Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-13 / 26. szám

* SZEKSZÁRDI 1998. december 13. VASARNAP 15 Vendégem a Gemenc Presszóban Dlés László rendőr alezredes, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának vezetője. Ahhoz, hogy rendőrrel "randevúzzon" egy újságíró, annak minden pillanatban van apropója. Ahhoz, hogy egy közlekedési szakem«

rel, a nyakunkon lévő tél, a közedési szabályok állandó változása, a közlekedők változatlan szabálytalanságai éppen elég apropót adna

k — Alezredes Úr! Mostanság nem könnyű a rendőröknek - bármilyen posztot töltenek be. Megnövekedett a szabálysértések, a bűnözések száma, általában az emberek „kétlábon" járva is agresszívek, s kormány mögött ülve sem lesz belőlük angyal — Pedig nagy a tét. Az ittas vezetés, a gyorshajtás a jogosítvány elvesztésével járhat. S nem kevésbe kerül - tanfolyam, újabb vizsgázás a visszaszerzése. — Tolna megye milyen helyet foglal el a közlekedésbiztonságban a többi megye között? — Sajnos az „előkelő" harmadik helyen állunk visszafelé, amely több dologból tevődik össze. Száz bal^ktből húszat ittas vezető idéz elő. ^ff csak a bekövetkezett baleset, ám ebből valamennyire következtetni lehet, hogy mennyi ittas vezető van, aki szerencsére nem okoz balesetet. — Mi az, amivel ezt az arányt csökkenteni lehet? — Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogyan hat rájuk az alkohol. A közgondolkodást nagyon nehéz megváltoztatni, különösen ahol ilyen hagyományai vannak az ivásnak, mint Tolna megyében. Talán a következő generáció már másképpen gondolkodik. — Milyen konkrét feladatai vannak az Ön osztályának? — A felsorolás hosszú lenne, négy nagy csoportra lehet szétválasztani: a közúti közlekedés rendjének biztosítása, a baleset-megelőzési tevékenység, közlekedési bűnügyi feladatok, együttműködési feladatok. — Sokat hallunk arról, hogy megváltoztak a közlekedési szokásaink. Pozitív vagy negatív irányba tartanak ezek a változások? — Nagyon jó dolog, hogy egyre több ember tud szép, új, korszerű kocsit vásárolni. Az viszont sajnálatos, hogy ezeknek a kocsiknak a többsége nem munkaeszköz, vagy éppen a család kényelmét szolgálja, hanem státusszimbólum, amitől úgy érzik, erőt, hatalmat kapnak, s ezt a közúti közlekedésben be is mutatják. Ezek a gyors, drága kocsik csak akkor biztonságosak, ha kultúrált vezető kezébe kerülnek. Sokan elfelejtik, hogy a közlekedés egy nagy „társasjáték", amiben nem egyedül vesznek részt, s ahol a szabályok betartása szó szerint életbevágó. — Ön szerint ki a jó vezető? — Aki jó vezető, az higgye el magáról, hogy az, és úgy is viselkedjen. Tisztelje a szabályokat, a többi közlekedőt, s legyen példamutató. Ha valaki ezt betartja, akkor nem lesznek konfliktusai a közlekedésben, s a rendőrséggel sem. Sok balesetet láttam ahhoz, hogy kimondhassam: aki nem érez felelősséget mások iránt, az ne üljön gépkocsiba. Sok olyan balesetet okozó vezetőt láttam már, akinek a döbbenet az arcán elárulta, hogy nem érezte át a felelősséget, amikor a kormányhoz ült. — Sokat hallunk a nők és a férfiak közötti örök vitáról. Ki vezet jobban? — A nők nem rosszabb vezetők, mint a férfiak, csak mások. Az igazoltatásnál a nők a tükörbe néznek, a férfiak felveszik a dühös ábrázatot. A férfiak vészhelyzetben jobb döntéseket hoznak, határozottabbak, a nők hajlamosabbak pánikba esni, ugyanakkor el kell mondani, hogy a nők sokkal ritkábban kerülnek vészhelyzetbe, mert szabálytisztelők, óvatosak, körültekintők. — Úgy tudom az Ön osztályán is vannak női járőrözők — Ketten is, - kiválóan vezetnek, s attól váltak magabiztossá, jó vezetőkké, mert férfi kollégáik megbíznak bennük. Halkan megjegyzem, hogy ezt a bizalmat ajánlanám a férjeknek, akik úgy gondolják, ők sokkaljobban vezetnek, mint feleségük. Természetesen előrebocsátom, hogy a vezetés gyakorlat kérdése, s viszont is igaz, csak az tud gyakorlatot szerezni, akiben bíznak, s hagyják sokat vezetni. — Alezredes Úr! Már-már hagyomány ebben a sorozatban, hogy az interjúalanyaim randevú-meghívásra kérdéssel felelnek. Miért éppen én? Elő szóban nem mondtam, de most leírom, Ön sokak számára itt Szekszárdon az „igazi" rendőr. Hivatásáról szenvedéllyel beszél, mindenhol ott van, ahol lelkiismerete szerint tenni kell a biztonságosabb közlekedésért, akár felnőttek, akár gyermekek tájékoztatásáról van szó. Úgy is mondhatnánk: rendőrnek született.... —Azt azért nem mondanám, mert elég hosszú út vezetett a kék egyenruháig. Először ugyanis a zölddel .jegyeztem" el magam. Családi példakép után katonai főiskolát végeztem és határőrtiszt lettem. Két álom is teljesült ezzel, ugyanis nagy természetimádó voltam mindig. Az osztrák határ mellett szolgáltam, majd - miután másodszor sem sikerült Pécsre kerülnöm -Szekszárdon a rendőrségen kaptam munkahelyet. — Sok fiatal nősül a katonaság alatt, s éppen az állomáshelyről választ párt. Önnél ez másként volt! — Mindketten naki származásúak vagyunk, s már az óvodából ismerjük egymást. A szerelem a vonaton született, ő Kecskemétre járt az óvónőképző főiskolára, én pedig az állomáshelyemre, Zsirára. Éppen most ünnepeltük a 20. házassági évfordulónkat. — Az Ön sorsa hogyan alakult a rendőrségnél az eltelt 15 esztendő alatt? — Először a személyzeti osztályra kerültem, sokat szenvedtem, mert akkor még ízig-vérig katona voltam. Aztán titkárságvezető lettem, közben elvégeztem a rendőrtiszti főiskolát. Három főkapitány alatt helyt álltam, s hét évvel ezelőtt neveztek ki a jelenlegi helyre. A rendőrtiszti főiskolát a feleségem is elvégezte, s bár szívesen végzi a munkáját a közlekedési igazgatóságnál, tudom a szívében most is óvónő. — Ami Önnek nem sikerült - már mint Pécs - azt Gabriella lányuk megvalósította. — A Pécsi Janus Pannonius Tudomány Egyetemen tanul magyar nyelv és irodalom, olasz nyelv és hungarológia szakon. Nagy vonzódása van a nyelvek iránt. Zsuzsanna lányunk az I. Béla Gimnáziumban informatika szakon tanul, őt a matematika vonzza. — Alezredes Úr! Ezek szerint Ön „kisebbségben" van odahaza három kitűnő hölgy mellett. Hová „menekül", ha pihenésre, kikapcsolódásra vágyik? — Vérbeli szekszárdi lettem, tanyám, szőlőm van, ám nem fő szempont nálam a bor, inkább a mozgás, a szabad levegő. Rossz időben olvasok, szeretem a verseket. — Közeledik a Karácsony. Mit kíván a rendőr közlekedési szakember, és a magánember? — Mindennap azért drukkolok rendőrként, hogy ne legyen dolgunk a közutakon, hogy mindenki odaérjen, ahová elindult. Magánemberként elégedett vagyok, így jó az életem, ahogy van, sosem voltak világmegváltó terveim. — Balesetmentes, boldog ünnepeket kívánok Önnek és családjának, valamint annak a „csapatnak", aki értünk dolgozik, ahogy Önök mondják: szolgálnak és védenet Bölcsesség a közlekedésről „Ha nem síkos az út, akkor sok a' kanyar, ha nincs kanyar, akkor nagy a szembejövő forgalom, ha nincs szembejövő forgalom, akkor elromlott a magnó, ha jó a magnó, akkor meg az anyós ül mel!ette

d-" (K. Viktor) Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala lKéwé/bé%u rmmdlmpé; Heti könyvajánlat Tankönyvek a járművezetői tanfolyamokhoz. A Műszaki Könyvkiadó gondozásában két olyan tankönyv jelent meg, amely úrvezetők és" hivatásos gépkocsivezetők vizsgázásához nyújt teljes elméleti és műszaki ismeretet. A könyvek erényei a vizsgacentrikusság, a kiváló tanulhatóság, valamint a szerkesztők maximális odafigyelése az autósiskolák követelményeire.