Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-04-05 / 6. szám

9 1998. ÁPRILIS 19. SZEKSZÁRDI „S választottunk magunknak csillagot" Visszaemlékezés az évforduló alkalmából Petőfire és szekszárdi kapcsolataira Megünnepeltük március 15ét. Más helyeken másképpen. Mint a televíziókból, rádiókból láthattuk, olvashattuk, sokan inkább a politikai programok hirdetésére használták fel (sajnos, ez egyre gyakoribb), mint az ünnep méltóságára. Szerencsére Szekszárd méltóképp ünnepelt és hajtott zászlót mind az ünnep, mind az ünnepelt (Petőfi) emléke előtt. Ezt bizonyította a Béla téri ünnepély, a levéltári és a művelődési ház kiállítása is. A költő neve és Szekszárd vámosa (és megyénk) szorosabb kapcsolatainak felidézésére szeretnék néhány (részben ismert, vagy ismeretlen) gondolat, adalék felfrissítésével hozzájárulni ezekhez. Több forrásból is ismert , hogy Petőfi a sárszentlőrinci iskoláján, a borjádi tartózkodásai mellett vándorszínészként Ozorán kívül Szekszárdon is fellépett. Közülük Illyés Gyulától kívánok felidézni egy feljegyzést, visszaemlékezést. „Szekszárdon egy földbirtokostól, méghozzá híres reakcióstól, vágja zsebre az alamizsna ezüsthuszast." De mint a bevezető idézetem is jelzi, nem is ezekről az eseményekről, hanem inkább a Szekszárdhoz való közvetettebb kötődéséről szeretnék szólni. Eddigi tapasztalataim szerint kevesen tudják, hogy a költő egyik legismertebb versének „A négyökrös szekér" Erzsikéjének földi maradványait az egyik szekszárdi (Újvárosi) temető őrzi. Még a közvetlen körülötte eltemetettek élő hozzátartozói is alig tudnak erről. A verset Petőfi 1845-ben írta Borjádon ahol a nyár végén két hetet töltött volt sárszentlőrinci barátjánál és iskolatársánál. A romantikus fogat pedig Pesthy János uzdi kúriájáról özv. Sass Istvánné borjádi kúriájára ballagott velük lassacskán, miközben csillagot is választottak maguknak azon a szép nyárvégi éjszakán 153 évvel ezelőtt. A költő 8 verset írt Borjádon, ' közülük A négyökrös szekér mellett talán legismertebb A magyar nemes (de ennek keletkezési körülményei egy külön dolgozatba illenének és szorosabban nem is kapcsolódnak mostani témánkhoz). Petőfiről a hagyományőrző és tisztelő sárszentlőrinciek az évfordulókon mindig megemlékeztek, ma is őrzik emlékét. Csepregi Béla tiszteletes úr könyvet is írt róla, a régebbi újságok tudósítanak az ünnepélyekről (1899,1923,1973). Ha nem tűnik szerénytelenségnek, megemlíteném azt is, hogy volt garaysta tanítványaimmal is részt vehettem egy-egy megemlékezésen, Szekszárd hálakoszorúit mi is elhelyeztük az emléktáblán és többször végigkerékpároztunk azon a úton, ahol a „négyökrös szekér lassacskán ballagott". Témánkhoz visszatérve és az utókornak útravalóul most csak kettőt emelek ki közülük zárszóként. Szamolányi Gyula: Mikor Petőfi Tolnában járt Víg társaságban, szép holdfényes éjen Ment, ment a költő négyökrös szekéren. Körülte ének, pajzán tréfa, lyány, Az ő lelkében álmok és magány. A négy ökör míg ballagdál előre Múzsák borán ő száll csillagmezőkre, Hol vár reá nem földi társaság, És bús szívét nem gyötri árvaság, Az égben jár, felejtve a világot, Isten kertjében tépdes dalvirágot, Amelyből hír és diadal fakad. S míg így mulat magában, hallgatag, A hold dicsfénnyel övezi alakját S egy lyány megkoszorúzza a kalapját. Tolnamegyei Újság 5. évfolyam 1923. május 26., 21. szám 2. p. A négyökrös szekér-t a dunántúliak külön is a magukénak tudhatják; a helyi Petőfi-hagyomány gyűjtése tanítóknak, tanulóknak kedves órákat, az irodalomtörténetnek pedig értékes adalékokat ígér. Az emberformálásnak, az embernevelésnek aligha lehet jobb eszköze Petőfinél; gyermekeinknek is azt jelentheti, amit a kis Nyilas Misinek: az egész magyar világot. Az alapot, amelyre a további irodalmi ismeretek biztosan épülhetnek. Petőfi jó ismerete segítheti Ady és József Attila igaz megértését is Kiemelések: Szomolányi Gyula: Mikor Petőfi Tolnában járt Czine Mihály: Részlet a professzor 1973-ban elhangzott sárszentlőrinci előadásából. DR. NAGY ANDOR