Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-03-22 / 5. szám

1998. MÁRCIUS 22. SZEKSZÁRDI 9 KI Ő? 1. Könyveinek véghetetlen sora mintha magát az egész világot akarná megfogalmazni versben, prózában, lírában, drámában, szépprózában, elmélkedésben, természettudományban. (1749-1832). 2. Volt jogász, de úgy értett a fiziIkához és az anatómiához, mint a Szaktudósok. 3. Volt miniszter és színigazgató is. Egész élete sikerek szakadatlan láncolata. Idős korában már világtekintély. 4. Életműve tökéletesen megtestesíti a német klasszicizmust, de úgy, hogy előkészíti a romantikát. 5. Főszerepe van a líra világtörténelmében is, a drámatörténet egyik legfontosabb alakja, hiszen egyéb remekművek mellett ő írta a Faustot. 6. Amikor 25 éves korában megjelenik Az Ifjú Werther szenvedései, egyszeriben világhírűvé válik, s új útjára indítja az egész szépprózát. Mindenütt olvassák és utánozzák. Tőle számítják a lélektani próza megjelenését. 7. A Wilhelm mestert, e nagy művét évtizedekig írta. A mű gondolatgazdagsága a Faustéval vetekszik. A világirodalomban ettől kezdve újra megjelenik a fejlődésregény. 8. A Vonzások és választások is nagy hatású mű. Szerelmi történet természettudományos szemlélettel. Alaptétele, hogy a lélektan törvényszerűségei ugyanolyan szigorúak és megfigyelhetőek, mint a vegytané. 9. A regények mellett ott van még a híres önéletrajz, a Költészet és valóság, amelyben azt keresi, hogy életének adott tényei, hogyan hatottak gondolataira és magatartására, azaz úgy beszél magáról, hogy az egyben maradandó korkép is. 10. Utolsó halhatatlan szerelmes költeményét 74 éves korában írta. (Előző rejtvényünk helyes megfejtése: Voltaire. Könyvjutalmat nyert: Horváth Györgyné szekszárdi olvasónk.) • • Ot évvel ezelőtt, 1993. március 21-én megjelent lapszámunk 2. oldalán szomorú hír olvasható. Szekszárd szülötte Mattioni Í

pszter (1902-1993) elhunyt. Németh Judit nekrológjából idézünk. „Színjátszó csillámaiba, márványzúzalékaiba, sugaras féldrágaköveibe bclehímcsedett már minden. Lélek és élet, évezredek és csillagmiriádok, véges clszegődéseinek és végtelen képleteink, a természet pompája, a valóságnak elillanó tüneményei. Korunk új mozaikművészetenek mestere elment. Továbbáldóan küldik már örök mosolyukat a sióagárdi, decsi, borjádi táblaképekbe álmodott szép leányok, állhatatosan és hitben, lassan ringva most, hogy szívekbe konduló lélekharangjai lehessenek az utolsó útnak. Díszpolgárunk, Rudnay Gyula egykori tanítványa, Petőfi Erzsikéjénck unokája is felszáll ama ,négyökrös szekér'-re, amely már a végtelen hímesköves utak felé visz." Ot éve írtuk A 3. oldalon Orbán György dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapáttal készített interjút. „- Tudna egy szót, egy fogalmat mondani, amivel legjobban jellemezhető, miért ezt a hivatást választotta? - Igen, nagyon elcsépelt szót: szeretet. Bennem határtalan szeretetvágy volt, és erre emberi választ nemigen kaptam; úgy láttam környezetemben is, hogy ez bizony hiányosság ebben a világban. És gyakran érzem, ha megszólítok embereket, sokakat, akkor sokszor nem is az, amit az ember mond, hanem abból, ahogyan mondja, a felhangjaiból megérzik, hogy ez az ember nem elvenni akar, hanem esetleg adni." Az 5. oldalon - tüke - szekszárdi történetének újabb része olvasható. Ezúttal az 1915-ös Szekszárdon találja magát az olvasó. „Külföldön kitüntetett szekszárdi iparvállalat. A német lapok most teszik közzé a lipcsei graphikai és könyvipari világkiállításon kitüntetett cégeket. Ezek között szerepel a szekszárdi Molnár-féle nyomdai műintézet, részvénytársaság is, kitüntetve az ezüst díszéremmel." A 7. oldalon arról a lakossági fórumról olvashatunk tudósítást, mely dr. Leidecker Jenő és Jobban Zoltán városi képviselők jelenlétében , az V-ös iskolában zajlott le. Az érvek és ellenérvek a közelben építendő garázsok okán csaptak össze. „A beszámoló után parázs vita alakult ki, ahol a legszélsőségesebb vélemények is elhangzottak. Volt hozzászóló, aki egyetlen garázs építését sem javasolta, mondván, hogy a zöldterület a kisgyermekeseknek, a kutyafuttatóknak, mások viszont a garázsok technikai megoldásait, a várható költségeket firtatták. Az mindenképpen látszik, hogy itt egyéni építkezésről - bódéváros létrehozásáról - szó sem lehet, a közös építés és a tervezett technikai-kiviteli megoldások viszont semmiképpen sem jelentik, hogy bárki olcsón juthat garázshoz." A 12. oldalon a Sportrovat Kulissza című írásában az első szekszárdi profi ökölvívógála utórezgéseiről esik szó. „Mintegy jelzés értékű: a Magyar Professional Box Szövetség - melynek valós legitimitását a magyar profibokszban ilyen-olyan funkcióban, szerepben ténykedők nemcsak Szekszárdon kérdőjelezik meg tüntetőleg távol maradt, sőt... Egyik vezetőjük a szekszárdi klubhoz intézet levelében sejtelmesen még arra is célzott: .megfúrja' az eseményt. Miről is van szó, ami a helyzet egyenes elmérgesedéséhez vezetett Ráczék és a szövetség között? A szekszárdiak a tavalyi, azelőtti együttműködés után arra a következtetésre jutottak: azok az anyagi feltételek - egész pontosan elvonások - számukra elfogadhatatlanok." A 13. oldalon tudósítás olvasható a Bartina bálról. Az írásból kiderül, Kopjafák a Donnál A szekszárdi Séd Nyomda kiadásában jelent meg a közelmúltban az a kötet, mely az 1943-as doni-áttörés következményeiről, illetve a fél évszázaddal későbbi emlékhelylétesítésről ad képet. lés Kapuját a Szekszárdon élő és alkotó Törő György nyugállományú ezredes, fafaragó népi iparművész valósította meg. A faanyag pedig - tudható meg Ékes László írásából - a Gemenci-erdőből származott. -száA Békés Sándor szerkesztette Kopjafák a Donnál című könyv - melynek előszavát Göncz Árpád írta - a nyomdai munkán túl is több szekszárdi vonatkozással rendelkezik. Az elesett magyar katonák sírjainak felkutatását, gondozását, a kopjafák és az emlékhelyek állítását az az Erdős László honvéd ezredes szorgalmazta, aki annak idején Szekszárdon teljesített szolgálatot. A Boldirevka településén emelt Megbéké-