvel ezelőtt, a restauráció kezdetekor került sor. — Az egyház nem tudott hozzájárulni a restaurációhoz? — Nem, hiszen akkoriban újítottuk föl kívülről a belvárosi templomot, amivel sikerült elkészülni egy év alatt, 1992. tavaszától őszéig. Ez 12 millió forintba került, amiből 2,5 milliót az önkormányzat adott, a püspökség 1,5 milliót. Az összes tetőcserepet, az öszszes vörösréz lemezt és a faanyagot ingyen kaptuk a német testvérvárostól,Bietigheim-Bissingentől. A templom orgonáját is 1992-ben újítottuk föl. Ez műemlék orgona, s kevés ilyen maradt meg. Ez abból az időből szármáz-, hat, amikor a templomot építették. Említésre érdemes, hogy 1991-ben készült el a főbejárat előtti lcpcsőzet. Az ötmillió forintos beruházást teljes egészében az önkormányzat vállalta. Nagyon örülünk, hogy tavaly a templom körüli terület megerősítését és a márványlépcsők rátételét tavaly folytatta az önkormányzat. Ez hatmillió forintba került. — Dr. Vadas Ferenc kérdése arra is vonatkozott, hogy mi van még vissza 2000-ig és mit tudnak abból elvégezni? —A Remete-kápolna külső vakolását is meg kellene még csinálni. Az újvárosi templom tetőzetét idén ki kell cserélni, a belvárosi templomnál is több százezer forintos munka van még vissza, tetejében a püspökségnek még idén vissza kell fizetnünk a másfélmillió forintos adósságunkat, amit a közösségi házra költöttünk. De folytatom: a Remete-kápolnánál a kálváriát fel kellene újítanunk, félő, hogy a kis kápolnácskák megroggyannak, s főleg a három nagy kereszt. Kellene ott még egy gondnoki házat építenünk, mert a régi, rozoga épületet lebontottuk. Csak azt tartom reálisnak, hogy a kápolnát kívülről rendbe hozzuk, valamint a kálváriát felújítjuk. A kápolna belső restaurálása nem lesz meg, mert az jelentős anyagiakat igényel. Szeretnénk - s erről tárgyaltunk is - ha az önkormányzat folytatná a főtemplom külső lépcső részeinek elkészítését. Az is az elképzeléseink közé tartozik, hogy a templom kívülről ki legyen világítva. Gondolom, hogy ez együtt oldódik meg a régi megyeháza és a városháza kivilágíthatóságával. A plébánia épületében is lenne mit elvégezni, de a LOCHNER GÁBOR MŰKŐKÉSZÍTŐ MESTER SZEKSZÁRD, REMETE U.l. Tel.: 74/314-442, 30/9379-225 legfontosabb a kapu kicserélése, ami szintén több százezer forintba kerülne. Ezen kívül az utak menti kereszteket is szeretnénk felújítani. — Gondolom, vannak egyházi címei. Melyek ezek? — Nézze, címem van, de én nem használom, hiszen én plébános vagyok, ez a feladatom és a munkaköröm. Nem is szeretem, ha címemről kérdeznek. ^ — Ez nem túlzott szerénység? ^ — Nem. Az álláspontomat meg tudom indokolni. Mi papok Jézus földi munkatársai vagyunk itt, hogy lelkipásztorkodjunk, a munkakörünkkel járó feladatok valamiféle megnevezést kívánnak, de nem címeket. — Am a tevékenység elismerésére az egyház is adományoz címeket. — Szó volt már korábban arról, hogy ezeket a címeket el kellene hagyni... Mert jutalmat a munkánkért nem a címekben szeretnénk látni, s nem itt a Földön. — Plébános úr! Önt ki kövesse ezeken a hasábokon? — Szívesen venném, ha Dr. B. Tóth Mihályné dr. Pasztarak Erzsébet, a Karitász szeretetszolgálat vezetője bemutatná a munkájukat, s szólna a terveikről. V. Horváth Mária VÁLLALJUK:» egyedi sírkövek készítését » épületek műkő munkáit /lépcső, könyöklő, lábazat/ MŰKŐBŐL és NEMES ANYAGBÓL. LAKÁSÁBAN amit Ön elképzel, Mi megvalósítjuk! » konyhai és bárpultok, » gránit és márvány burkolatok, » dohányzó és étkező asztalok, polcok, » szobai és kerti szökőkutak, » egyéb dísztárgyak INGYENES ÁRAJÁNLAT ÉS SZAKTANÁCSADÁS! GYORS, MINŐSÉGI MUNKA!