Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-21 / 7. szám

12 * SZEKSZÁRDI VASARMAP 1999. február 21. Nagyszerű magyar kupagyőzelem Torinóban! „És a Csodacsapat után?" c. írásom kap­csán több beszélgetőpartnerem említette az eddig egyetlen nemzetközi kupagyőzelmün­ket. 1965. júniusában a Vásárvárosok Kupája elnyerése akkor is, ma is nagy dicsőség! A mi sikerünket amolyan „félcsendes... hm...hm... irigy örömmel fűszerezett közönyöcske kí­sérte." Bezzeg az angol, német, olasz, spa­nyol kupadiadalok után 100 ezres tömeg üdv­rivalgása ünnepli a győztes csapatot a város­háza erkélyén! A tény persze tény maradt „félcsendes ün­neplés" mellett is! A Ferencváros kétszer legyőzte a cseh Brnót, az osztrák Wiener SC-t, az olasz AS Rómát, a spanyol Bilbaót és ugyancsak két­szer a Manchester United csapatát, majd az egy-mérkőzéses döntőn Torinóban a világhí­rű Juventussal szemben diadalmaskodott... Május 31-én az első mérkőzésen Mancherterben 3:2-re nyert az a nagyszerű MU... De egy hét múlva Budapesten győzött az a nagyszerű Fradi! így következett a sor­solás utáni budapesti harmadik mérkőzés a döntőbe jutásért. Népvándorlás indult meg erre a meccsre. Mi hárman szekszárdiak sem bírtunk ma­gunkkal! Felmegyünk! A benzin árát össze­dobtuk és két óra múlva már a Stadion körü­li mellékutcában leparkoltunk. „Meccs után itt találkozunk" jelszóval mindenki maga in­dult „szerencséjét kovácsolni". Egy kis rápénz segítségével ez mindhármunknak si­került is. Én - sajnos - az előkelőségek, a ven­dégsorok mögötti első sorban, középre, tud­tam 1 jegyet szerezni. Előttem magyarul vaj­mi kevesen beszéltek. Németül és angolul folyt a terefere. Kis megszeppent falusi suty­tyónak éreztem magam. Egy kukk nem sok, de én annyit se tudtam szólni, mert nem volt kihez! Mintha nem is itthon lettem volna... Gondoltam - vigaszul - „ott egye meg a fene, csak győzzön a Fradi!" Az L félidő szívrepesztő izgalmak között telt. Irigyeltem mindenkit, aki üvölthetett jó­ízűeket én meg csak kuksoltam nyeldesve folyton növekvő gyomorsavamat... Hát ez büntetés volt nekem. Én szeretek beszélve drukkolni, és drukkolva beszélgetni. így ér­keztek az események 0:0-al az I. félidő csak­nem végéig...! ... és ekkor... és ekkor jött a Karába lába... a Jancsi-gyerek lába ugyanis a 16-oson úgy elsült, hogy a labda tűzgolyóként vágódott védhetetlenül a léc alá!... ... Tudom kérem, hogy Önök is sokszor hallották kedves Szepesink hangján a mámo­rító „GÓÓÓL"-t vagy a délamerikai riporte­rek rekeszizmokat rongyoló mámorittas száz Ó betűs gólját... de ezennel büszkén kijelen­tem, hogy amekkora GÓL-t én üvöltöttem, az a doberdói ágyúdörgéseket szerelmes sutto­gássá törpítő, velőt és dobhártyát szaggató mennydörgés volt! ...Nem tudom mennyi időt töltöttem széttárt karokkal a levegőben! Nem tudom honnan szippantottam, loptam annyi drága oxigént... csak azt tudom, hogy másod­szor, harmadszor még fokoztam is lávaként lövellő hangerőmet! ... és csak amikor után­pótlásra szorult nyamvadt kis tüdőm, akkor tűnt fel, hogy körülöttem valami szorító, ele­ganciától, finomságtól, jólneveltségtől illatos CSEND uralkodik..., melynek képzeletbeli kerítése legfelső szögesdrótján kapaszkodok én „Karába-mámorom ködfelhőjében fityegve"... Az előttem, hűvös eleganciájában, néma, gyönyörű szőke hölgy, magas tornyos frizu­ráját fejével együtt megfordította, két tüll­kesztyűs - sosem mosogató kacsóját - finom csókokhoz szokott fülecskéire tapasztotta, mámorittas csendhez szokott szempárját „izzóra-reflektorozva" rám világított, sütött és tetőtől, poros kis kitaposott cipellőmig és kitérdesedett, kopott kis pantallómig - végig­centizett... Ó, mily sóvárogva vágytam egy-két vad­idegen suttyótársra, akikkel indiántáncot ját hattam volna, mert ott szemben, meg jobb^P meg balra mindenütt tízes csoportok tüzes körcsárdást roptak... Én viszont csak maradtam nyamvadt szé­gyenemben, némán, befelé őrjöngő, 70 kilós örömbábu, ki bambán ballagva végre célba jutott, elérve a mámorgőzt befogadó mellék­helyiséget... Ennyi volt ! A Fradi 3:2-re győzött, kiverve a világhírű Manchester Unitedet. Döntőbe jutott! És To­rinóban - idegenben! - a világhírű Juventus ellen Fenyvesi Máté fejesgóljával /!/ l:0-ra győzött. Kupagyőztes lett! Ilyen sem azelőtt, sem azóta nem jutott ne­künk magyar szurkolóknak! Szentgyörgyi Kálmán Újra koprodukcióban az olaszok és a magyar liga A fókuszban Erős WBU címvédő meccse • Február 27-én: újra profi boxshow Szekszárdon Változatlanul élénk a kapcsolat a Magyar Professzionalista Ökölvívó Liga és a világszervezetek nem hivatalos rangsorában - a WBA, a WBC, az IBF és a WBO után - ötödikként emlegetett londoni székhe­lyű WBU között. Három év elteltével immáron a negyedik olyan eseményre kerül sor a magyar liga szervezésében a WBU égisze alatt, amikor a gálák főmérkőzése valamelyik súlycsoport övvel járó nemzetközi bajnoki címéért zajlik. A február 27-i szekszárdi rendezésű gálán újfent Erős Lajos van reflektorfényben, köréje szerveződik a további műsor. Az olasz Boxing Masieró versenyzőjeként éppen övét és címét igyekszik megvédeni ­mégpedig a WBU által kijelölt holland Fred Westgeest ellen, aki hibát­lan statisztikával érkezik hozzánk: 15 mérkőzés, és valamennyi győzelem /tíz idő előtt/. Ennyi sikerélmény után feltehetően ez lesz az első komolyabb megmérettetése az Erősnél fiatalabb hollandnak. Igen, ez az újabb akadály, amelyen a tőle megszokott módon túl kell lépnie Erősnek. Mivel a végállomás - ha minden jól megy a továbbiakban - a feltehetően a WBU nehézsúlyú trónján még a későbbiek során is meg­található dél-afrikai nehéz fiú Corio Sundors, akit a világszervezetek összesített statisztikái alapján a legjobb húsz között tartanak számon, így neve világszerte jól cseng. A gála felvezető műsorában hazai viszonylatban egészen ismert versenyzők a sora. Kezdjük mindjárt a nyolc győzelemmel bíró szu­* A perharmatsúlyú Koczák Sándorral, aki nem titkolta, a honi profi boxban meghatározó Unió Box Team közeljövőbeli favorit jelöltje. Aki eddig nem csak az idehaza szervezett meccseken jeleskedett, hanem külföldön is nyerni tudott. Most a francia Bagdad Touama lesz az ellen­fele. Hosszabb kihagyás után láthatja a közönség a váltósúlyú Szabó Lórántot, aki tavaly néhány hónapig a legrangosabb magyar profi ökölvívónak vallhatta magát, miután esélytelen létére kiharcolta magá­nak a nemzetközi bajnoki címet - amit utána el is vesztett - a tekinté­lyes WBO-nál. A többszörös magyar bajnok Szabó Lóránt Pavel Rig személyében szlovák ellenfelet kap. A félnehézsúlyúak között a konti­nentális átlaghoz tartozó Elekes Tamás pedig a cseh bajnokkal találkozhat a szekszárdi ringben. A profi pályafutását harminc fölött is ígéretesen kezdő valamikori kedvenc olimpiai bronzérmesünk, a légsú­lyú Isaszegi Róbert és az olasz, nem akármilyen nevű Michelangelo Chircovai találkozik hat sikeresen megvívott profi meccs után. További párosítások a február 27-i szekszárdi nagyszabású profi ökölvívó gálán: váltósúlyban: Szili Zoltán /Unió Box Team/ - Petrache Virgil. Középsúlyban pedig egy magyar-magyar összecsapás Szabó Balázs /Unió Box Team/ - Gyalog Zsolt /Kaposvár/. Az ökölvívó gála pro­gramja hat órától veszi kezdetét a szekszárdi városi sportcsarnokban. B.Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom