Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-03-22 / 5. szám

SZEKSZÁRDI 1998. MÁRCIUS 22. m UOIUHHUI VASÁRNAP 15 Aszódi Eszter rovata | * / ^vö^ Katona (Agi) a stúdióban A félévi hajtás után a Garay János Gimnázium tanulóinak kellemes kikapcsolódást nyújtott március 14-15-e. Ugyanis ekkor kerültek megrendezésre a Garay-napok, amely keretén belül kirándulásra, földrajz- és fizikaversenyre és számos rendkívül érdekes •

iidásra került sor. Lemle Béláné zgatónőt kérdeztük, hogy is telt ez a két nap. „A programokat a diáktanács javaslatai alapján állítottuk össze. A csütörtöki nap során a diákjaink egy túrán vettek részt. Minden évfolyam másmás úticélt választott. Ezzel azt szerettük volna elérni, hogy a tanulók élvezhessék az együtt túrázás örömeit. A kirándulás hasznos és kellemes kikapcsolódásnak bizonyult, és jó lenne havonta megismételni. A túrázás alatt az iskolában különböző versenyek folytak, mint a számítógépes programíró pályázati verseny döntője, és a Szilárd Leó fizikai verseny. Pénteken az ünnepi műsort a nyolcosztályos gimnazisták adták elő, Töttős Gábor és Nagy László tanár urak patronálásával. Ezután 10-től 12 óráig a hagyomány szerint, érdekfeszítő előadásokon vehettek részt tanulóink, valamint ekkor került sor a Körösi Csorna Sándor földrajzverseny döntőjének megrendezésére. A megmérettetést egykori kollégánk, «

dor Árpád rendezi 4 éve. Ezt a töInagykövetség szponzorálta, mivel a seny középpontjában a törökországi földrajzi kérdések álltak. A rendezvényen dunaszerdahelyi, galántai, kolozsvári, marosvásárhelyi, segesvári, zselizi és pesti versenyzők vettek részt. A kétnapos programot a Garay-bál zárta, amelyet a szülői munkaközösség szervezett. Itt a keringő nyitótánc után éjfélig tartó mulatság következett. Összességében rendkívül kellemes és tartalmas két napot tudhatunk magunk mögött és igazán büszkék lehetünk tanítványainkra, akik szebbnél szebb eredményeket értek el. Nagyon örülök, hogy minden programnak jó visszhangja volt, mert ez azt bizonyítja, hogy a szervezésbe fektetett munkánk nem volt hiábavaló." Valóban igen színes műsort szervezett számunkra az iskola. Nekem leginkább Balog Géza hegymászó előadása tetszett, ami a gyönyörű felvételek, az érdekes események és a humoros magyarázat miatt igen élvezetes volt. Az élménydús beszámolója után megkérdeztem az előadót, mivel jár ez az életforma. ,,'84-ben részt vettem egy hegymászó-tanfolyamon és '87-ben az Alpok, majd '90-ben a Himalája csúcsait másztam meg. Azóta az Antarktisz kivételével minden kontinensen jártam. Csütörtök és péntek délután kellemes hang tölti be a szobát, ha az Antritt Rádióra hangolunk. Katona Ági ül a mikrofon mögött, akit az ország többi részén a TV1 műsorvezetőjeként ismerhettek meg az emberek. Kíváncsiak voltunk rá, hogy is jutott el Ági Szekszárdról a fővárosi stúdióba? - Hogyan kezdődött a pályafutásod? - '94-ben hirdetett az egykori Szekszárdi Rádió egy pályázatot. Az utolsó pillanatban küldte be anyukám a jelentkezési lapomat az önéletrajzommal. Nem sokkal ezután behívtak a meghallgatásra, ami előtt nagyon izgultam, de szerencsére minden jól ment, így megkaptam az állást. Egy ideig itt dolgoztam, majd bizonyos okokból megszűnt a Szekszárdi Rádió, és fél év csönd következett. Ezután megkeresett Kindl Gábor a Pop Tv-től, ahol szerkesztői állást kaptam és csak később álltam a kamera elé. Majd '95-ben az Antritt Rádióhoz kerültem. - Melyek ennek a munkának a szépségei és nehézségei? - Ami kissé kellemetlen: még mindig nem szoktam meg, hogy megismernek az utcán. És nem tudom, megfelelek-e a megjelenésemmel a hangom utáni elvárásnak. Azonban mindez nem számít, mert sokkal több pozitívuma van a rádiózásnak. Igazán jól az tudja végezni ezt a munkát, akinek az élete a zene. Én pedig kiskorom óta dalokat hallgatok, ezért számomra a műsorvezetés inkább hobbi, mint munka. Olyan, mintha otthon zenét hallgatnék, és közben mondom, ami eszembe jut. Ebbe a helyzetbe annyira bele tudom magam élni, hogy szinte elfelejtem, hogy menynyien hallgatnak. - Ezt a pályát szeretnéd folytatni? - Sajnos azon a szinten, amelyen én űzöm ezt a foglalkozást, nem lehet megélni belőle. Pesten lenne rá lehetőség, hogy feljebb lépjek, de ott hatalmas a versengés, és én nem vagyok elég „esélyleső" a bekerüléshez. Májusban diplomázom a pécsi egyetemen, emberierőforrásfejlesztésből. De szeretném csinálni, amíg csak lehet, mert ha nem tudok bemenni, pl. a vizsgaidőszak miatt, már nagyon hiányzik a rádió. Ezért ezúton is üzenném mindenkinek, aki tehetséget és kedvet érez magában és beszél nyelveket - leginkább angolt -, hogy jöjjön el és próbálja meg. - Mi a feladatod azonkívül, hogy a műsornak megfelelően beolvasod a szöveget? - Mivel az Antritt Rádiónak kiváló a technikai felszereltsége, a számítógép megszerkeszti a programot, és ezt kibővítjük az ötletekkel amelyeket a stáb tagjai a gyűléseken vetnek fel. Ezenkívül a műszaki feladatokat látom el, és mindig követnem kell az aktuális slágereket. Ám ez nem okoz gondot, mert tényleg az életem a zene, és mindenevő vagyok, így egyik stílus sem idegen tőlem. - Milyen a viszony a stáb és közted? - Nagyon jó, a stáb kiválóan alámdolgozik. Összességében azt mondhatom, hogy a kollégáim rendkívül kedvesek, és nagyon odafigyelnek rám. De itt meg kell említenem, hogy a család, a barátaim és a főnököm támogatásával szerettem meg annyira a munkámat és tulajdonképpen már nem is nagyon tudnék meglenni a rádió nélkül. Aszódy Eszter Amikor megérkezünk az expedícióról, rendszerint összeállítok egy forgatókönyvet a diafilmjeimhez. Á gimnáziumba évek óta járok előadásokat tartani, és idén a dél-amerikai kalandjainkról meséltem. Ez az út szép és izgalmas volt. Spanyolul és angolul tudtunk kommunikálni, és a helybeliek nagyon kedvesen, vendégszeretően bántak velünk. Az egyetlen kellemetlen helyzet az volt, hogy fegyveresek kiraboltak minket, de az útlevelünket és a repülőjegyeinket nem vitték el. Ez azonban eltörpül az expedíció csodálatos tájai és az ott szerzett élmények mellett." Ilyen nem mindennapi eseményekről hallhattunk a különböző élménybeszámolókon. Meséltek Ausztráliáról, Grúziáról, Afrikáról és még számos érdekes témájú előadást tartottak. Végeredményben, azt hiszem, az egész iskola nevében mondhatom, hogy kellemesen és vidáman telt ez a két nap. Reméljük, hogy a következő alkalommal is hasonló, színes program vár majd minket. Aszódy E. Néni Minket, középiskolásokat nem igazán kedvelnek az eladók. Talán mert néha leverünk ezí-azt, vagy mert nem vagyunk udvariasak... De nem mindannyian vagyunk ilyenek. Néhány kereskedő azonban minden fiatallal egyaránt mogorva. így bizonyos üzletekben már nem is vásárolunk szívesen. Azonban van egy hely, ahová minden fiatal ismerősöm boldogan megy, ugyanis az eladó néni mosolyog, kedves és rendkívül segítőkész mindenkivel. Legyünk konkrétak. A néni az ötvenes élelmiszer-áruház melletti bódéban árul könyveket. Mosolyogva köszön és időt, fáradságot nem kímélve szerez be bármilyen könyvet, ha neki épp nincs meg. A nevét nem tudjuk, csak úgy emlegetjük: „Az a kedves néni az ötvenes mellett..." O az, aki megmenti a kereskedők becsületét a fiatalok számára. Persze nem a NÉNI az egyetlen, aki kedves, de kétségtelen tény, hogy nála mindenki szeret vásárolni. AA.+A.E.