Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-03-08 / 4. szám

13 1998. MÁRCIUS 8. SZEKSZÁRDI SPORT Futball felsőfokon a Zrínyiben Néhány évvel ezelőtt Kalász János­sal, a városi labdarúgó utánpótlás-ne­velésben immár több évtizede megha­tározó szerepet játszó edző-testnevelő­vel a képzés folyamatosságával kapcso­latosan váltottunk szót, amikor a szak­ember egy komoly nagypályás bajnok­ság hiányát pendítette meg. Arról be­szélt, hogy a hetedik-nyolcadikos kor­osztálynak mindenképpen szüksége lenne erre. S arra is, hogy ne kerülje­nek ki a labdarúgó tagozatos iskola ke­retéből a gyerekek, hogy ő maguk kap­csolódjanak be az amúgy egyesületek között zajló bajnokságba. Aminek fi­nanciális feltételeit ugyebár valakinek elő kell teremteni. Az itthoni futballvi­szonyok kuszasága miatt nem sok esé­^t látott erre a szakember, ám a válto­^sok elhozták számukra a nagy lehe­tőséget. A focira szakosodott „zrínyi­sek" a Györköny serdülő gárdájaként az országos serdülőbajnokság Szeged­től Kaposvárig terjedő dél-magyaror­szági csoportjában vesznek részt, és... Erre mondhatja okkal és joggal Kalász János, amit a B-közép skandál a mecs­cseken: „Nézzetek a Táblára!"... A zrínyisek hetedikeseiből, nyolca­dikosaiból verbuvált gárda az éllovas, róluk szól a történet. Persze a sors furcsa fintora, hogy a szélesebb sport­közvélemény úgy sejti, hogy a györkönyieknek ennyire frankó az utánpótlása, persze a szakma - és Kalászéknak ez a lényegesebb - tudja, hogy mi, illetve ki van a háttérben. Legfőbb hírnök a PMFC, amely arra számított, hogy ebben a régióban ő lesz az egyeduralkodó, de a zrínyisek újabb nagyszerű gárdája - nem az el­ső az iskola által fémjelzett minőségi képzés kezdete óta - már három alka­•|mmal legyőzte őket, s az egyik ép­pen a soros bajnoki találkozón volt. - Az öt-hatodikos korosztályban az úttörő, illetve a diákolimpiák történeté­ben harmadik, illetve negyedik csapa­tunk. Az egyik legveretesebb a Holler-Hodász, Tesényi, Ferger nevek­kel fémjelzett volt, de 7-8. korosztály­ban ennyire jó gárdánk, erős tizenhatos keretünk még nem jött össze. így két vasat tartunk a tűzben: mindenképpen szeretnénk egyetlen iskolacsapatként megnyerni a regionális bajnokságot és jól szerepelni az országos rájátszásban, ahol Magyarország legjobb hat serdülő­csapata méri össze majd tudását a ráját­szás idegfeszítő rendszerében. Ahol olyan patinás csapatokkal találkoznak a II-es iskola sokra hivatott nebulói, mint a Győri ETO, a Diósgyőr, a Fradi vagy az MTK, a Békéscsaba gárdája, s a szekszárdiak az ellenük folytatandó csa­tározások kapcsán sem esélytelenek. No és ott az a bizonyos diákolimpia és első ízben lehet ott a gárda a végzősei­vel az országos döntőben, ahol a sanszai még nagyobbak lehetnek, mint az or­szágos serdülőbajnokságban. Mind­amellett a veretes gárda hivatalos Pá­rizsba a hagyományos tornára, ahonnét tavaly hazahozta a tornagyőztesnek járó serleget. Ne kiabáljuk el, de szép napok elé néz a társulat. Amelynek három kivá­lósága valóban a futballal kel, s azzal fekszik: Ródenbücher István, Glőckner Jakab és Bárdos Péter pró­bajátékon vett részt a magyar serdü­lőválogatott gerincét adó MTK-nál, és meg is ragadtak a kék-fehéreknél. Gimnáziumban, kollégiumi elhelye­zéssel Budapesten fplytatják tanulmá­nyaikat és labdarúgó-pályafutásukat. - begyé ­Indul az NB III. Gólfelelősök a szekszárdi csikócsapatban A téli játékosmozgások isme­retében kijelenthető: nem lesz párját ritkítóan tinédzsercsapat az NB III. Dráva-csoportjában szereplő UFC Szekszárd gárdá­ja. A klubvezetés élt a játé­kospiac kínálta lehetőséggel, le­szerződtette a szentgyörgyi per­patvar után hirtelenjében sza­baddá vált, valamikor Szek­szárdról indult Dicnes Pált és Boros Attilát, ugyanakkor visz­szaigazolta a Szálkától a megye­bajnokságnál már többre hiva­tott játékosát, Berényi Szilvesz­tert. A sors időnkénti kifürkész­hetetlensége folytán érkezett Pécsről egy decsi illetőségű, ez idáig ifi válogatott szintig jutó, szintén támadó futballista (Pusztai Károly). Pozitív válto­zás következett be kapusposz­ton. Igaz, Kovács József távo­zott, de újra csatasorba állt az NB III-as szinten mindenkép­pen rutinos, harcedzett Blazsó és visszaigazolták a Györ­könytől a fiatal kora ellenére szálfa termetű Horváth Bálin­tot. Az úgymond nem tervezett veszteséglistán öt játékos van. Szilágyi, Kiss T. Takács G. a több játéklehetőség okán a me­gyebajnokság élcsapatát, a Szál­kát választotta. (Félévenkénti szabad igazolás van, a játékosok saját sorsuk irányítói.) A 'na­gyobb kihívás okán elment a té­Nagy sikerű bokszgála Budapesten A Team nem, csak a produkció költözik A legutóbbi, Budapesten rende­zett profi ökölvívógála sikere már azon is lemérhető volt, hogy vala­mennyi országos televízió jelen volt és beszámolt az Unió Box Team Szekszárd rendezvényéről. A Team második eseményét ren­dezte Budapesten, s a jelekből ítél­ve helyszínként a főváros tűnik a jó megoldásnak. - Ebből aira is következtethetünk, hogy előbb-utóbb maga a Team is fel­költözik Szekszárdról Budapestre? ­kérdeztük Rácz Györgytől a Team fő­nőkétől. - Nem, erről nincs szó. Még Ro­mániában is számtalanszor felkínál­ták a lehetőséget, hogy költözzek fel Bukarestbe, de én nem akartam. És ebből a szempontból ma sem változtam. Viszont tény, hogy Bu­dapesten ráakadtunk egy igazi, se­gítőkész, beinvesztálni is hajlandó üzletemberre, aki a reklám- és mar­ketingmunkát viszi a klubunknál, s immáron a magyar Professzionalis­ta Liga égisze alatt is az ő reszortja ez. Ez persze nem jelenti azt, hogy máshol nem is rendezünk, csak Pes­ten, mert előkészületben van egy gála kiskőrösi és kecskeméti hely­színnel. Nem vagyunk hűtlenek ilyen tekintetben Szekszárdhoz, jó­magam az idén mindenképpen ter­vezek egy meccset, de egyelőre raj­tunk kívül más nem nagyon áldoz­na erre, így nincs napirenden a do­log. - Korábban a lassan kapitulálni kényszerülő ellentábor, a magyar szövetség azt hangoztatta, hogy a Li­ga és az Unió Box Team gyakorlati­lag egy. - Nos ez sem igaz, hiszen már kél komoly klub bontogatja szárnyait a fővárosban, erős bázis a kecskeméti is. Mi vagyunk jelen Európában, nekünk vannak rendezvényeink, így nagy az esély arra, hogy az Európai Box Unió is bennünket vesz figye­lembe Magyarországról. len a csatártehetség, dombóvári illetőségű Gyánó (a Vasas fe­dezte föl), a védelem alapembe­rének számító Horváth Gábor pedig az NB II-ben, Duna­szentgyörgyön folytatja. Az ebbéli élénk mozgásnak a csapat anyagerejére, illetve vár­ható játékára gyakorolt hatásá­ról Teszler Vendel vezetőedzőt kérdeztük. - Úgy gondolom, hogy a maj­dani eredményesség szempont­jából kedvezőbbé vált a helyzet. Pusztai és Berényi beépítésével gólképesebb csatárokat tudunk a pályára küldeni, ugyanakkor a középpályán olyan rutinos játé­kosok mozgatják majd a csapa­tot, mint Boros és Dienes, akik­ben szintén benne van a gól. Ősszel nagy gond volt, hogy nem volt olyan játékosunk a pá­lyán, aki kiélezett helyzetben döntő tényezővé tudott volna előlépni. Nos, a bal oldalon ki­fejezetten kedvező lehetőségek kecsegtetnek a hatékony játék kialakítása szempontjából. Ami a hátsó alakzatot illeti, belátom, hogy Horváth Gábor pótlása a védekezés középső részén nem lesz könnyű, de nem megoldha­tatlan probléma. Valószínűleg máshogyan fogunk játszani, ke­retünkben több olyan játékos van, aki fel tud nőni ehhez a fel­adathoz. - Van valamilyen konkrét elvá­rás a csapattal szemben? _ - Nincs lefektetett helyezés. Úgy indultunk neki a bajnok­ságnak, hogy fiatal játékosokat építünk az NB III-as gárdába, hadd alakuljon ki a csapatszer­kezet. Ezt többnyire sikerült megoldani, de a pillanatnyi ti­zenegyedik helyezéssel nem le­hetünk elégedettek. Hiszem, hogy a tavaszi folytatásban eredményesebbek leszünk és esélyünk lesz arra, hogy a me­zőny első felében végezzünk. De ennél is fontosabbnak tar­tom azt, hogy ezeknek a játéko­soknak a képzettségi szintje fo­lyamatosan úgy növekedjék - itt most a fiatalokra gondolok -, hogy egy jövőre már magasabb célt maga elé tűző csapat eseté­ben lehessen rájuk számítani, építeni. Bálint György

Next

/
Oldalképek
Tartalom