Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-03-08 / 4. szám

SZEKSZÁRDI 1998. MÁRCIUS 8. VASÁRNAP 15 ^ A SZEKSZ NEM TABU Elköszön a rovatvezető - avagy előttem az utódom Ha nem tudnátok, a legnehezebb búcsúszöveget írni. Szerencsére eddig csupán egyszer álltam hasonló feladat előtt. Nyolcadikban én írtam a ballagási búcsúbeszédet. Bevallom, már akkor sem tudtam, mi újat tudnék mondani arról, hogy valami (

véget ért. Végiil az osztályfőnököm segítségével egészen szép és őszinte beszédet sikerült összehoznom, bár - mint utóbb kiderült - teljesen hiába. Ugyanis nemcsak én írtam, de nekem is kellett felolvasni a szülőknek és a többieknek. Felolvasni pedig még annyira se tudtam, mint írni. Szóval két percben elhadartam az egész szöveget, senki nem értett egy szót sem, de azt hiszem, nem haragudtak túlságosan, legalább nem kellett órákig ácsorogniuk a fullasztó melegben. Azóta persze sok minden megváltozott, igyekszem mindkét téren fejleszteni magam. Az egyetemen hetente két kötelező beszédgyakorlat órám is van, ami érzésem szerint talán sok is a jóból. írni viszont imádok. És erre bőven volt lehetőségem a Szekszárdi Vasárnap Új generáció rovatában. Rengeteg tapasztalatot szereztem, és számos feledhetetlen élményben volt részem, miközben azon igyekeztem, hogy a lehető legtökéletesebben tolmácsoljam nektek a dolgokat. És persze nagyon jól esett hallani az írásommal kapcsolatos Visszajelzéseket is, mert az mindig azt jelentette, hogy nem dolgoztam hiába. Több mint két éven át olvashattátok a cikkeimet ezen az oldalon és nyilván sejtitek, hogy az élet ennyi idő alatt nem fukarkodott a meglepetésekkel, változásokkal, rengeteg új dolgot hozott számomra (és bizonyára számotokra is). Ez pedig - sajnos - mostanra azt jelenti, hogy végleg meg kell válnom az Új generáció rovatától. Most is úgy van ez, mint minden búcsúnál: az egyik szemem sír, a másik nevet. Szomorú, hogy valaminek vége, még szomorúbb, hogy kétévet öregedtem, hogy elfoglaltabb vagyok, hogy már majdnem felnőttem, szóval borzasztó, hogy már nem vagyok „új generáció" (legalábbis nem a legújabb). Ugyanakkor öriilök az, újabb lehetőségeknek, kihívásoknak, a következő feladatoknak. Meg aztán, arról is biztosíthatok mindenkit, hogy igazán jó kezekbe kerül a rovat. Aszódy Eszter, tényleg az új generáció lelkes és tehetséges képviselője. A neve bizonyára ismerősen cseng nektek is, hiszen számos remek írását olvashattátok itt, úgyhogy fogadjátok nagy szeretettel, és kéthetente mindenképpen szánjatok egy órát a Szekszárdi Vasárnapra. Én is ezt fo

aom tenni. üdvözlettel: Gyuricza Ági Lctezik egy szervezet, amely összetartja Szekszárd középiskoláit. Storcz Krisztina és Harmat Péter mondja el nekünk, mi is a SZEKSZ (Szekszárdi Középiskolai Szövetség) feladata. - Mi tulajdonképpen a SZEKSZ? - A SZEKSZ a gyűléseivel, az információs irodájával, valamint a közös programokkal a szekszárdi középiskolák diákjait szeretné öszszehangolni. Ugyanis, bár az iskolákon belül lehet hogy nagy az öszszetartás, de a középiskolák között nincs igazán kontaktus. Ez persze nem is csoda, hiszen eddig semmi sem kötötte össze a diákságot, de reméljük, hogy ez az egyesület betölti majd az összetartó kapocs szerepét. - Hogy zajlik egy gyűlés? A gyűléseken minden iskola 2-3 képviselője vesz részt. A patronáló tanárunk Letenyeiné Mráz Márta felvet egy aktuális témát, amit mi közvetítünk a diáktanácsnak, majd az ottani javaslatot tolmácsoljuk a következő összejövetelen. Minden hétfőn találkozunk és az ülések rendkívül kellemes hangulatban telnek. - Milyen funkciót tölt be az információs iroda? - Az iroda megnyitója március 15-én, 18 órakor lesz a Babits Mihály Művelődési Házban. Legfőbb célja sport- és egyéb programokat szervezni a diákoknak. Ezenkívül felvilágosítást ad különböző témákban, segít, ha megsértik a diákjogainkat és itt jegyet szerezhetünk az ország bármely koncertjére. Olcsón fénymásolhatunk és az INTERNET-et is igénybe vehetjük majd. - Milyen programokat szervez a SZEKSZ? - Március 15-én 19 órakor szervezünk egy előadást a Babitsban. Ezután a Megdumáljuk című műsort forgatják velünk. Itt egy adott kérdéssel kapcsolatban fejthetjük ki álláspontunkat. Április vége felé pedig megrendezzük a városi diáknapokat. - Szerintetek szükség van eire a szervezetre? - Igen, mindenképpen, hiszen a SZEKSZ programokat nyújt a diákoknak, megkönnyíti a diáktanács munkáját és összekapcsolja a középiskolákat. - a e Visszhang Az alábbi reagálás legutóbbi lapszámunkban megjelent, Iskolák a csúcson című írásunkra érkezett. Csúcsiskolák, csúsztatások, statisztikák Egy matek feladat: A csúcsiskola százegynéhány végzős tanulójának húsz bátor felvételizője közül felvesznek (Hurrá, de ne firtassuk, hogy hová.) tizenhat tanulót, ez értékes, 80% országos hírnévvel. Egy gimnázium 120 végzőséből felvesznek kilencven megtévedt diákot és ezzel a 75%-kal még a-statisztikai első húszba sem lehet bekerülni. Kérdés: Ki jön velünk szembe a jogi, orvosi, közgazdasági, vagy a műszaki egyetem folyosóján? a) volt csúcsiskolai b) volt gimnáziumi tanuló Valószínűségszámítási példatár. A beküldési határidő megegyezik a beiskolázások határidejével. G. G. A boncasztal élet felőli oldalán Ha egy szekszárdi lakos a Prosectura együttesről hall, jogosan húzza ki magát, hiszen az országszerte ismert banda karrierje a városunkban indult. A zenekar nemrégiben Szlovéniában járt. Gerendai Attila, a basszusgitáros tart nekünk élménybeszámolót, valamint megtudhatjuk, milyen is a banda élete. - Hogy indult a pályafutásod? - 15 éves koromban kezdtem el gitározni, majd amikor már eljutottam egy szintre, megalapítottuk a Pink Panther-t. Ez '84-től '88-ig működött. '89 őszén keresett fel Polgár Tamás és Imre Norbert azzal, hogy szeretnének egy együttest - persze csak hobbiszinten, és megkérdezték, nincs e kedvem dobolni. így alakult meg a Prosectura. Dobfelszerelést á fiúktól kaptam, és csak később lettem basszusgitáros. Eleinte a kórházklubban próbáltunk. - Miként váltatok országszerte ismertté? - Az első városon kívüli fellépésünk Keszthelyen az egyetemi napokon volt. Számunkra ez csak egy jó bulit jelentett, ingyen játszottunk, még a benzinköltséget is mi fizettük. Aztán szépen lassan beindult a dolog, egyre több helyre hívtak meg minket. Többek között Bécsben jártunk tavaly, ahol az Arénában játszottunk, egy elismert osztrák együttes, a Wiso vendegzenekaraként. A pesti E klubban már ismernek minket, egy-egy fellépésünk alkalmával 6-700 rajongó is összegyűlik. - A közelmúltban Szlovéniába utaztatok. Hogy jött ez a lehetőség? - Kriszt Ákos, a menedzserünk intézte a cserekoncertet, ugyanis míg mi kint játszottunk, addig egy ottani banda, az OD P1SANI (Leírtak) nálunk vendégeskedett. Ákos régóta ismeri a cserecsapat menedzserét és így könnyen megvalósulhatott ez a program. - Hogy utaztatok? - Rédicsnél léptük át a határt. A magyar oldalon semmi gond nem volt, bár egy kicsit tartottunk attól, hogy visszafordítanak minket, mert nyáron jár le az útlevelünk. A szlovén ellenőr viszont nagyon komor és szigorú volt, úgyhogy eleve meg voltunk ijedve, amikor pedig behajolt az ablakon és megkérdezte van-e nálunk heroin vagy kokain, teljesen ledöbbentünk. Más probléma nem volt útközben. Az első szlovén faluban Lendvában lakik a cserezenekar basszusgitárosa, Josef itt étellel kínáltak minket, majd estefelé innen indultunk Muraszombatra, ahol a koncertet tartottuk. - Milyen hangulatban telt a fellépés? - Kicsi, de kellemes helységben játszottunk. Már odaértünk néhány órával a buli előtt. Elvegyültünk a tömegben, de hirtelen „ránk törtek" a rendőrök és szó volt róla, hogy törlik a koncertet, de minden papír rendben volt, így felléphettünk. Nem voltak sokan, de kellemes légkörben telt az este. A szlovénokról azt mondhatom, hogy vendégszeretők, és kedvesek. A közönségünk is jó volt, előadás után meghívtak minket egy italra. - Ez az út tehát sikeresnek bizonyult. Mik a terveitek a jövőre nézve? - A szekszárdi sportcsarnokban tartott, december 29-ei koncertünket a budapesti Bikini Stúdió felvette Német Lojzi - A Bikini együttes basszusgitárosának - vezetésével. A hanganyag és a borító már elkészült, és a lemezt az együttes nyolcadik születésnapjának alkalmából nemsokára kiadjuk. Ezenkívül április-májusra tervezünk egy kéthónapos turnét, amelynek igen sok állomása van. -A PROSECTUR/l (boncasztal) nevet ki találta ki? - Együtt határoztunk úgy, hogy Prosecturának hívjuk a bandát, de kezdetben egy kevésbé szalonképes nevet használtunk. - Milyen a kapcsolat az együttes tagjai között? - Már mielőtt megalakult a csapat, ismertük egymást és barátias a légkör. Máshogy nem is lehetne, hiszen ahhoz, hogy elérjünk valamit, mindannyiunknak ugyanazt kell akarnia. ASZÓDY ESZTER