Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-21 / 7. szám

1999.február 21. SZEKSZÁRDI VASAK Wl* 5 Sok vagy kevés a 626 millió? Hosszűtávú goncfplkodás az Ady-ban rem-építési program az országban, s akkor lehetőség nyílik egy szabvány kézilabdapálya méretű tornaterem megépítésére is. Ez egyébként már akkor is kevés lenne, ha most készen állna, hiszen a tantervi követelmé­nyek szerint, így is kicsi lesz a torna­terem kapacitás. — Az így kialakuló belső szerke­zet az oktatás szerkezetében is válto­zásként jelentkezik? — Igen. A régi polgári iskolában és a Széchenyi utcai szárnyban mű­ködik majd a szakközépiskola, és a 9-12 osztályos képzés a gimnázium­ban. A tanműhely részben alakítjuk majd ki a számítástechnikai, techni­kus képzés és a szakmunkásképzés­hez szükséges tereket. A függőfo­lyóson és a kollégiumban is közis­mereti képzés folyik majd, de termé­szetesen másféle, mint a szakközép­ben. — A világbanki iskolai címelnye­rése egyszer már a képzési profil át­alakítását jelentette. Mennyiben ha­tározza meg a további feladatokat? — Jelentősen, hiszen ismét nyer­tünk a Világbanknál három területen. A pénz 85%-át technikai fejlesztésre, 15%-át szakemberképzésre kell for­dítani. Az új tanterveknek legkésőbb 2000 szeptemberre meg kell lenni­ük, az összes tantervet ki kell dolgoznunk és 2002-re át kell futtatnunk és korrigálnunk kell a hiányos­ságokat. Ez a belső átalakítás egyébkent egy­bevág az épít­kezés adta át­alakítással. — Az Ön tervei és az elvárások szerint milyen feladatoknak kell megfelelnie az iskolának? — Én azt hiszem, hogy a követke­ző 10-15 évre az a feladat, hogy egy tiszta profilú, regionális beiskolázású iskola jöjjön létre. A képzésnek meg kell felelnie a gazdaság kihívásainak, ezért fontos része lesz a munkánknak a felnőttek képzése és átképzése. A tanköteles korúak számára pedig egy szakképző, szakközépiskola és álta­lános gimnáziumi oktatást szeret­nénk kínálni. A megvalósításhoz szükséges szakembergárda évek óta együtt van. Fontos kérdés lesz a fi­nanszírozás problémája. Én nagyon remélem, hogy hosszú­távon kialakulhat egy olyan finanszí­rozási rendszer, melynek három ele­mét a kormányzati, az önkormányza­ti és a Világbanki finanszírozás je­lenti. E mellett én nagyon számítok azokra a szakemberekre, akik itt vé­geztek- és néhány év múlva, amikor már megtalálták számításukat - a lo­kálpatriotizmusuktól vezérelve a szakképzési alapjukat is ide utalják, így azt gondolom, megnyugtató helyzet alakulhat ki az Adyban. iKG Az összes nyílászárót ki kell cserélni Babai Zoltán igazgató ^ A megyei közgyűlés legutóbbi ülésén dőlt el, hogy miután a köz­gyűlés költségvetésében elsőbbséget élvez az oktatással kapcsolatos fel­adat finanszírozása, az ehhez szüksé­ges feltételeken is javítani kíván. így kap kiemelt támogatást a megye leg­nagyobb szakképző intézménye az Ady Endre Középiskola és Kollégi­um. A korszerűsítésre szánt összeg 626millió forint, melyből 594,7mil­liót állami támogatásként kap meg az intézmény. A pénz felhasználásáról, a hosszú távú tervekről vall Babai Zoltán az iskola igazgatója. — Az állampolgár, ha azt hallja, 600 millión felül fordítanak egy is­kolára, valószínűleg azt kérdezi, mit tudnak kezdeni ennyi pénzzel? — Valóban első hallásra sok ez a pénz. De tessék elképzelni, hogy je­lenleg 1500 tanulója van az iskolá­nak, és a legpesszimistább számítá­sok szerint sem megyünk 1300 alá. Ez több mint egy átlagos magyar kis­település lélekszáma. Amikor épült az iskola 750-800 gyerekkel számol­tak, és a régi szakmunkásképzési el­vek szerint a gyerekek egy része kül­ső helyen tanulta a szakmát. Olyan alapvető helyek nincsenek ma az is­kolában, mint például egy aula. A legnagyobb közösségi tér 20 négy­zetméteres. Egy fejlődőben lévő is­kola számára szinte kötelező, hogy legyenek olyan terei, ahol közösségi élet folyhat. — Gondolom, azért alapvetően nem az aula építése a legfőbb cél? — Természetesen nem. Az álta­lunk új szárnynak hívott épületrész 1963-ban épült, vasbetonból. A kol­légium és a modern szárny többi ré­sze 75-ben. Azóta a körülmények je­lentősen megváltoztak, elég csak a főutcán megnövekedett forgalom ha­tásaira gondolni. A belső körülmé­nyek változásáról csak annyit, hogy csukott ablakok mellett is remekül szellőznek a termek, mert kirohad­tak. Akkora a zaj, hogy néha képte­lenség tanítani. A vasbeton szerkeze­tekről is válik le a beton. A kollégi­umban sem különb a helyzet. Ez te­hát azt jelenti, hogy az összes nyílás­zárót ki kell cserélni, és a betonpillé­reket fel kell újítani. A főépületbe lif­tet kell szerelni, hiszen a mozgáskor­látozottakat is fel kell juttatnunk a 3. emeletre. A kollégiumban mi a saját pénzünkön már kialakítottunk évek­kel ezelőtt 10 osztályt, de ezeket is fel kell újítani, a kor követelményei szerint. Mindez a költségek több mint a felét teszi ki. A további rész a tényleges bővítés költsége. Ennek lé­nyege, hogy gyakorlatilag egy füg­gőfolyosó épül a mostani tanműhely tetejéről és ez bekapcsolódik a kollé­gium épületébe is. Ezzel gyakorlatilag egy körforga­lom alakul ki az épületen belül. A Lajtai Zoltán tervei alapján készülő épületrész munkálatai egyébként nem zavarják a tanítást, s ez jelentős szempont volt. Reményeim szerint egyszer majd folytatódik a tornate­Mecénásbál a Bartináért A szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület hagyományos mecénás­bálja a város egyik rangos társadalmi eseménye, emellett a résztve­vők a belépőjegy megvásárlásával egyben az együttest is támogatják. A vendégek színvonalas szórakoztatásáról az egyesület táncosai gondoskodtak, bemutatták a legújabb koreográfiákat, s nem maradt el a rendes évi meglepetés sem, ami idén egy tréfás disznótoros köszön­tő volt az együttes régi tagjainak interpretálásában. A talpalávalóról a bonyhádi Royal zenekar gondoskodott, minden­ki megelégedésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom